Gyors helyzetjelentés

Képzeljétek, vasárnap, február 16-án esett az eső, ez volt az első mióta idejöttünk. Denverben nagyon ritkán esik az eső, ez tudott.

Hétfőn megkezdődött a pénzszámolással kapcsolatos betanításom. Még múltkor, kb. 1 hónapja, mikor Horhé egy átlagos reggelen kérdezte, hogy készen állok-e a munkára, csak annyit feleltem, hogy igen és mondta, hogy erre azt kell legközelebb mondanom, hogy I was born ready :D Mikor hétfőn mentem az irodához, kérdezte a Greg, aki épp Horhéval beszélgetett, hogy Are you ready? én meg mondtam, hogy I was born ready :D ezen mindketten jót nevettek és H meg örült, hogy ilyen jó mondást tanított meg nekem.

Megpróbálom összefoglalni, mit is takar a pénzszámolás. Először meg kell számolnom a széfben a papírpénzt és az érméket is és összehasonlítani az eredményt az előző napival, hogy tegnap annyit hagytunk-e benne. A széfben van 10 kassza. Ezeket először fel kell töltenem 28 dollárnyi tartalék apróval, az ilyen kis csomagokban van és azt bontják ki a pénztárosok, ha elfogy az apró. Szóval minden kasszában kell lennie 2 csomag negyeddollárosnak(egy csomag 10 dollárt ér), aztán 1 csomag 10 centesnek(5 dollár értékben), 1 csomag 5 centesnek (2 dollár) és 2 csomag 1 centesnek (1 csomag 50 centet ér). Az szerint kell feltölteni, hogy mi hiányzik. Pl. ha látom, hogy van 1 negyeddolláros csomagja, 1x10 centes és 1x5 centes, akkor 17 dollárja van csak apróban, ezért 11et kell még beleraknom, de úgy hogy kiveszem a először a pénztárból azt a 11 dollárt papírpénzben és visszarakom apróban, tehát ebben az esetben 1 csomag negyeddollárost és 2 csomag 1 centest, ezt az összessel meg kell csinálni. A második lépésben sorra veszem megint a kasszákat és most 300 dollárt kell benne hagyni, tehát először ki kell venni a 100, 50 és 20 dollárosokat, majd egy gép segítségével sorban le kell mérnem az aprókat (a kibontottakat) és csak rá kell helyeznem a gépre, ami kiszámolja mennyi az apró. Aztán jön a maradék papírpénz, amiből ugye csak 300 dollár kell, 10 db. 10 dolláros, 21 db. 5 dolláros és a maradékot ki kell pótolni 1 dollárosokkal, amíg nem lesz 300 és itt is ha nincs elég valamelyik papírpénzből, akkor a már előre kivett 100, 50 és 20 dollárosokból kell váltanom. Pl. ha már csak 17 db. 1 dolláros kell, akkor „veszek“ 20 dollárt 1 dollárosokban és a maradék hármat félreteszem. Szóval ha ez meg van, akkor a pénzt, amit kivettem előre meg amit a pénztárból cseréltem megszámolom és így jön ki, hogy az adott pénztáros mennyit tévedett, persze ezt is azzal a szerkentyűvel kell csinálni. Majd jöhet a következő kassza és ugyanez a procedúra, hogy csak 300 dollár maradjon benne 10, 5 és 1 dollárosokban, aprókban és a 28 dollárnyi tartalékapróval együtt. Aztán a csekkeket is össze kell adni, ide tartozik a WIC csekk is, amiről már írtam, a WIC-et le is kell pecsételni. Azt követően ki kell nyomtatni egy papírt, amin rajta van, hogy kártyával mennyit fizettek. Aztán fogok egy Store reports nevű nyomtatványt és kitöltök rajta mindent, megint meg kell számolni a széfben a pénzt, beírni, hogy csekkel, kártyával mennyit fizettek és hogy mennyi pénz maradt 100, 50 és 20 dollárosokban, amit majd a bankba küldünk. Utána az eredményeket be kell írnom egy rendszerbe is a számítógépen és itt jelenik meg, hogy jól számoltuk-e az egészet, majd elküldeni a jelentést.(nem tudom kinek :D) Aztán átülni egy másik számítógéphez és ott is még kitölteni ezt-azt, a csekkeket beszkennelni, arra is van egy jó gépezet és aztán kiírni egy csekket arra az összegre, amit a bankba küldünk, begumizni a zsét és belerakni egy borítékba, megcímezni és kész! :D Aztán egy high five (pacsi) H-nak, ha minden jól kijött.

