Los Angeles – 3. rész / denveri dolgok

Hát nem sikerült megírni a bejegyzést múlt héten. De akkor most vágjunk is bele az utolsó napba.

Augusztus 4-én este 7 fele indult csak a gépünk, így még volt egy fél napunk, viszont autónk már nem. Tesóméknak hirtelen minden olcsóbbnak tűnt London után, így ők vásárolni szerettek volna a Beverly Centerben. Mi meg nem akartunk vásárolni, mert ugyanez a kínálat Denverben is, viszont fürödni az óceánban nem tudunk, ezért megnéztük, hogy milyen strand van közel a szálláshoz, és elkezdtünk szemezni a Manhattan Beach-csel. Egyébként az is megfordult a fejünkben, hogy úszunk egyet a hotelhez tartozó medencében, de jó, hogy végül érdeklődtünk a recepción. Ott megkérdeztük, hogy kb. mennyibe kerülne az út a Manhattan beachre mondjuk taxival. Erre a recepciós mondta, hogy oda megy egy 5 dolláros shuttle busz és a hotel előtt lehet felszállni. Ennek nagyon megörültünk, vettünk is 2 jegyet és mentünk a megállóba. Gergő és Sophie pedig  Beverly Centerbe egy privát sofőrrel, mert az olcsóbb mint a taxi és megbeszéltük, hogy 4-kor találkozunk a hotelben. Na most beírtam google-ba, hogy Manhattan beach és kitett egy friss cikket, hogy 4 cápa körözött a strandolók körül Manhattan beach-en vasárnap.

Minket nem ért cápatámadás, juhuuu :D Nekem ez a strand nagyon tetszett, rendkívül tiszta volt és akkora hullámok voltak, hogy konkrétan ahol térdig ért a víz egy pillanatra, jött egy hullám és teljes egészében betemetett minket. Ehhez is tartozott egy móló, amin végigsétáltunk, ha így visszaemlékszem azon volt egy cápa-szobor. Itt elég sokat fürödtünk és nagyon fárasztó volt mindig a hullámokba ki-beugrálni. Aztán úgy döntöttünk, hogy eszünk egy pizzát. Pont a pincérnő hívta a rendőröket, mert valamilyen gördeszkás tinédzser fiúk mindennap idejönnek a pizzázó elé és lefényképezik és zaklatják őt. Mikor sorban álltunk, épp akkor küldték el a fiúkat, akik fel voltak háborodva és mutatta az Iphoneján, hogy nem is fényképezte le a pincérnőt, aztán csak leültek kicsit arrébb egy padra. Mi meg azon gondolkoztunk, hogy milyen jó lehet unatkozó kaliforniai deszkásnak lenni a beach mellett :D Akkora pizzákat kaptunk, hogy kifogott rajtunk, ezért becsomagoltattuk, hátha Gergőék éhesek lesznek. Majd elindultunk a buszmegállóhoz, de épp láttuk, hogy már elindult a busz is, de megállt a piros lámpánál, így gyorsan odaszaladtunk, hogy felszállhatnánk-e, természetesen sikerült. Visszaértünk a hotelbe, pár percre rá megérkeztek a tesómék is. Mindannyian boldogok voltunk, mert sikerült még egyet strandolni, nekik meg vásárolni.

Ja igen még mielőtt elmentünk a strandra, kijelentkeztünk a hotelből. Tesóm mondta, hogy becheckolásnál fizetett 150 dollár depositot és hogy mindenképp kérjem el a számlát, hogy nézzem meg, miket vontak le abból az összegből és hogy reklamáljak, ha valami nem tetszik, mert őket már várta a sofőr, így nem tarthattak velünk. Így is történt és csak kb. 45 dollárt adtak volna vissza a 150-ből. Mert levontak ilyen-olyan adót, meg egyszer befizettük 1 napra a wifit, ami 10 dollár volt stb. Láttuk, hogy 3x vonták le a parkolási díjat, mi meg csak 2 éjszakát parkoltunk ott és a harmadik nap csak megkezdődött, de már aznap este leadtuk a kocsit. Így visszareklamáltunk még 27 dollárt. Ne feledjétek, ez itt Amerika, mindig az ügyfél van az első helyen, akkor is ha nincs igaza!  (* Majd még erről írok, hogy miket akarnak néha visszaváltani nálunk a boltban, mert ugye 100% Money Back Guarantee van érvényben, akkor is ha kibontottad, megkóstoltad a húst, nem ízlett, lefagyasztottad és ráadásul egy másik SAL-ban vetted a terméket -.-)

