Monday, February 23, 2015

Hó és hó mindenütt

Akár minden bejegyzésemet kezdhetném bocsánatkéréssel, amiért nem tudok gyakrabban jelentkezni. Sajnos, tényleg nincs túl sok időm írni, de ma épp szabadnapom van és megpróbálok egész nap pizsamában maradni és beszámolni mindenről, amivel elmaradtam.
Az én beosztásom kétféle szokott lenni, a hét vasárnappal kezdődik, mikor a "zárós" hetem van akkor vasárnap, hétfő, kedd, szerda, csütörtök déltől este 9ig dolgozom és péntek-szombat szabadnap, mikor a "nyitós" hetem van akkor reggel 7-től delután 5-ig dolgozom vasárnap, kedd, szerda és pénteken, szombaton meg zárok és hétfő meg csütörtök a szabadnapom. Szóval kéthetente van egy szabad szombatom, mikor Ricsivel közös programokat szervezhetünk.
Egy ilyen szombaton voltunk egy indián fesztiválon. Ott mindenféle "native american"-ek és leszármazottjaik kirakodóvásárt tartottak és lehetett különböző kézzel készített kütyüket (micsoda alliteráció :O ) venni. Persze műsorokkal is szórakoztatták a közönséget, pl. fellépett a Brule zenekar, ami nekünk nagyon tetszett, mondjuk így képzeljétek el, csak ez nem szabadtéri koncert volt, de a táncosok is velük voltak. Megkóstoltuk az indiánkenyeret, ami olyasmi volt, mint a lángos, csak erre még pakoltak húst, babot meg tejfölt is. Finom volt :)
indiánkenyér




Még karácsonyra megleptük magunkat egy puzzleval, amit kb. 2 nap alatt ki is raktunk. Ez talán nem hangzik annyira érdekesnek, de azért leírom, mert még kép is készült a folyamatról. :D