Ricsit, sajnos, nem vették fel arra az informatikai állásra. Úgyhogy keresünk továbbra is, majd egyszer biztos sikerül jó munkát találni!

Kedden végre sort kerítettünk a kanapévásárlásra, mert hol nem jöttünk ki anyagilag, hol a Mózes nem ért rá. De jobb is, mert így már az utolsó darabokat adták el ebből a fajtából és így 40 dollárral olcsóbban szereztük meg. Mózes előzőleg egy költöztető cégnél dolgozott, úgyhogy nagyon magabiztos volt. Minden simán ment, amíg meg nem érkeztünk a lakáshoz és alig fért be az ajtókon. Vagyis az elsőn simán átjött, csak aztán ott volt a korlát, aztán még egy ajtó, amit végül le kellett csavaroznunk, de a legnagyobb problémát a lakásajtón való betuszkolás jelentette, mert egyszerűen sehogy nem fért be. Nem lehetett nagyon mozdítani hátrafele sem, mert ott volt rögtön a fal. Végül a mellettünk lakó fiút megkérdeztük, hogy nem tudna-e segíteni. Először csak résnyire nyitotta ki az ajtót, de az épp elég volt, hogy kiáradjon a fűszag és mondta, hogy rögtön jön. (amúgy tilos dohányozni az épületben).Végül ez a 3 erős férfi: Ricsi, Mózes meg az „L-betűs elfelejtettem a nevét jófej szomszéd“ (Ricsi azt mondja, hogy Loney) jól betolták a kanapét, az ajtókeretről kicsit lejött a festék, meg egy picit a fal is sérült, de itt van, juhú, most ezt a bejegyzést is innen ülve írom. És így kipipálhatjuk az egyik szomszéd megismerését is.

Na puszi!

A kanapé még a bútorüzletben Ricsivel és Mózessel

Ezt csak úgy, mert aranyos, hogy majdnem ráfér az egész ember a címlapra, Peter Dinklage, avagy Tyrion Lannister :)

Acélsivatag

Izééé, az a nagy hír, hogy Ricsi volt állásinterjún. Vagyis először volt egy telefonos beszélgetése és aztán meghívták egy személyesre is, amire kedden, Hegyi idő szerint délután fél 3-kor került sor. Meglátjuk mi lesz, a munka szupi lenne, ilyen IT-s dolog. Szóval a katonaságról már lemondott.

Kiválasztottak pénzszámolónak a munkában, mert a menedzserek nem győzik. Jövő héten fognak betanítani és majd néha reggel 7-re kell bemennem. Majd megírom milyen érzés :D

Múlt héten olyan hideg volt nálunk, hogy az ablakunk belülről volt zúzmarás, hidegebb volt mint Alaszkában. Hát mit mondjak, fáztunk. Még Ricsi is kénytelen volt pizsamában aludni.

Többször is kiakadtunk már az itt eltöltött 4 hónap alatt azon, hogy itt mondjuk úgy, hogy másként gondolkoznak az emberek. Írok néhány példát. 
- Az üzletben ki van írva az egyik üdítőre, hogy 2 liter 1 dollárba kerül, szóval 1db. üveg kerül annyiba. Nem tudom, amúgy kinek az ötlete volt ezt így kiírni, mert ez nagyon összezavarja az amcsikat, akik itt gallonokban számolnak. Na mindegy, szóval minden második ember azt kérdezi, hogy akkor az 2 üveg üdítőt jelent-e. Sőt az egyik vásárló annyira meg volt győződve, hogy márpedig az volt kiírva, hogy 2 üveg 1 dollárba kerül, hogy odahívatta a menedzsert, mert nem hitt nekem és aztán végül felmérgedve mondta, hogy akkor nem is kell neki. Mindössze 2 dollárjába került volna az a két üveg, de mindegy nekem.

