Néhány
ismerősöm kérdezte, hogy hogyan is működik ez a zöldkártya lottó.
Megpróbálom összefoglalni néhány mondatban. Talán a legfontosabb az, hogy
nem szabad fizetős oldalon jelentkezni. Rengeteg hamis oldal létezik, ahol azt
írják, hogyha befizetsz egy bizonyos összeget, akkor tutira megkapod
a zöldkártyát.- ez nem igaz! Csakis EZ az egyetlen hivatalos oldal és
a jelentkezés teljesen ingyenes! Októberben
fog lehetni újra jelentkezni, egy hónapon keresztül. Viszont azt is hallottam
már, hogy megszüntetik a lottót és bevezetnek egy pontrendszert, olyasmit,
ami pl. Ausztráliában van érvényben. Mondjuk, hogy 60 pontot kell
összegyűjtened a vízumhoz és akkor kapsz pontot az életkorodra,
képzettségre, angoltudásra stb. Persze minden évben folynak a találgatások
és mindig azt mondják, hogy az idei volt az utolsó lottó. Ebben a cikkben
nagyon jól össze van foglalva, hogy milyen lehetőségei vannak az embernek, ha
legálisan szeretne az USA-ba költözni.
Teljesen
más, ha turistaként látogatunk az Államokba és más, hogyha itt kell új életet
kezdeni a semmiből. Mi is csak talán most, 9 hónap után kezdjük kicsit
otthonosabban érezni magunkat és kezdjük magunkat összeszedni szellemileg és
anyagilag is. Nyilván könnyebb azoknak, akiknek van ismerősük vagy rokonuk kint
és segíti őket a kezdeti nehéz időszakokban. Ezt most csak azért írom,
hogy tudassam azokkal, akik a jobb élet reményében az USA-ba vágyakoznak,
hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Úgy vettem észre viszont, hogy itt
megbecsülik a szorgalmat és szeretik, ha van egy kis sütnivalód. Ez
a szubjektív véleményem, lehet, hogy más államokban nem így van. Csak ha
kiindulok saját magamból, decemberben kezdtem ebben az üzletben dolgozni és
azóta egyszer fizetésemelést kaptam, majd előléptettek és most pár napja újból
fizetésemelést kaptam. Teljesen olyan, mint a Simsben :D Ricsinek is
kilátásban van végre egy informatikai állás, de nem szeretném még elkiabálni.
Most szerdán megy a második interjúra.
Szívem
szerint már rég hazamentem volna az első 3 hónap után, de mindig végül megbeszéltük
Ricsivel, ha már belevágtunk, akkor ne adjuk fel ilyen könnyen és próbáltunk
pozitívak maradni a kezdeti kudarcok és nehézségek ellenére is. Mint ahogy
már korábban is írtam, nem váltott ki belőlem különösebb reakciót Amerika. Ugyanolyan
kontinens, mint Európa. Most mégis itt vagyok, még nem tudom pontosan miért, de
majd útközben rájövök. Megpróbáljuk kihozni a maximumot az ittlétből,
utazunk, nyelvet tanulunk, új kapcsolatokat szerzünk, fejlődünk. 5 év
zöldkártya után meg lehet szerezni az amerikai állampolgárságot. Bár
Szlovákiában a mostani törvények alapján el kéne veszítenem a szlovák
állampolgárságot, mert nem lehetsz kettős állampolgár. Most ezt nincs kedvem
kifejteni, hogy kik ellen (szlovákiai magyarok) hozták létre ezt
a törvényt (végül nem úgy sült el, ahogy tervezték), de remélem, addigra
megváltoztatják. A blogot is próbálom pozitív irányba terelni, nem
szeretnék sokat panaszkodni, az olyan magyaros. Jó lesz majd egyszer
visszaolvasgatni, hogy miket éltünk át, mert könnyen felejt az ember. Azért is
kezdtem ilyen rizsázással, mert már megint nem készítettem jegyzeteket és
fogalmam sincs miről írjak :D
De
azért megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
Nem
írtam július 4-ről. Ez ugye a Függetlenség napja. Ismét Heatherékhez
mentünk, ezúttal ott volt még az egyik kamasz fia, meg vigyázott anyukája
munkatársnőjének lányára is, aki kb. 3 éves lehetett. Szóval nem volt ez az az
„ereszd el a hajamat“ típusú buli, de mi általában mindig jól szórakozunk
Ricsivel bármilyen társaságban. Ricsit nem tudom, mi lelte, de elkapta őt
a hazafias érzés, vett amerikai lobogókat, ilyen kis szélpörgettyűt, amit kirakott
az autó antennájára, USA zászlós mintázatú sört ittunk. Ricsi mindig az
amerikai himnuszból idézett odaillő helyzetekben. Például „I’m tired
’cause I woke up by the dawn’s early light” (Fáradt vagyok, mert a
hajnal korai fényénél ébredtem), vagy a tüzijáték előtt „I can’t wait to see the
rockets’ red glare” (Alig várom, hogy lássam a rakéták vörös ragyogását),
vagy éppen a földön felejtett zászlóinkra mondta, hogy „our flag was still
there” (Még mindig ott (volt) a zászlónk) :D Megnéztük a tüzijátékot, majd
hazajöttünk. Megtudtuk, hogy itt a többség nem is tudja a himnusz
szövegét, csak az első sort, aztán a többi csak sumákolás. Aztán Magyarországon
néhányan még mindig nem tudják túltenni magukat azon, hogy Király Linda
elfelejtette a magyar himnusz szövegét. Nem nagy dolog.