Végül egy ingyenes buszjárattal kimentünk a reptérre. Colorádóban 1 órával több van, mint Californiában, így kb. este 11 felé érkeztünk meg. Heather kijött elénk a kocsinkkal és kidobtuk őt otthon, majd mi is hazavezettünk. Másnap reggel 8-ra mentünk dolgozni :(

Sajnos, Denverre már nem maradt olyan sok időnk, mert a tesómék már 7-én repültek vissza és mi meg dolgoztunk. De mindig írtunk instrukciókat, hogy miket nézzenek meg és mi majd csatlakozunk, ez többé-kevésbé sikerült is. Aztán együtt sétáltunk a 16th Street Mall-on, elmentünk egy nagy Walmartba, mint az igazi amcsik :D Meg akartuk nézni a Red Rocks Amphitheatre-t is, amiről már korábban írtam, de épp aznap Foster the People koncert volt, így csak a sziklák körül bóklásztunk, amik valóban vörösek. Ettünk a Noodles & Company-ban is, ami szintén colorádói születésű étteremlánc és mindenféle tésztás ételeket, salátákat és szendvicseket lehet itt kapni. Megmutattuk nekik a Ross Dress for Less üzletet is, ahol különféle új márkás dolgokat lehet venni féláron, de itt nem csak ruhákat árulnak, hanem háztartási eszközöket, kozmetikai dolgokat stb. Itt is vásároltak néhány dolgot. Tesóm mondta, hogy neki Miami után Denver tetszett a legjobban. Csak hát kicsit már fáradtak is voltak a sok utazástól meg nyomottak a magaslati levegőtől. Hát igen, még Lady Gaga is hegyibeteg lett a denveri koncertje után és kórházba került. Nagyon gyorsan eltelt ez a maradék 3 nap is. Aztán utolsó nap 2:30-ig dolgoztam, meglátogattak a munkában, Sophie, Gergő és Ricsi, majd együtt mentünk a reptérre. Ricsi aznapra betegett jelentett, mert egy kicsit tényleg az is volt, de ez párosult a munkaundorral is, mert még 1 hetet ki kellett bírnia a régi cégnél. A reptéren elbúcsúztunk, amit én nagyon nem szeretek csinálni és hát itt is könnyek szöktek a szemembe, ahogy láttam őket távolodni a mozgólépcsőn :(  Ezután még legalább egy hétig nem is találtam a helyem és nagyon szomorú voltam, de remélem, hogy karácsonyra majd sikerül hazajutnom :)

Írok akkor néhány újdonságot Denverből is, mert ugye ez a kirándulás már majdnem 1 hónapja zajlott, azóta történt egy s más.

A munkában az a hír, hogy G-t áthelyezik egy másik üzletbe és jönni fog egy új store manager. Ajjj de most mikor már végre megmosták az agyát és viszonylag jófej lett. Az újról csak annyit tudok, hogy nő és hogy érti a dolgát.

Már kétszer egyedül zártam, ez olyasmi, mint, amikor nyitottam már egyedül, csak itt olyanokra is oda kell figyelnem, hogy bezárjam a széfet és bekapcsoljam a riasztót, kinyomtassam az aznapi jelentéseket stb. :O Most pénteken is és szombaton is én zárom a boltot. Mindig figyelem, hogy nem öntöttek-e ki semmit vagy a lábtörlő sarka nincs-e fölhajtva, mert komolyan mondom ezek a vásárlók mindenen elcsúsznak, elesnek, megbotlanak. Ha pl. kilyukad egy zacskó jég és vízfolt keletkezik, vagy akár tejfolt, rögtön felmosom vagy felmosatom és körberakom legalább 3 ilyen sárga jelzőtáblával mert különben elcsúsznak rajta :D

