Gyors helyzetjelentés

Képzeljétek, vasárnap, február 16-án esett az eső, ez volt az első mióta idejöttünk. Denverben nagyon ritkán esik az eső, ez tudott.

Hétfőn megkezdődött a pénzszámolással kapcsolatos betanításom. Még múltkor, kb. 1 hónapja, mikor Horhé egy átlagos reggelen kérdezte, hogy készen állok-e a munkára, csak annyit feleltem, hogy igen és mondta, hogy erre azt kell legközelebb mondanom, hogy I was born ready :D Mikor hétfőn mentem az irodához, kérdezte a Greg, aki épp Horhéval beszélgetett, hogy Are you ready? én meg mondtam, hogy I was born ready :D ezen mindketten jót nevettek és H meg örült, hogy ilyen jó mondást tanított meg nekem.

Megpróbálom összefoglalni, mit is takar a pénzszámolás. Először meg kell számolnom a széfben a papírpénzt és az érméket is és összehasonlítani az eredményt az előző napival, hogy tegnap annyit hagytunk-e benne. A széfben van 10 kassza. Ezeket először fel kell töltenem 28 dollárnyi tartalék apróval, az ilyen kis csomagokban van és azt bontják ki a pénztárosok, ha elfogy az apró. Szóval minden kasszában kell lennie 2 csomag negyeddollárosnak(egy csomag 10 dollárt ér), aztán 1 csomag 10 centesnek(5 dollár értékben), 1 csomag 5 centesnek (2 dollár) és 2 csomag 1 centesnek (1 csomag 50 centet ér). Az szerint kell feltölteni, hogy mi hiányzik. Pl. ha látom, hogy van 1 negyeddolláros csomagja, 1x10 centes és 1x5 centes, akkor 17 dollárja van csak apróban, ezért 11et kell még beleraknom, de úgy hogy kiveszem a először a pénztárból azt a 11 dollárt papírpénzben és visszarakom apróban, tehát ebben az esetben 1 csomag negyeddollárost és 2 csomag 1 centest, ezt az összessel meg kell csinálni. A második lépésben sorra veszem megint a kasszákat és most 300 dollárt kell benne hagyni, tehát először ki kell venni a 100, 50 és 20 dollárosokat, majd egy gép segítségével sorban le kell mérnem az aprókat (a kibontottakat) és csak rá kell helyeznem a gépre, ami kiszámolja mennyi az apró. Aztán jön a maradék papírpénz, amiből ugye csak 300 dollár kell, 10 db. 10 dolláros, 21 db. 5 dolláros és a maradékot ki kell pótolni 1 dollárosokkal, amíg nem lesz 300 és itt is ha nincs elég valamelyik papírpénzből, akkor a már előre kivett 100, 50 és 20 dollárosokból kell váltanom. Pl. ha már csak 17 db. 1 dolláros kell, akkor „veszek“ 20 dollárt 1 dollárosokban és a maradék hármat félreteszem. Szóval ha ez meg van, akkor a pénzt, amit kivettem előre meg amit a pénztárból cseréltem megszámolom és így jön ki, hogy az adott pénztáros mennyit tévedett, persze ezt is azzal a szerkentyűvel kell csinálni. Majd jöhet a következő kassza és ugyanez a procedúra, hogy csak 300 dollár maradjon benne 10, 5 és 1 dollárosokban, aprókban és a 28 dollárnyi tartalékapróval együtt. Aztán a csekkeket is össze kell adni, ide tartozik a WIC csekk is, amiről már írtam, a WIC-et le is kell pecsételni. Azt követően ki kell nyomtatni egy papírt, amin rajta van, hogy kártyával mennyit fizettek. Aztán fogok egy Store reports nevű nyomtatványt és kitöltök rajta mindent, megint meg kell számolni a széfben a pénzt, beírni, hogy csekkel, kártyával mennyit fizettek és hogy mennyi pénz maradt 100, 50 és 20 dollárosokban, amit majd a bankba küldünk. Utána az eredményeket be kell írnom egy rendszerbe is a számítógépen és itt jelenik meg, hogy jól számoltuk-e az egészet, majd elküldeni a jelentést.(nem tudom kinek :D) Aztán átülni egy másik számítógéphez és ott is még kitölteni ezt-azt, a csekkeket beszkennelni, arra is van egy jó gépezet és aztán kiírni egy csekket arra az összegre, amit a bankba küldünk, begumizni a zsét és belerakni egy borítékba, megcímezni és kész! :D Aztán egy high five (pacsi) H-nak, ha minden jól kijött.

Ricsit, sajnos, nem vették fel arra az informatikai állásra. Úgyhogy keresünk továbbra is, majd egyszer biztos sikerül jó munkát találni!

Kedden végre sort kerítettünk a kanapévásárlásra, mert hol nem jöttünk ki anyagilag, hol a Mózes nem ért rá. De jobb is, mert így már az utolsó darabokat adták el ebből a fajtából és így 40 dollárral olcsóbban szereztük meg. Mózes előzőleg egy költöztető cégnél dolgozott, úgyhogy nagyon magabiztos volt. Minden simán ment, amíg meg nem érkeztünk a lakáshoz és alig fért be az ajtókon. Vagyis az elsőn simán átjött, csak aztán ott volt a korlát, aztán még egy ajtó, amit végül le kellett csavaroznunk, de a legnagyobb problémát a lakásajtón való betuszkolás jelentette, mert egyszerűen sehogy nem fért be. Nem lehetett nagyon mozdítani hátrafele sem, mert ott volt rögtön a fal. Végül a mellettünk lakó fiút megkérdeztük, hogy nem tudna-e segíteni. Először csak résnyire nyitotta ki az ajtót, de az épp elég volt, hogy kiáradjon a fűszag és mondta, hogy rögtön jön. (amúgy tilos dohányozni az épületben).Végül ez a 3 erős férfi: Ricsi, Mózes meg az „L-betűs elfelejtettem a nevét jófej szomszéd“ (Ricsi azt mondja, hogy Loney) jól betolták a kanapét, az ajtókeretről kicsit lejött a festék, meg egy picit a fal is sérült, de itt van, juhú, most ezt a bejegyzést is innen ülve írom. És így kipipálhatjuk az egyik szomszéd megismerését is.

