Gyors helyzetjelentés

Képzeljétek, vasárnap, február 16-án esett az eső, ez volt az első mióta idejöttünk. Denverben nagyon ritkán esik az eső, ez tudott.

Hétfőn megkezdődött a pénzszámolással kapcsolatos betanításom. Még múltkor, kb. 1 hónapja, mikor Horhé egy átlagos reggelen kérdezte, hogy készen állok-e a munkára, csak annyit feleltem, hogy igen és mondta, hogy erre azt kell legközelebb mondanom, hogy I was born ready :D Mikor hétfőn mentem az irodához, kérdezte a Greg, aki épp Horhéval beszélgetett, hogy Are you ready? én meg mondtam, hogy I was born ready :D ezen mindketten jót nevettek és H meg örült, hogy ilyen jó mondást tanított meg nekem.

Megpróbálom összefoglalni, mit is takar a pénzszámolás. Először meg kell számolnom a széfben a papírpénzt és az érméket is és összehasonlítani az eredményt az előző napival, hogy tegnap annyit hagytunk-e benne. A széfben van 10 kassza. Ezeket először fel kell töltenem 28 dollárnyi tartalék apróval, az ilyen kis csomagokban van és azt bontják ki a pénztárosok, ha elfogy az apró. Szóval minden kasszában kell lennie 2 csomag negyeddollárosnak(egy csomag 10 dollárt ér), aztán 1 csomag 10 centesnek(5 dollár értékben), 1 csomag 5 centesnek (2 dollár) és 2 csomag 1 centesnek (1 csomag 50 centet ér). Az szerint kell feltölteni, hogy mi hiányzik. Pl. ha látom, hogy van 1 negyeddolláros csomagja, 1x10 centes és 1x5 centes, akkor 17 dollárja van csak apróban, ezért 11et kell még beleraknom, de úgy hogy kiveszem a először a pénztárból azt a 11 dollárt papírpénzben és visszarakom apróban, tehát ebben az esetben 1 csomag negyeddollárost és 2 csomag 1 centest, ezt az összessel meg kell csinálni. A második lépésben sorra veszem megint a kasszákat és most 300 dollárt kell benne hagyni, tehát először ki kell venni a 100, 50 és 20 dollárosokat, majd egy gép segítségével sorban le kell mérnem az aprókat (a kibontottakat) és csak rá kell helyeznem a gépre, ami kiszámolja mennyi az apró. Aztán jön a maradék papírpénz, amiből ugye csak 300 dollár kell, 10 db. 10 dolláros, 21 db. 5 dolláros és a maradékot ki kell pótolni 1 dollárosokkal, amíg nem lesz 300 és itt is ha nincs elég valamelyik papírpénzből, akkor a már előre kivett 100, 50 és 20 dollárosokból kell váltanom. Pl. ha már csak 17 db. 1 dolláros kell, akkor „veszek“ 20 dollárt 1 dollárosokban és a maradék hármat félreteszem. Szóval ha ez meg van, akkor a pénzt, amit kivettem előre meg amit a pénztárból cseréltem megszámolom és így jön ki, hogy az adott pénztáros mennyit tévedett, persze ezt is azzal a szerkentyűvel kell csinálni. Majd jöhet a következő kassza és ugyanez a procedúra, hogy csak 300 dollár maradjon benne 10, 5 és 1 dollárosokban, aprókban és a 28 dollárnyi tartalékapróval együtt. Aztán a csekkeket is össze kell adni, ide tartozik a WIC csekk is, amiről már írtam, a WIC-et le is kell pecsételni. Azt követően ki kell nyomtatni egy papírt, amin rajta van, hogy kártyával mennyit fizettek. Aztán fogok egy Store reports nevű nyomtatványt és kitöltök rajta mindent, megint meg kell számolni a széfben a pénzt, beírni, hogy csekkel, kártyával mennyit fizettek és hogy mennyi pénz maradt 100, 50 és 20 dollárosokban, amit majd a bankba küldünk. Utána az eredményeket be kell írnom egy rendszerbe is a számítógépen és itt jelenik meg, hogy jól számoltuk-e az egészet, majd elküldeni a jelentést.(nem tudom kinek :D) Aztán átülni egy másik számítógéphez és ott is még kitölteni ezt-azt, a csekkeket beszkennelni, arra is van egy jó gépezet és aztán kiírni egy csekket arra az összegre, amit a bankba küldünk, begumizni a zsét és belerakni egy borítékba, megcímezni és kész! :D Aztán egy high five (pacsi) H-nak, ha minden jól kijött.

Ricsit, sajnos, nem vették fel arra az informatikai állásra. Úgyhogy keresünk továbbra is, majd egyszer biztos sikerül jó munkát találni!

Kedden végre sort kerítettünk a kanapévásárlásra, mert hol nem jöttünk ki anyagilag, hol a Mózes nem ért rá. De jobb is, mert így már az utolsó darabokat adták el ebből a fajtából és így 40 dollárral olcsóbban szereztük meg. Mózes előzőleg egy költöztető cégnél dolgozott, úgyhogy nagyon magabiztos volt. Minden simán ment, amíg meg nem érkeztünk a lakáshoz és alig fért be az ajtókon. Vagyis az elsőn simán átjött, csak aztán ott volt a korlát, aztán még egy ajtó, amit végül le kellett csavaroznunk, de a legnagyobb problémát a lakásajtón való betuszkolás jelentette, mert egyszerűen sehogy nem fért be. Nem lehetett nagyon mozdítani hátrafele sem, mert ott volt rögtön a fal. Végül a mellettünk lakó fiút megkérdeztük, hogy nem tudna-e segíteni. Először csak résnyire nyitotta ki az ajtót, de az épp elég volt, hogy kiáradjon a fűszag és mondta, hogy rögtön jön. (amúgy tilos dohányozni az épületben).Végül ez a 3 erős férfi: Ricsi, Mózes meg az „L-betűs elfelejtettem a nevét jófej szomszéd“ (Ricsi azt mondja, hogy Loney) jól betolták a kanapét, az ajtókeretről kicsit lejött a festék, meg egy picit a fal is sérült, de itt van, juhú, most ezt a bejegyzést is innen ülve írom. És így kipipálhatjuk az egyik szomszéd megismerését is.

Na puszi!

A kanapé még a bútorüzletben Ricsivel és Mózessel

Ezt csak úgy, mert aranyos, hogy majdnem ráfér az egész ember a címlapra, Peter Dinklage, avagy Tyrion Lannister :)