- Az ebédszünet 30 perces és olyankor ki kell jelentkezned és fél óra múlva vissza. Múltkor az egyik srác 2:16-kor kijelentkezett és nem tudta kiszámolni, hogy akkor mikor kell visszamenni. Hihetetlenül hangzik, de azt hitte, hogy 51-kor kell majd visszatérnie.

- Aztán az egyik menedzser, akivel nekem a bucis incidensem volt, múltkor azt magyarázta Ricsinek, hogy hiányzik belőle a „szenszaverdzsenszi”. Ricsi mondta, hogy ezt nem annyira érti, betűzze le légyszi, de nem tudta. Aztán bemondta a mobiljába, hogy a google keresse ki, de olyanok jöttek ki, hogy virginity (szüzesség). Aztán később rájöttünk, hogy biztos arra gondolt, hogy „sense of urgency”, amit nem tudok pontosan lefordítani, de kb. ilyen sürgősségi érzék, mikor azonnali cselekvésre van szükség. Szóval a menedzser is csak hallás után mondta, leírni nem tudta volna. Ricsi meg amúgy is mindig ugrott, mikor behívták, pedig a beosztás alapján nem is akkor kellett volna dolgoznia, de erről írtam korábban. Az is igaz, hogy mostanában Ricsi egyfolytában a villás emelővel furikázik a raktárban (ráül a motor részére es úgy megy vele, nehéz ezt leírni anélkül hogy ne írnám le a villás emelőt 3-4 oldalban :D), amit lehet, hogy látnak a kamerában és nem tetszik nekik.

Ha ez a menedzser csinálja a beosztást, akkor tuti hibásan vannak beírva az óraszámok. Mert pl. ha 8-tól 2:30ig dolgozok, az számít 6 órának a félórás ebédszünettel együtt. És ő múltkor beosztott 8tól 2ig és odaírta, hogy az 6 óra. Mikor mondtam neki, hogy az csak 5,5 az ebédszünettel együtt, egyszerűen nem értette mi a baj. Szóval én már nem kötekszem vele, mert nincs értelme és amúgy is olyan szétszórt, mint a madáreledel.

Arról nem is beszélve, hogy ő mindig a tojásokat tölti fel, de annyi esze vagy kedve nincs, hogy a legfrissebbeket tegye alulra és a kevésbé frisseket fölülre, hogy először azok foggyanak el, amik mondjuk 2 hét múlva lejárnak. Múltkor Ricsi azt a tojásos pultot is rendszerezte.

De amúgy a többi menedzser tényleg talpraesett. (Az egyiknél talán én is jobban tudok angolul, de mindegy, mert érti a dolgát.)

- Aztán persze, amit már írtam, hogy azt hitte a lány, hogy Magyarország Svédországhoz tartozik. De aztán Ricsi lerajzolta neki Európa térképét, talán most látta először, el is tette magának. :D Ja de Angliáról már hallott, mert onnan van a One Direction.

- Az internetszolgáltatónktól meg minden héten kapunk levelet, pedig az elsőben írták, hogy fizessünk online, mert ők egy zöld cég és akkor nem kell annyi fát kivágni a számlánkra, de a hülye ajánlataikkal meg bombáznak minket.

Vettek fel megint 3 új lányt, akik közül kettőnek ugyanaz a neve, csak máshogy írják. Az egyik Myra, a másik Maira, de mindkettőt úgy ejtik, hogy majra. Illetve Myra mondta, hogy ő majra, de a Maira az majra, én semmi különbséget nem hallottam a kiejtésben. :D

Megint én lettem az első pénztáros, de most nem fényképeztem le.

Múlt héten bejött egy férfi, akiről kiderült, hogy cseh és már 17 éve itt él. Mondta, hogy van egy autószerelő műhelye, ahol szoktak itteni szlovákok és csehek találkozni és megívtak minket is. Majd lehet, hogy valamikor el is nézünk oda. Aztán másnap meg jött még egy cseh ebből a csoportból és ő is megadta a telefonszámát, ő már 8 éves kora óta itt él. Örülnék, ha valamilyen magyarok is betévednének, de nekik is örültem és annak is, hogy még nem felejtettem el szlovákul.

Az egyik Jessica mondta, hogy képzeljem el, Ricsi tegnap a szünetben fagyit evett chipsszel :D Ezen nem lepődtem meg, mert mindig is érdekes étkezési szokásai voltak, amiket nem nagyon lehet megváltoztatni.