Na puszi!

A kanapé még a bútorüzletben Ricsivel és Mózessel

Ezt csak úgy, mert aranyos, hogy majdnem ráfér az egész ember a címlapra, Peter Dinklage, avagy Tyrion Lannister :)

Acélsivatag

Izééé, az a nagy hír, hogy Ricsi volt állásinterjún. Vagyis először volt egy telefonos beszélgetése és aztán meghívták egy személyesre is, amire kedden, Hegyi idő szerint délután fél 3-kor került sor. Meglátjuk mi lesz, a munka szupi lenne, ilyen IT-s dolog. Szóval a katonaságról már lemondott.

Kiválasztottak pénzszámolónak a munkában, mert a menedzserek nem győzik. Jövő héten fognak betanítani és majd néha reggel 7-re kell bemennem. Majd megírom milyen érzés :D

Múlt héten olyan hideg volt nálunk, hogy az ablakunk belülről volt zúzmarás, hidegebb volt mint Alaszkában. Hát mit mondjak, fáztunk. Még Ricsi is kénytelen volt pizsamában aludni.

Többször is kiakadtunk már az itt eltöltött 4 hónap alatt azon, hogy itt mondjuk úgy, hogy másként gondolkoznak az emberek. Írok néhány példát. 
- Az üzletben ki van írva az egyik üdítőre, hogy 2 liter 1 dollárba kerül, szóval 1db. üveg kerül annyiba. Nem tudom, amúgy kinek az ötlete volt ezt így kiírni, mert ez nagyon összezavarja az amcsikat, akik itt gallonokban számolnak. Na mindegy, szóval minden második ember azt kérdezi, hogy akkor az 2 üveg üdítőt jelent-e. Sőt az egyik vásárló annyira meg volt győződve, hogy márpedig az volt kiírva, hogy 2 üveg 1 dollárba kerül, hogy odahívatta a menedzsert, mert nem hitt nekem és aztán végül felmérgedve mondta, hogy akkor nem is kell neki. Mindössze 2 dollárjába került volna az a két üveg, de mindegy nekem.

- Az ebédszünet 30 perces és olyankor ki kell jelentkezned és fél óra múlva vissza. Múltkor az egyik srác 2:16-kor kijelentkezett és nem tudta kiszámolni, hogy akkor mikor kell visszamenni. Hihetetlenül hangzik, de azt hitte, hogy 51-kor kell majd visszatérnie.

- Aztán az egyik menedzser, akivel nekem a bucis incidensem volt, múltkor azt magyarázta Ricsinek, hogy hiányzik belőle a „szenszaverdzsenszi”. Ricsi mondta, hogy ezt nem annyira érti, betűzze le légyszi, de nem tudta. Aztán bemondta a mobiljába, hogy a google keresse ki, de olyanok jöttek ki, hogy virginity (szüzesség). Aztán később rájöttünk, hogy biztos arra gondolt, hogy „sense of urgency”, amit nem tudok pontosan lefordítani, de kb. ilyen sürgősségi érzék, mikor azonnali cselekvésre van szükség. Szóval a menedzser is csak hallás után mondta, leírni nem tudta volna. Ricsi meg amúgy is mindig ugrott, mikor behívták, pedig a beosztás alapján nem is akkor kellett volna dolgoznia, de erről írtam korábban. Az is igaz, hogy mostanában Ricsi egyfolytában a villás emelővel furikázik a raktárban (ráül a motor részére es úgy megy vele, nehéz ezt leírni anélkül hogy ne írnám le a villás emelőt 3-4 oldalban :D), amit lehet, hogy látnak a kamerában és nem tetszik nekik.

Ha ez a menedzser csinálja a beosztást, akkor tuti hibásan vannak beírva az óraszámok. Mert pl. ha 8-tól 2:30ig dolgozok, az számít 6 órának a félórás ebédszünettel együtt. És ő múltkor beosztott 8tól 2ig és odaírta, hogy az 6 óra. Mikor mondtam neki, hogy az csak 5,5 az ebédszünettel együtt, egyszerűen nem értette mi a baj. Szóval én már nem kötekszem vele, mert nincs értelme és amúgy is olyan szétszórt, mint a madáreledel.

Arról nem is beszélve, hogy ő mindig a tojásokat tölti fel, de annyi esze vagy kedve nincs, hogy a legfrissebbeket tegye alulra és a kevésbé frisseket fölülre, hogy először azok foggyanak el, amik mondjuk 2 hét múlva lejárnak. Múltkor Ricsi azt a tojásos pultot is rendszerezte.

De amúgy a többi menedzser tényleg talpraesett. (Az egyiknél talán én is jobban tudok angolul, de mindegy, mert érti a dolgát.)

- Aztán persze, amit már írtam, hogy azt hitte a lány, hogy Magyarország Svédországhoz tartozik. De aztán Ricsi lerajzolta neki Európa térképét, talán most látta először, el is tette magának. :D Ja de Angliáról már hallott, mert onnan van a One Direction.

- Az internetszolgáltatónktól meg minden héten kapunk levelet, pedig az elsőben írták, hogy fizessünk online, mert ők egy zöld cég és akkor nem kell annyi fát kivágni a számlánkra, de a hülye ajánlataikkal meg bombáznak minket.