Itt az USA-ban már sokszor csalódtam az emberiségben és a következő eset is csak megerősíti ezt. Van a J nevű lány, még valahol a blog elején említettem, hogy ez az a lány, akinek 4 lánya van, a férje jelenleg börtönben és egyébként csak délutános műszakokat tud vállalni hétköznap, hétvégén meg délelőttösöket. Szóval sokszor miatta van a beosztás átrakva, hogy neki megfeleljen. Ja és a jófej volt menedzser testvére, de ég és föld ez a két személy. Ahhoz képest, hogy milyen körülmények között él, nem tesz meg semmit azért, hogy ne veszítse el az állását, állandóan késik, ha olyan a kedve, akkor mogorva és mindenkivel bunkó, mert megteheti. Viszont, mikor valaki a munka kezdete előtt behív, hogy nem tud bejönni, akkor figyelmeztetést kell adnunk. Attól függ a figyelmeztetés súlyossága, hogy hányadik esetről van szó. J-nek már 4 ilyen figyelmeztető papírja volt és egyik héten be volt osztva szombatra és vasárnapra reggel 8-ra, tehát nyitásra. Az ilyen nyitó pénztárosok nagyon fontosak, hogy megjelenjenek, mert ilyenkor a menedzser még az irodában fejezi be a pénzszámolást és ha valaki késik vagy be se jön, akkor a menedzsernek kell beállnia a pénztárhoz és lehet, hogy következő pénztáros csak 10-kor jön. Szóval ez a J behívott szombaton fél 8-kor, hogy ő nem tud bejönni, mert megsérült a lába. Ilyenkor a menedzser megpróbál valakit behívni helyette, de természetesen szombaton reggel fél 8-kor senki sem veszi fel a telefont.G nagyon mérges volt. J mondta, hogy vasárnap már be tud jönni, ezért nem raktunk be helyette mást. Erre vasárnap is ugyanezt megtette, behívott reggel fél 8-kor, hogy ő akkor mégsem jönne. Egyik esetnél sem én voltam épp a felelős menedzser, mégis nekem kellett J-t 3 napra felfüggesztenem. Egész nap azon gondolkodtam, hogy hogy fogom neki ezt megmondani. Mikor bejött dolgozni egy szerdai napon, behívtam őt az irodába, hogy beszélnem kell vele. Először megkértem, hogy mesélje el, mi történt, mivel én nem voltam jelen ezeknél az eseteknél. Erre teljesen kiborult, levágta az orvosi igazolást az asztalra és hogy megsérült a lába és hogy már ezt mondta... jól van, de nem nekem te nyomorék, gondoltam magamban :D Na ez a rávezetés nem sült el jól, úgyhogy mondtam neki, hogy itt van ez a figyelmeztetés és a szabályoknak megfelelően fel kell függesztenem őt 3 napra. Erre megint kiakadt és mondta, hogy hívjuk fel G-t. Felhívtuk, de ugyanazt tudta csak mondani neki, J már majdnem sírt és hogy ez milyen igazságtalan. Aztán az volt az utolsó kérdésem, hogy tudsz ma dolgozni, mondta, hogy nem és hazament. Végig olyan stílussal beszélt hozzám, mintha a Mónika showban lennénk, nekem végig faarcom volt, a hangomat se emeltem fel, semmilyen érzelemet nem közvetítettem felé. Aztán másnap, mikor nekem szabadnapom volt, J bement reggel és beszélt G-vel és elpanaszkodta, hogy én milyen aggresszív voltam vele és hogy nem ilyen hitványul kellett volna beszélnem vele. Meg ugye van az az óra, ahol be kell jelentkezni a műszak elején és hogy én ott kijelentettem (kipuncholtam) őt és hazaküldtem. Persze, ezt nem hitte el G sem, meg amúgy is megnézhettük volna a kamerákat, de szükségtelen volt. Az eset után J nem nagyon szólt hozzám, én köszönök neki, ő nem annyira. Tegnap mondjuk épp jó kedve volt még mosolygott is rám, lehetett vele beszélgetni is. Eléggé kiismerhetetlen emberi lény, de én sosem voltam haragtartó, sőt most sem haragszom, csak az nem tetszett, hogy elferdítette a t˜örténetet és hogy neki örömet okoz, ha rosszindulatú lehet...
Ami miatt most nagyon boldog vagyok, az az, hogy a testvérem megint meglátogat, április 18 és 24 között. Mivel a londoni cége, ahol dolgozik valamilyen prezentációt fog itt tartani valamilyen programról :D A részleteket még meg kell kérdeznem, de az a lényeg, hogy jön :)
Aztán májusban meg mi megyünk :)
A legaktuálisabb esemény az, hogy voltunk síelni megint Winter Parkban. Ezúttal 2 napra mentünk, péntekre és szombatra. Péntek délutánra már hóesést ígértek. Még péntek reggel 7-kor, mikor indultunk, tiszták voltak az utak, simán odaértünk. Aztán olyan 10 fele elkezdett havazni, de nagyon élveztük ezt síelés közben. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a legmagasabb pontra, ami 3676 méter magasan fekszik és onnan lesíelünk. Már a felvonóról láttuk, hogy kezdünk nem látni semmit a ködtől. Eléggé kalandos volt onnan lejönni, de megérte :D Szó szerint az arcunkra fagyott a mosoly a hidegtől :D Aztán úgy gondoltuk, hogy jobb, ha csak alacsonyabb fekvésű pályákon ropjuk. Ricsi mondta, hogy ő ott fönt kék pöttyöket látott, biztos az oxigénhiány miatt. :D A szállásunk Grand Lake-en volt, ami egy kb. 400 lakosú település egy nagy tó (Grand Lake) mentén. A nagy tavat is megnéztük, de az egészet hó lepte. Nyáron jó lenne ide visszajönni, mert biztos akkor is nagyon szép lehet. Az egész faluban csak 1 stopptábla van és úgy is igazítottak el, hogy a táblánál jobbra :D Ja és itt télen szabad motoros hószánnal is k˜özlekedni az utakon :D Szombaton is egy nagyon jót síeltünk. Mi otthon úgy mondjuk, hogy sízni és nem úgy, hogy síelni. Ricsi szerint az úgy nem helyes :D De akkor a sózni miért az és miért nem úgy mondjuk, hogy sóulni :D Na mindegy, szeretek sízni :D A hazaút már nem volt annyira zökkenőmentes. Hatalmas hóvihar kerekedett és a hirtelen lehullott hó miatt nem is lehetett látni a sávokat, mindenki ment, amerre tudott. Majd jött egy emelkedő, amin ilyen araszoló tempóban már sok autó nem tudott haladni. A mi kis Olíviánk is másfele akart menni, mint amerre irányította Ricsi. Aztán felszereltük a hóláncot és már szótfogadott. Denver előtt elromlott az ablaktörtőnk is, már csak a fények alapján tájékozódtunk. Izgalmamban megittam egy fél gallon vizet és már annyira kellett pisilnem, hogy majdnem sírtam, pedig már csak pár utca volt hátra, de olyan rossz volt a forgalom a városban és már alig bírtam visszatartani :D Végül minden jóra fordult, hazaértünk épségben és eljutottam WC-re is. 




a csúcson


mikor leértünk

kilátás a szobából

az a bizonyos tábla


Grand Lake


szállás


Hazaút



Még mutatok egy számot, ami néha szól nálunk az üzletben. A szám hallattán elképzeltem egy éneklő mexikói asszonykórust, aztán megnéztem a klipet és valahogy nem passzolnak ezek a rendőrautó előtt twerkelős nők a zenéhez :D Íme
Jaaaa, majdnem elfelejtettem! Átköltöztünk egy nagyobb lakásba, már van külön hálószobánk is. A házmester ugyanaz maradt. Ez a lakás nagyon jó környéken van, még mindig a belvárosban. Vettünk néhány bútort is az Ikeában és egy nagyon kényelmes ágyat is. Eleinte felfújhatós ágyon/matracon, majd a kinyitható kanapén aludtunk és most már eljutottunk az igazi ágyig :D
Ricsi is jól van :) csak gondoltam leírom, mert kevésszer említettem őt meg ebben a bejegyzésben.
Vigyázzatok magatokra!