Most olyan kedvezmény van a boltban egész februárban, hogy ha van kuponod, akkor ingyen kapsz spagettitésztát, szószt és 2 konzervkukoricát. Horhé adott nekünk 2 kupont, úgyhogy most nagyon sok spagettit tudnánk készíteni :D

Mivel mi szeretjük egymást egész évben, nem nagyon ünnepeljük a Valentin-napot. Most abban egyeztünk meg, hogy megfőzzük/sütjük azt, amit a másik kíván. Ricsi elkészítette ezt a sajttal töltött fasírtot, hasábburgonyával és fokhagymaszósszal – nagyooon finom lett!!!!

Nekem meg ma brassóit kell készítenem, tejberizst és sajtos pogácsát :D

Csináltam ilyen detox watert is, csak gondoltam kipróbálom, de nekem ízlik :)

És mindeközben ezt a Beyonce Greatest hits-et hallgatom, mert szeretek táncolni főzés közben :D

Acélsivatag: „ködös estén tompa acél színét idézi a város” (Ricsi)

Készül a Capitol

Jókívánság

Az egyik szomszéd lábtörlője

Új bejegyzés

Tegnap már majdnem elkészült a bejegyzés, de akkor eljutottam a Red Rocksos részhez, amit majd lejjebb láthattok és véletlenül megnéztem egy ott játszódó Pearl jam koncertet, így végül csak ma fogom befejezni, de nem baj, mert így még leírhatom a friss élményeinket, amiket az állásbörzén szereztünk, majd szintén lejjebb olvashatjátok el.

Annyira gyorsan telik az idő, pedig még akartam egy januári bejegyzést írni és tessék február van.

Itt hol havazik, hol süt a nap, de most inkább hidegebb van. Ricsi kicsit náthás lett, aztán ez átterjedt rám is, de a napi 5 gallon (na jó annyi nem) tea már kezdi kifejteni jótékony hatását. Aztán lehet, azért fáztam meg, mert mindig a google-n szoktam megnézni az időjárást és állandóan azt írom be még megszokásból, hogy „Brno weather“ :)

Az elmúlt héten sok Broncosszal kapcsolatos inger ért. A munkában az általam készített dekoráció még bővült ilyen nagy zászlókkal, hogy huhú jön a Super Bowl meg kék és narancssárga lufikkal is. A menedzserek is Broncos mezben jártak be egész héten. Egyik nap én is ennek a csapatnak a logójával ellátott téli sapkát viseltem, próbáltam magam lefényképezni a vécében, de nekem ez nem megy, fura lett mindegyik kép, úgyhogy kitöröltem őket. Csak mentális képet készítettem, de azt nem tudom megmutatni :D

Február 2-án zajlott a nagy meccs a Denver Broncos és a Seattle Seahawks között. Aznap 4:30-ig dolgoztam és pont akkor kezdődött a meccs. Mire hazaértem és megtaláltam, hogy hol tudnám online nézni már kb. 18:0-ra vesztésre állt a Broncos. Egyébként egy seattle-i kirándulás rajta van a bakancslistámon, de most nem szurkolhattam nekik :D Először csak úgy háttérzajként ment a meccs nekem, aztán azon kaptam magam, hogy teljesen felkavar, hogy még nem szereztek egy pontot sem és izgatottan nézem annak ellenére, hogy még mindig nem értem teljesen. Aztán a félidőben Bruno Mars lépett a színpadra, nekem amúgy tetszett az előadás. Szeretem, mikor élőben, zenekarral nyomják és aztán csatlakozott a Red Hot Chili Peppers is. Itt megnézhetitek rosszabb minőségben, ha nem törlik addig a youtuberól. Az RHCP-t még hallgattam volna tovább is és a Give it away c. számuknak kimondottan örültem. Nem tudom mi a titkuk, de remélem 50 évesen én is így fogok ugrálni, mint ők, meg mint a szüleim, akik szintén nem öregszenek. Aztán persze nagyon fontos volt megmutatni a sztárokat is a lelátón, ott volt többek közt Paul McCartney, John Travolta meg David Beckham is. Végül 43:8-ra kiütötték a Broncost. Ricsi este 9-ig dolgozott és mondta, hogy ittas és szomorú rajongók tántorognak hazafele, de valóban nagy volt a csönd. Azért kíváncsi lettem volna, hogy mit lett volna itt, ha nyernek. :)