Vettek fel megint 3 új lányt, akik közül kettőnek ugyanaz a neve, csak máshogy írják. Az egyik Myra, a másik Maira, de mindkettőt úgy ejtik, hogy majra. Illetve Myra mondta, hogy ő majra, de a Maira az majra, én semmi különbséget nem hallottam a kiejtésben. :D

Megint én lettem az első pénztáros, de most nem fényképeztem le.

Múlt héten bejött egy férfi, akiről kiderült, hogy cseh és már 17 éve itt él. Mondta, hogy van egy autószerelő műhelye, ahol szoktak itteni szlovákok és csehek találkozni és megívtak minket is. Majd lehet, hogy valamikor el is nézünk oda. Aztán másnap meg jött még egy cseh ebből a csoportból és ő is megadta a telefonszámát, ő már 8 éves kora óta itt él. Örülnék, ha valamilyen magyarok is betévednének, de nekik is örültem és annak is, hogy még nem felejtettem el szlovákul.

Az egyik Jessica mondta, hogy képzeljem el, Ricsi tegnap a szünetben fagyit evett chipsszel :D Ezen nem lepődtem meg, mert mindig is érdekes étkezési szokásai voltak, amiket nem nagyon lehet megváltoztatni.

Most olyan kedvezmény van a boltban egész februárban, hogy ha van kuponod, akkor ingyen kapsz spagettitésztát, szószt és 2 konzervkukoricát. Horhé adott nekünk 2 kupont, úgyhogy most nagyon sok spagettit tudnánk készíteni :D

Mivel mi szeretjük egymást egész évben, nem nagyon ünnepeljük a Valentin-napot. Most abban egyeztünk meg, hogy megfőzzük/sütjük azt, amit a másik kíván. Ricsi elkészítette ezt a sajttal töltött fasírtot, hasábburgonyával és fokhagymaszósszal – nagyooon finom lett!!!!

Nekem meg ma brassóit kell készítenem, tejberizst és sajtos pogácsát :D

Csináltam ilyen detox watert is, csak gondoltam kipróbálom, de nekem ízlik :)

És mindeközben ezt a Beyonce Greatest hits-et hallgatom, mert szeretek táncolni főzés közben :D

Acélsivatag: „ködös estén tompa acél színét idézi a város” (Ricsi)

Készül a Capitol

Jókívánság

Az egyik szomszéd lábtörlője

Új bejegyzés

Tegnap már majdnem elkészült a bejegyzés, de akkor eljutottam a Red Rocksos részhez, amit majd lejjebb láthattok és véletlenül megnéztem egy ott játszódó Pearl jam koncertet, így végül csak ma fogom befejezni, de nem baj, mert így még leírhatom a friss élményeinket, amiket az állásbörzén szereztünk, majd szintén lejjebb olvashatjátok el.

Annyira gyorsan telik az idő, pedig még akartam egy januári bejegyzést írni és tessék február van.

Itt hol havazik, hol süt a nap, de most inkább hidegebb van. Ricsi kicsit náthás lett, aztán ez átterjedt rám is, de a napi 5 gallon (na jó annyi nem) tea már kezdi kifejteni jótékony hatását. Aztán lehet, azért fáztam meg, mert mindig a google-n szoktam megnézni az időjárást és állandóan azt írom be még megszokásból, hogy „Brno weather“ :)

Az elmúlt héten sok Broncosszal kapcsolatos inger ért. A munkában az általam készített dekoráció még bővült ilyen nagy zászlókkal, hogy huhú jön a Super Bowl meg kék és narancssárga lufikkal is. A menedzserek is Broncos mezben jártak be egész héten. Egyik nap én is ennek a csapatnak a logójával ellátott téli sapkát viseltem, próbáltam magam lefényképezni a vécében, de nekem ez nem megy, fura lett mindegyik kép, úgyhogy kitöröltem őket. Csak mentális képet készítettem, de azt nem tudom megmutatni :D

Február 2-án zajlott a nagy meccs a Denver Broncos és a Seattle Seahawks között. Aznap 4:30-ig dolgoztam és pont akkor kezdődött a meccs. Mire hazaértem és megtaláltam, hogy hol tudnám online nézni már kb. 18:0-ra vesztésre állt a Broncos. Egyébként egy seattle-i kirándulás rajta van a bakancslistámon, de most nem szurkolhattam nekik :D Először csak úgy háttérzajként ment a meccs nekem, aztán azon kaptam magam, hogy teljesen felkavar, hogy még nem szereztek egy pontot sem és izgatottan nézem annak ellenére, hogy még mindig nem értem teljesen. Aztán a félidőben Bruno Mars lépett a színpadra, nekem amúgy tetszett az előadás. Szeretem, mikor élőben, zenekarral nyomják és aztán csatlakozott a Red Hot Chili Peppers is. Itt megnézhetitek rosszabb minőségben, ha nem törlik addig a youtuberól. Az RHCP-t még hallgattam volna tovább is és a Give it away c. számuknak kimondottan örültem. Nem tudom mi a titkuk, de remélem 50 évesen én is így fogok ugrálni, mint ők, meg mint a szüleim, akik szintén nem öregszenek. Aztán persze nagyon fontos volt megmutatni a sztárokat is a lelátón, ott volt többek közt Paul McCartney, John Travolta meg David Beckham is. Végül 43:8-ra kiütötték a Broncost. Ricsi este 9-ig dolgozott és mondta, hogy ittas és szomorú rajongók tántorognak hazafele, de valóban nagy volt a csönd. Azért kíváncsi lettem volna, hogy mit lett volna itt, ha nyernek. :)