A munkában
most főleg zártam, mert betanítanak, hogy tudjam, mik a menedzser teendői
ilyenkor. Egyik nap mondta a jófej menedzser Ch, hogy cseréljünk szerepet
és hogy én irányítok aznap mindent. Úgy hívott akkor, hogy boss (=főnök) és én
osztottam ki a feladatokat a megfelelő időben. Menedzserpéldaképem
Ch, aki nem főnökösködő, de megmondja mit csinálj és mégis bírja őt mindenki.
Én is sokat használom a légyszíves és köszönöm kifejezéseket, és magam is
sokat dolgozok az üzletben. Röviden az a lényeg a délutáni műszakban,
hogy elő kell készíteni a boltot a másnapi nyitáshoz, rendezett,
tiszta és áruvalteli legyen.
Múlt
héten történt az is a munkában, hogy egy fiú, aki a zöldségrészlegnél
dolgozik, egyszer csak elájult hátul a raktárban. Mindenki persze elöl
volt, de szerencsére még előretelefonált, hogy segítsünk rajta. Az egész elég
félelmetes volt, szegény ott feküdt a mellkasát markolászta és jajgatott,
aztán csak feküdt, de ellenőriztük és lélegzett. Hívtuk a 911-et és
nemsokára megérkeztek a mentők is. Szívrohama volt a srácnak.
Majd
2 napra rá, mikor épp szabadnapos voltam, egy lány is elájult. Mert mi szoktunk
face-elni, tehát címkéjével előre forgatni mindent, a hátsó termékeket
előre rakni stb. és a lány behajolt a polcba és ahogy jött vissza,
jól beütötte a fejét. Majd felállt, szédült, A kérdezte tőle jól
van-e és erre összeesett. Szóval megint hívták a mentőket. Neki
agyrázkódása lett az ütéstől.
Az a jó dolog is történt, hogy Denverbe
költözött egy nagyon kedves pár, Rita és Bálint, akik szintén zöldkártyát
nyertek. Már megejtettük az első találkozást és még sok kalandnak nézünk elébe.
:)
Még
az jut eszembe, hogy megkérdezte az egyik pénztáros lány, hogy mi a piñata
magyarul. Tudjátok már írtam egyszer, hogy az a lógó cucc tele édességgel,
amit a mexikói gyerekek szétcsapkodnak. Hát majdnem mondtam neki, hogy
sajnos ez a szó nem jutott el Kazinczy fülébe :)
Jaaaaa!
Már csak 2 hét és találkozunk a testvéremmel és barátnőjével Los
Angelesben. Szóval, ha minden a tervek szerint alakul, akkor augusztus
1-től 4-ig az angyalok városában kirándulunk. Majd visszajövünk Denverbe és
aztán 7-én könnyes búcsút veszünk egymástól. Persze a tesóméknak már most
csütörtökön megkezdődik az amerikai körútjuk, először New Yorkba, majd Miamiba
mennek és a többit már leírtam.
Látok
rá esélyt, hogy a következő bejegyzést már csak LA után írom. :)
|
|
|