A munkában már 3 hete nem rakták ki a statisztikákat, gondolom nem értek rá a nagy meccs okozta izgalmak miatt, így nem is tudtuk, hogy milyen gyorsak voltunk és mennyit tévedtünk. Aztán

vasárnap kitették az elmúlt 3 hétre és képzeljétek, már kétszer az első helyen végeztem, egyszer meg második voltam. Ricsi meg pár napig szintén pénztároskodott és ő meg a harmadik helyre került. Ja és múlt héten valahogy 6 dollár mínuszban voltam, de az most nem számít, mert első vagyok :D

Holnap résztveszünk egy állásbörzén, hátha találunk valamilyen jobban fizető állást. Meg így személyesen lehet majd jelentkezni, ami jobb, mint online, mert úgy nem is biztos, hogy valaki elolvassa az életrajzunkat. Ricsi vissza szeretne térni most már az IT szakmába. Nos, megjártuk és már előre kikerestük, hogy melyik standok érdekelnek. Be lehetett mutatni az életrajzunkat is egy szakértőnek, aki elmondta, hogy mi a baj vele és adott egy listát is, hogy mit kell mindenképp tartalmaznia egy életrajznak. Sőt vannak ingyenes kurzusok is, ahol megtanítanak tökéletes életrajzot készíteni, majd lehet,

Job fair

hogy egy ilyenre is elmegyünk, mert kiderült, hogy a mi életrajzunknak is vannak hiányosságai. Ennek ellenére adtunk belőlük néhány cégnek és begyűjtöttünk pár ingyenes dolgot is, pl. tollat, noteszt, kitűzőt meg édességeket.  A U.S. Army is meghirdetett informatikai állásokat és nagyon kecsegtetően hangzanak az ajánlataik, pl. 100%-os orvosi és fogorvosi juttatás az egész család számára, 30 nap fizetett szabadság, belefizetnek a lakbérbe (1019 dollárt – mi ennél sokkal kevesebbet fizetünk amúgy), ingyenes étkezés stb. Viszont, ha belépsz, nincs próbaidő, 4 évig nem hagyhatod el őket és még 4 évig tartalékban vagy. Hogyha mégis otthagyod őket, az dezertálásnak számít és börtönbe kerülsz. Ezt nagyon át kell gondolni, de a kezdeti lelkesedés már azért kezd leapadni, így, hogy Ricsi utánaolvasott az árnyoldalainak is. Én főleg ilyen adminisztratív és ügyfélszolgálatos munkák után érdeklődtem.

Szóval egy jobban fizető állással megengedhetném magamnak, hogy mindenféle koncertekre járhassak pl. most február 11-én elmehetnék Sting és Paul Simon (a Simon és Garfunkelből) koncertjére, ahol a legolcsóbb jegy 50 dollárba kerül a lelátó legeldugottabb csücskébe. A színpad előtti jegyek meg 200 dollár magasságában vannak. De ez csak egy példa, bármilyen élőzenés koncertre elmennék, pl. nemrég fellépett Pink vagy Justin Timberlake is. Az biztos, hogy majd megnézünk valamilyen koncertet a Red Rocks Amphitheatre-ben. Ez egy szabadtéri színpad a sziklák közt, elég durván jól néz ki.

Red Rocks Amphitheatre
forrás:google

Jó lenne valahogy összeismerkedni a szomszédokkal is. Olyan Jóbarátokos feelingje lehetne, mert olyasmi a folyosónk :D Akiket eddig láttam, általában fiatalok voltak, mindig köszönnek és jófejnek tűnnek. Majd még kialakul valahogy. :)

A napi rutin is változott. Most már a Denver Post előtti buszmegállóban szoktam várakozni és általában mindig más emberekkel. Ez a Denver Post az itteni napilap és az épületükön fut egy szalag a legfőbb hírekkel, úgyhogy azokat szoktam olvasni míg várok a buszra. Így maradok naprakész.

Mivel nincs rólunk új kép, ezért mutatok pár régebbit :D

Napszemüvegben Chicagoban

Olyan kalapban, amibe 4 sör fér el

Sartin öszvértúrán