A munkában már 3 hete nem rakták ki a statisztikákat, gondolom nem értek rá a nagy meccs okozta izgalmak miatt, így nem is tudtuk, hogy milyen gyorsak voltunk és mennyit tévedtünk. Aztán

vasárnap kitették az elmúlt 3 hétre és képzeljétek, már kétszer az első helyen végeztem, egyszer meg második voltam. Ricsi meg pár napig szintén pénztároskodott és ő meg a harmadik helyre került. Ja és múlt héten valahogy 6 dollár mínuszban voltam, de az most nem számít, mert első vagyok :D

Holnap résztveszünk egy állásbörzén, hátha találunk valamilyen jobban fizető állást. Meg így személyesen lehet majd jelentkezni, ami jobb, mint online, mert úgy nem is biztos, hogy valaki elolvassa az életrajzunkat. Ricsi vissza szeretne térni most már az IT szakmába. Nos, megjártuk és már előre kikerestük, hogy melyik standok érdekelnek. Be lehetett mutatni az életrajzunkat is egy szakértőnek, aki elmondta, hogy mi a baj vele és adott egy listát is, hogy mit kell mindenképp tartalmaznia egy életrajznak. Sőt vannak ingyenes kurzusok is, ahol megtanítanak tökéletes életrajzot készíteni, majd lehet,

Job fair

hogy egy ilyenre is elmegyünk, mert kiderült, hogy a mi életrajzunknak is vannak hiányosságai. Ennek ellenére adtunk belőlük néhány cégnek és begyűjtöttünk pár ingyenes dolgot is, pl. tollat, noteszt, kitűzőt meg édességeket.  A U.S. Army is meghirdetett informatikai állásokat és nagyon kecsegtetően hangzanak az ajánlataik, pl. 100%-os orvosi és fogorvosi juttatás az egész család számára, 30 nap fizetett szabadság, belefizetnek a lakbérbe (1019 dollárt – mi ennél sokkal kevesebbet fizetünk amúgy), ingyenes étkezés stb. Viszont, ha belépsz, nincs próbaidő, 4 évig nem hagyhatod el őket és még 4 évig tartalékban vagy. Hogyha mégis otthagyod őket, az dezertálásnak számít és börtönbe kerülsz. Ezt nagyon át kell gondolni, de a kezdeti lelkesedés már azért kezd leapadni, így, hogy Ricsi utánaolvasott az árnyoldalainak is. Én főleg ilyen adminisztratív és ügyfélszolgálatos munkák után érdeklődtem.

Szóval egy jobban fizető állással megengedhetném magamnak, hogy mindenféle koncertekre járhassak pl. most február 11-én elmehetnék Sting és Paul Simon (a Simon és Garfunkelből) koncertjére, ahol a legolcsóbb jegy 50 dollárba kerül a lelátó legeldugottabb csücskébe. A színpad előtti jegyek meg 200 dollár magasságában vannak. De ez csak egy példa, bármilyen élőzenés koncertre elmennék, pl. nemrég fellépett Pink vagy Justin Timberlake is. Az biztos, hogy majd megnézünk valamilyen koncertet a Red Rocks Amphitheatre-ben. Ez egy szabadtéri színpad a sziklák közt, elég durván jól néz ki.

Red Rocks Amphitheatre
forrás:google

Jó lenne valahogy összeismerkedni a szomszédokkal is. Olyan Jóbarátokos feelingje lehetne, mert olyasmi a folyosónk :D Akiket eddig láttam, általában fiatalok voltak, mindig köszönnek és jófejnek tűnnek. Majd még kialakul valahogy. :)

A napi rutin is változott. Most már a Denver Post előtti buszmegállóban szoktam várakozni és általában mindig más emberekkel. Ez a Denver Post az itteni napilap és az épületükön fut egy szalag a legfőbb hírekkel, úgyhogy azokat szoktam olvasni míg várok a buszra. Így maradok naprakész.

Mivel nincs rólunk új kép, ezért mutatok pár régebbit :D

Napszemüvegben Chicagoban

Olyan kalapban, amibe 4 sör fér el

Sartin öszvértúrán

Rövidke és képtelen

Ebben a bejegyzésben megpróbálom kevesebbszer megemlíteni a B-vel kezdődő focicsapatot és a munkáról sem fogok annyit írni. Múlt héten nem volt időm jegyzeteket készíteni, ezért nem is tudom már mik történtek.

Még azzal a bé betűs csapattal kapcsolatban elmondanám, hogy idén ők játszanak a Super Bowl-on, ami az amerikai foci bajnokságnak a döntője. Mindig nagy a felhajtás körülötte és a félidőben meg valamilyen sztár lép fel. Tavaly pl. Beyoncé énekelt, idén meg Bruno Mars fog és állítólag a Red Hot Chili Peppers-t is valahogy belevonják a showba. Mondták a menedzserek, hogy nekünk is meg kell mutatnunk mennyire szurkolunk, ezért valamilyen B-s cuccot kell viselnünk vagy legalább valami kéket vagy narancssárgát. Egyébként most nyíltak erre szakosodott rajongói üzletek, de tök drága minden. Majd esetleg a nagy meccs után veszünk valamit, mikor már le lesznek értékelve.

A lakásról nem mutattam képeket, mert túl sok minden még nem található benne, fokozatosan fogjuk berendezni. Csütörtökön veszünk kanapét és a szállításban egy Mózes nevű jófej kolléga fog segíteni. Ricsi mondta, hogy ez milyen jó, mert majd ha dugó lesz, akkor Mózes kettéválasztja a kocsisort és biztonságban hazahozza a kanapét :D

Felvettek most 4 új pénztárost, nagyon aranyosak. Ricsitől kérdezte az egyik, hogy akkor Magyarország az Németország része-e, aztán, hogy jaa akkor biztos Svédországhoz tartozik :D Nem tudom itt hogy tanítják a földrajzot, hogy ennyire nincsenek képben. Tisztelet a kivételnek, múltkor egy fickó felsorolt egy csomó szlovák várost meg hogy a Tátra is milyen szép. A többség csak pislog, mikor mondom, honnan jöttem, úgyhogy általában már csak azt mondom, hogy Közép-Európából.

Minap a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy mehikói férfi között a boltban:

én: How are you?

fickó: No Inglés

én: No Spanish

Sokan meg egyből spanyolul szólnak hozzám és mikor mondom, hogy nem igazán értem, akkor csodálkoznak, hisz olyan hispán kinézetem van. Mi van?! Én még nem láttam vörös hajú szeplős mexikóit. Amúgy egyre többet tudok már spanyolul, Jézus is minden szombaton új szavakat ír le nekem és a körszakállas, pékrészlegen dolgozó férfival is csak spanyolul beszélek :D Ricsi újabban úgy köszön el, hogy: „Buenos Aires San Diego“, de róla már tudják, hogy nem kell teljesen komolyan venni.

Letöltöttük a Step by Step, magyarul Egyről a kettőre című kilencvenes évekbeli sorozatot, nagyon jókat derülünk rajta.

Beállítottam, hogy névtelenül is lehessen kommentelni. Köszi, hogy hozzászóltatok! A következő bejegyzésben megpróbálok többet kihozni magamból, most csak ennyire futotta. Szóval akkor buenosairessandiego!

Azt hittem, ez Amerika!

Nagyon szeretjük a South park c. sorozatot, ami Coloradoban játszódik. Így, hogy néhány jól ismert helyszínt élőben is láthatunk, teljesen új értelmet kap a sorozat. Pl. mikor egyszer kinéztem a busz ablakán és úristen ez a Casa Bonita, ahova Cartman mindenáron be akart jutni (és most már én is) :D Vagy az egyik részben Randy a Broncos edzője lesz és régebben nem is tudtam, hogy ennek a csapatnak itt milyen nagy jelentősége van. Újból elkezdem majd nézni és most már ilyen részletekre is oda fogok figyelni. :D

Már többször úgy jött ki, hogy kedden és csütörtökön volt a szabadnapunk és ilyenkor szerdán munka után tör ránk a „péntek van“ érzés. Egy ilyen szerda este elmentünk egy görög étterem szerűségbe, ahol vizipipázni is lehetett és közben punk zene szólt. :D Nagyon tetszett a hely, majd még biztos ellátogatunk oda és közel is van a lakhelyünkhöz. Az étel rendkívül ízlett, nem beszélve a kétalmás pipáról.

 

Jól látjátok, Ricsi banánturmixot ivott :D

Pénteken lefüleltem az első csalómat is. Jött egy férfi nyakmerevítőben és kérdezte, hogy fel tudnám-e váltani a 100 dollárosát. Rábólintottam és fel is váltottam, mondta, hogy legyenek benne 1 és 5 dollárosok is, szóval tisztán emlékeztem, hogy csak 2 db. 20 dollárost adtam, többi mind kisebb volt. Megszámoltam egyszer, mikor vettem ki a pénzt és még egyszer előtte is. Majd odaadtam neki és elkezdtem lehúzni a következő vásárló termékeit. Ez a férfi meg visszajött és mondta, hogy csak 80-at adtam neki és néztem, hogy egy huszas hiányzott. Mondtam, hogy az nem lehetséges és hívtam a menedzsert. Aztán az az egyik menedzser odahívott egy másik menedzsert és elvitték megszámolni az egész pénztáramat az irodába, mert nekik ott mutatja, hogy mennyi pénznek kéne benne lennie. Mialatt számoltak, ez a lókötő kezdett feszültté válni és mondta nekem, hogy akkor adjam neki oda azt a 80at és majd visszajön a többiért 10 perc múlva, meg hogy a felesége rosszul van és el kell érte mennie, és adjam neki a pénzt. Mondtam neki, hogy meg kell várnunk a számolás eredményét, nem tart tovább 5 percnél, legyen türelemmel. Aztán visszajöttek és mondták, hogy annyi pénz van a pénztárban, amennyinek lennie kell, szóval jól adtam neki vissza. Itt a férfi lefagyott és nem tudott mit szólni, majd csak kérdezte, hogy mikor számolják újra a kasszát. Mondták neki, hogy visszajöhet, mikor az én műszakom lejár 3-kor, de nem jött vissza. Szerintem, ha igaza lett volna, akkor biztos nem így viselkedik, hanem igenis megvárja, hogy megszámolják a pénzt, hogy aztán a szemembe mondhassa, látod, te buta predavacska, még számolni sem tudsz. Ezután az incidens után nagyon rosszul éreztem magam és nem is tudtam tovább összpontosítani a munkára. Pl. egy néni csekkel fizetett és olyankor el kell kérni a személyit és összehasonlítani az adatokat, és elkértem, de nem is figyeltem, hogy ül-e a név, de remélem, ő nem egy nyugdíjas csaló néni volt :D

Van az Itzel, akit már egyszer említettem és aki néha autóval jár munkába, pedig nincs jogsija. Na ő ismerősnek akart engem jelölni facebookon, de már nem tudott, mert 5000 ismerőse van és az fb nem engedte. Nem tudom, hogy tudott összeszedni annyit és különben is minek?! Ez már akkor fura volt, mikor mondta egyszer, mikor megláttam, ahogy a pihenőszobában fényképezi a fejét, hogy a képei 400-500 lájkot szoktak kapni, nekem meg annyi kb. az összes ismerősöm. Aztán ki tudja, milyen hírességel van itt dolgunk. :)

Az üzletben szóló zenétől már kezdek megőrülni, Ricsi is. Minden áldott nap ugyanazok a borzalmas számok. A pékrészlegen meg egész nap spanyol zene szól, de szombaton valamilyen irdatlanul fos dalok szóltak és mind ugyanazon a héliumos lufit szívott női hangon, és mikor ez keveredett a One Directionnel, ú azt hittem kinyírok valakit. Sok-sok szitokszót mormoltam magamban. Pöcsömöccse. Update: Mintha valaki megérezte volna és rögtön másnap csatornát váltottak, ahol mindenféle régebbi szám szól, pl. Santanától az Oye Como Va vagy Free-től az All right now, nagyon jól estek.

Mindig szombaton teszik ki a beosztást a következő hétre, ami általában nekem nem változik, de szegény Ricsinél nem így van. Hétfőn neki is reggel 8-tól kellett volna dolgoznia, de nem jött meg a rakomány, így mondták, hogy jöjjön vissza délután. Ezúttal Greg hozta őt haza, mert hát nekik is ciki és el is jött volna érte délután is, de Ricsi már úton volt épp. Meg ugye nagy nehezen fölkelt reggel és akkor hazaküldik.

A buszon meg rámszólt egy feka lány olyan hangosan, hogy az egész busz belezengett, hogy hé ő ismer engem, Írországból származom, ugye?  Mondtam, hogy nem és akkor kérdezte, hogy akkor Bostonból :D Kicsit csalódott volt, mikor mondtam, hogy Szlovákiából. De ez itt mindennapos, hogy csak úgy ismeretlenek leszólítanak. Vagy dörzsölöm a kezem a megállóban és megkérdezi egy férfi, hogy kérek-e kesztyűt :D Úgy tűnik a kulturális sokk 2. állomásába léptem. Ez alapján:

1. Eufória – a letelepedés első 3-4 hetének kezdeti lelkesedése.

2. Ellenállás – gyakori összehasonlítások a szülőhaza és a befogadó ország között, aminek eredménye az „otthon minden jobb" érzés.

3. Átalakulás – ez általában a kiköltözést követő kilenc hónap elteltével következik be, amikor az ember kezdi megszokni az új környezetet, és már meglátja a fogadó ország jó oldalát is.

4. Beilleszkedés – a kulturális korlátok ledőlnek, és az egyén már képes értékelni saját örökségét és új életmódját.

(forrás)

Ezt a képet, sajnos, nem én fotóztam, a zöldkártyás csoportból loptam, de nem tudok napirendre térni felette, hogy sikerült ez a Szeged-Pisai ferde torony-pizzafűszer kombó :D

Ma (kedden), elmentünk jégkorcsolyázni az itteni ingyenes jégpályára, csak korcsolyát kellett bérelni 2 dollárért, korlátlan időre. Ricsi gyerekkora jelentős részét egy skate parkban töltötte görkorcsolyázással, ezért most is őrült módjára korcsolyázott, mindenféle trükköket mutogatott, meg hátrafele száguldozott :D Sokan elismerő pillantásokat vetettek ránk :D Lehetett korizni ilyen műanyag járókeretszerűséggel is, gondolom, azt gyerekeknek találták ki, de mi is jól elszórakoztunk vele. Igen, a pálya a Broncos miatt narancssárga színű.

 

Ricsi anyukája panaszkodott, hogy kevés a kép, ezért most mindent lefényképeztem :D

Ilyen nagy tükörfal van a lakóházunk bejáratában, mindig itt megnézem magam reggel munkába menet és a korlát mintázata a Metallica logójára emlékeztet	Kipróbáltam ezt a tízórais dobozt	Ez a tartalma, szerintem egy nagyon éhes 12 éves növésben lévő gyerek nem lakik jól vele
Ricsi átalakulása	Rákaptam a mangóra, nálunk csak 50 centbe kerül	Diszkrét cannabis station

Amúgy nincs megtiltva a kommentelés, nyugodtan szóljatok be :D Sőt, aki megmondja, hogy a címben szereplő mondat kitől származik, küldök neki egy Denveres képeslapot :D

Go Broncos!

A számítógépem felmondta a szolgálatot, de már szerelik (mire ezt megírtam, már meg is szerelték, csak még nem mentünk érte). Ezért Ricsivel osztozunk az ő gépén és így nem is tudtam írni. Most ő délutános, úgyhogy itt a nagy alkalom, hogy gyorsan összefoglaljam a történteket.

A pénztárgép méri, hogy percenként mennyi terméket húzunk le. Minden héten kiteszik a faliújságra, hogy ki volt a 3 leggyorsabb. Képzeljétek, most 2. lettem, igaz, holtversenyben Jessica M-mel, de örültem neki. Az átlagom 16 volt, tehát percenként 16-ot pittyentek. Persze, semmilyen jutalmat nem kapunk ezért, csak szakmai elismerést :D Arról is van egy táblázat, hogy az adott héten mennyit tévedtünk, hogy jól adtunk-e vissza. Múlt héten 86 centtel tévedtem, az egész jó. 5 dollárig nem szólnak semmit.

Múlt héten megesett, hogy nekem reggel 8-ra kellett mennem, Ricsinek meg csak délután 2-re, de felhívtak a munkából, hogy be tudna-e jönni Ricsi is reggel. Nem annyira szeretjük ezeket a last minute ötleteket, de neki elég volt 10 perc az elkészüléshez, úgyhogy mindketten beértünk. Aztán hétfőn a beosztás szerint mindketten reggel 8-tól dolgoztunk volna, de Ricsit hazaküldték, mert hogy csak délután jön meg a rakomány és hogy menjen vissza majd 3-kor. Horhé volt olyan kedves és hazahozta őt autóval :) Utólag kiderült, hogy megnézte a lakást is :D

Hétfőn bejött Horhé és mondta, hogy szurkolnunk kell a Broncos-nak, már korábban írtam, hogy az az itteni amerikai focicsapat. Behozott ilyen narancssárga törölközőket és megbízott vele, hogy tegyem őket valamilyen jól látható helyre. Majd később hozott narancssárga szalagokat is és rám bízta a dekoráció elkészítését. Nem lett túl szimmetrikus, de mindenkinek tetszett. Szóval Go Broncos, akármi is a tét :D Örülünk, hogy ismét ilyen fanatikus sportrajongó helyre jöttünk, Brünnben is megőrültek az emberek egy-egy Kometa hokimeccs alkalmával, csak ott kék-fehérbe öltöztek olyankor.

Egyik vásárló kérdezte, hogy megkóstoltam-e már a zacskós cukornádat, mert hogy meg kéne. Akkor döbbentem rá, hogy milyen igaza van, ki kell próbálnom dolgokat, amik nálunk nincsenek. Mielőtt megvettem volna, azért megkérdeztem Octaviót, hogyan kell ezt megenni és mondta, hogy csak meg kell rágni és aztán kiköpni. Hasznos infó volt ez, mert tuti megpróbáltam volna megenni az egészet, mint amikor életemben először megettem egy zacskó sült gesztenyét héjastól, mert senki sem világosított fel a fogyasztásával kapcsolatban. Azóta már elrágcsáltam egy darabot, de nem lesz a kedvencem. Olyan, mintha nádat rágnál, majd ilyen cukros lé kifolyna belőle. :D De állítólag még egészséges is.

Kiderült, hogy a ház bejárati kulcsával ki lehet nyitni a mi lakásunk ajtaját is. Ezért most kicsérelte a zárat egy Rigo nevű karbantartó fickó. Nagyon mókásnak találtuk a nevét. :)

Ricsi most lázasan tanul, mert távúton végzi a londoni Goldsmith University Creative Computing szakát és le kell adnia a beadandókat. Így mostanában nem is voltunk nagyon semerre szórakozni. De most gyűjtünk, mert a nyárra tervezünk egy nagy nyugati parti körutat a legjobb testvéremmel és a kedves barátnőjével egyetemben.

Új év, új lakás

Összefolynak a napok. 2-án aláírtuk a szerződést, majd hazamentünk és összepakoltunk és az interneten lefoglaltunk egy furgont a U-Haultól. Ez egy cég, ahonnan kölcsönözhetsz járműveket, akár kamion méretűt is. 3-án munka után elmentünk a kis autónkért. Majd elautóztunk a régi lakhelyünkre, bepakoltuk a dolgainkat, aztán megálltunk a munkahelyünknél is. Elfelejtettem említeni, hogy a húsrészlegen dolgozik egy nagyon kedves John nevű bácsi, aki már pár év múlva nyugdíjba vonul. Na és ő kapott egy új íróasztalt és a régit nekünk adta. Szóval megálltunk azért is és jöttünk az új lakásba. Nagyon büszke voltam Ricsire, bár tudtam, hogy jó sofőr, de csak megnézte google mapsen, merre kell menni és mindenhova odatalált. Olyanokra is oda tudott figyelni, hogy lekanyarodjon jobbra a piros lámpánál, mert itt azt szabad. Szóval most már itt vagyunk, de még nincs internetünk.

Ezzel a furgonnal költöztünk

Ez egy kicsi stúdió nagyon sok beépített szekrénnyel :D A ház már régebbi építésű, de a lakás fel van újítva, új padló, csempe, konyhai bútor, hűtő és tűzhely. Sajnos, az ablakok eléggé rosszul szigetelnek. Néha egész hideg van bent, pedig megy a fűtés. Mikor panaszt tettünk, hogy hideg van, adtak nekünk két kis fűtőt, ami úgy néz ki, mint egy ventilátor, de meleget fúj. Ezeket bekapcsoltuk, majd nem sokkal később kiverték a biztosítékot, amit mi nem tudunk visszakapcsolni, mert azt egy másik helységből kezelik, amihez nekünk nincs kulcsunk, de még épp itt volt a nőci az irodában. Aztán este 9 fele bekapcsoltuk az egyik ilyen fűtőt meg ment a mikró is és megint elsötétült minden. Próbáltuk hívni Simont, de nem vette fel. Így hát arra gondoltunk, hogy akkor megnézzük a konditermet. :D Először nem tudtunk bejutni oda, aztán kiderült, hogy azért, mert egy lány bent tornázott sötétben és bezárta az ajtót. Majd kinyitotta és nagyon kedves volt, elmondtuk a problémánkat és felhívta nekünk Simon fiát, aki mondta, hogy 45 perc múlva idejön. Végül megérkezett és mindent visszakapcsolt, úgyhogy nem maradtunk áram nélkül, szerencsére. Kedden eljött a vízvezetékszerelő is és most már működik a radiátor. A környéken van 2 templom is, úgyhogy gyakran ébredünk harangjátékra, de nem annyira zavaró. Egyébként nagyon tetszik a lakás és már tervezzük, hogy fogjuk berendezni. Mert már beléptünk a 2. fázisba :D

Az első fázisban az volt, hogy legyen munka, iratok és lakás. A másodikban a bútorok, autó és a credit history építése. A harmadikban meg a jobb munka van eddig. De persze a legfontosabb az egészség, boldogság és a szeretet :D

Az üzletbe egyre többen jönnek, néha brutálisan sokan vannak. Főleg, hogy most olyan akció is van, hogyha 25 vagy több $-ért vásárolsz és felmutatod a kupont, akkor 5$-árt levonnak a vásárlásból. Szombaton 10-től 6-ig dolgoztam, mondhatni megállás nélkül, épp csak egy 15 meg egy 30 perces szünetem volt.

Aztán szombaton felhúzott az egyik menedzser is. Mert vannak a Bolillo nevű zsömlék, amik ilyen hosszúkásak és vannak a Telera nevűek, amik gömbölyűek. Eleinte ez a két termék egy kód alatt futott, mert ugyanannyiba került. Aztán bevezették, hogy 8 db. Bolillo 1 dollár. Majd odahívott a péknő egyik reggel magához és mondta, hogy csak a Bolillokat áruljuk 8db/1$-ért a Teleráknál 4db. kerül egy dollárba. Ezt el is mondtam Horhénak, ő gyártott az utóbbira egy új kódot. Mindenki így használta. Csak ez a két zsömle egymás mellett van és néha a vásárlók összekeverik. Szombaton is ez történt, és állította nekem a fickó, de amúgy nem veszekedős hangnemben, hogy azokra a zsömlékre a 8db/1$ érvényes. Mondtam neki, hogy nem, az az a hosszúkás. Majd ott volt épp Greg az egyik menedzser, aki nagyon nincs soha képbe, és mondta, hogy a vásárlónak van igaza és hogy nem is árulunk Telerát és hogy adjam csak el úgy. Mutattam neki, hogy tessék Horhé ideragasztott egy új matricát, miszerint 4db. Telera 1 dollárba kerül. Aztán láttam, ahogy elmegy a pék részlegre és megkérdezi, meg megnézi, de nem jött vissza, hogy beismerje, tévedett. Ez eléggé rosszul esett, mert én jöttem ki rosszul a szituációból és a vásárló azt hitte, hogy drágábban akarom eladni neki. De nem tudom, Greg is mit gondolt, hogy unalmamban saját magamtól találok ki új termékeket. Ezután az incidens után volt egy vásárló, akiről kiderült, hogy Kaposváron tanított egy évet és mondta, hogy olyan érzése volt, hogy magyar vagyok :D és kiejtette a nevem magyarul :D Ez aztán enyhített a dühömön.

Még múlt héten egy néni kérdezte, hogy hogy van a szia szlovákul és aztán hétfőn, mikor a kosarakat toltam, épp jött ki az üzletből és odaköszönt, hogy Agnes, ahoooj :D

Na igen a kosarak. Itt nem apróért lehet kivenni, hanem ingyen vannak és mindenki eltolja a parkolóba, majd miután bepakolt az autóba, ott is hagyják. Azokat is nekünk kell aztán összeszedni. Ez Európában jobban ki van találva, gondolom itt is visszatolnák a kosarat, ha visszakapnák a zsét.

Nálunk a SAL (Save a Lot)-ban a táskákért fizetni kell, más üzletekben pl. Walmartban vagy Safewayban ingyenesek és sokszor meg is lepődnek az emberek, hogy fizetniük kell érte. Pedig ez is már Európában teljesen normális és természetbarátabb. Itt a SAL-ban viszont ingyen pakolhatsz kartondobozokba, amiket a raktárból hoznak előre, miután kirakták az árut belőle, ezt nagyon jó ötletnek találom.

Sokan fizetnek nálunk ún. Food stamp kártyával. Ilyen kártyát főleg az alacsony jövedelmű háztartásban élők igényelhetnek. A követelmények államonként különböznek, de a jövedelem és a család nagysága alapján számolják ki, hogy mennyi pénzt kapsz a kártyára, amit csak élelmiszerre lehet költeni. A másik kedvezmény, amit sokan használnak az a WIC utalvány (Women, Infants, and Children, magyarul nők, csecsemők és gyerekek. Ennek 2 változata is van, az egyiknél fel vannak tüntetve a termékek és a mennyiség, amennyit megvehet azzal az utalvánnyal. Nekünk le kell ellenőrizni, hogy azokat és annyit vásárolt-e az illető, majd ráírni az összeget, kérni egy aláírást és beletenni a nyomtatóba, ami ráírja a dátumot meg valamilyen számokat. A másik változata pedig az, amikor már rajta van a csekken egy összeg és oda van írva, hogy azért az összegért vásárolhat bármilyen gyümölcsöt meg zöldséget. Ezt most azért írtam le, hátha valaki igényelhetné és nem is tudott róla, a többieknek csak érdekesség, hogy ilyen juttatásokkal segíti az állam az itt élőket.

Vannak olyan vásárlók is, akik 2 telepakolt kosárral jönnek, 300 dollárt fizetnek, de nincs benne semmi egészséges, egyetlen gyümölcs sem, csak ilyen fagyasztott dolgok meg instant levesek, töménytelen mennyiségű édesség. Múltkor egy fickó 14 karton (1 kartonban 6 db.) instant levest vett, mert hogy a nagymamája nagyon szereti. :D Azt mondják, hogy Colorado a legegészségesebb amcsi állam, de itt is nagyon sok az egészségtelenül elhízott ember.

A szilveszteri buliról nem is írtam. A belvárosban, a 16th Street Mall utcában DJ-ek szolgáltatták a zenét és így az egész utca táncolt. Viszonylag jó idő volt még este is, néhány lány pl. ujjatlanban szaladgált vagy rövidnadrág volt néhány emberen, rajtunk kabát is volt azért. Sikerült nagyon finom coloradoi sört vennünk, Sunshine nevezetűt meg valamilyen olasz bort is ittunk. Este 9-kor és éjfélkor is volt tüzijáték, nem olyan pompás, mint az augusztus 20-i, de egész jó volt :) Aztán másnap ugye reggel 8-tól dolgoztam.

Háttérben a tüzijáték

Gondolom, mindenki hallotta a hírekben, hogy megnyitották Coloradoban a marihuánát árusító boltokat, majd keresek egyet és lefotózom. Azt is olvastam, hogy fogynak ki a készletek és ekkora forgalomra nem számítottak. Amúgy épp múltkor a buszon láttam, ahogy üzletelnek, de végül nem sikerült eladnia a fickónak az árut.

A CIA aktánkon lehet, hogy egy kicsit furán néz ki, hogy Csehországból, ahol legális a fű, átköltöztünk Coloradoba, ahol immár szintén az :D