Eljutottunk végre a Waterworldbe, ami egy vízipark. Amúgy a South Park Pisipark c. része is itt játszódik (13. évad, 14. epizód) :D Ahol a Cartman ki van akadva, hogy tele van az aquapark fehér pólóban fürdő kisebbségivel :D De egyébként nagyon sokan nem fürdőruhában fürödtek, hanem pólóban és mondjuk farmerrövidnadrágban. Néztük Ricsivel, hogy legközelebb ha zokniban és télikabátban jönnénk ide, nem is néznének hülyének. Most olyan akció volt, hogyha bemutattál egy Diet Pepsi dobozt, akkor 6 dollárral olcsóbb volt a belépőjegy, ezt mi ki is használtuk. Elég sokat kellett sorban állni néhány attrakciónál. Olyan is volt, hogy először sorbanálltál a fánkért, amin csúszni kellett, plusz még a csúszdánál is. Ez volt az egyik kedvencem, itt hason kellett csúszni egy ennek a célnak megfelelő szivacson és a végén kimutatta, hogy hányadiknak érkeztél, itt van róla videó is

Meg ez

Kipróbáltuk az attrakciókat, aztán végül a hullámmedencében időztünk a legtöbbet, mert nagyon meleg volt és nem volt jó sorbanállni.

Vettem YMCA bérletet, ami egy konditerem és mindenféle fitnesszórákon is részt lehet venni. Voltam pl. jógán, pilatesen és insanity edzésen is. Eddig tetszik, most próbálgatom ki a többi órát is.

Ricsinek eddig nagyon tetszik az új munkahelye. Kapott cégi okostelefont, amin minden korlátlan, továbbá belefizetnek a benzinbe- 49 centet mérföldenként, mert ki kell járniuk a cégekhez karbantartani a számítógépeket, kapott egy cégi laptopot is. Azt hiszem nem említettem, hogyan is jutott ehhez a munkához. Múltkor elment Simonhoz, a házmesterhez befizetni a lakbért és rákérdezett, hogy nem ismer-e valakit, akinek IT cége van és esetleg beajánlhatná őt. Simon erre mondta, hogy rendben, most ad neki 10 percet, hogy megjavítsa a nyomtatóját és akkor talán ismer valakit :) Ricsi kb. 5 perc alatt megoldotta a problémát és akkor Simon írt egy emailt egy ismerősének. Aztán kiderült, hogy az az ismerős, Ricsi mostani főnöke, épp azon gondolkozott, hogy fel kéne venni egy új embert a céghez, mert sok a munka, szóval jó volt az időzítés. Ezt aztán 3 állásinterjú is követte, izgultunk nagyon, hogy végül hogy döntenek. De a többit már tudjátok :)

Nos, a bogaraktól sikerült kb. 2 napra megszabadulni, de most újabb csípések jelentek meg rajtunk. Rendeltem bedbug powdert (=port), ami az internetes értékelések alapján nagyon is használ. Viszont azt is írják, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, szóval most megint aplikálni kell ezt a port. De azért lényegesen jobb a helyzet, rajtam most csak kb. 2 csípés van, korábban 20 is volt ;)

24-én elmentünk a kis pajtásainkkal, Ritával és Bálinttal Offspring koncertre. Előzenekarként a Pennywise és a Bad Religion játszott, meg a legelső zenekar nevére már nem is emlékszem. Nagyon szuper volt! Pár évvel ezelőtt láttam az Offspringot élőben a Volton, de akkor kicsit meglepődtem, hogy hogy el vannak hízva :D Most egész jól mutattak és remek volt a setlist meg a hangzás is. Az egyetlen probléma az volt, hogy rohadt drága volt a sör!!! 8 dollár egy Budweiser, ami ráadásul nem is a legfinomabb :O Felháborító :D Amúgy ez a Fiddler's Green Amphitheatre-ben zajlott és mi nem ülőjegyet vettünk, hanem a pázsitra ilyen álló vagy fekvőjegyet. Ez a rész kicsit magasabban volt, mint az ülőhelyes rész és egy vékony korláttal volt elválasztva a 2 rész egymástól. Mi aztán a korlátnál álltunk és egy részeg fickó meg úgy beleélte magát a koncertbe mellettünk, hogy azt vártuk, mikor fog kizuhanni :D Ami végül meg is történt és majdnem a kukába esett, pár centin múlott. A részegek védőszentje ismét akcióban volt, ezért a fickó, mintha mi sem történt volna, visszamászott :D

a shuttle busz	Manhattan beach
Ez még a Jurassic parkos fotó, mi a 2. sorban vagyunk	Offspring jeee

Los Angeles – 2. rész

Még megosztom veletek azt is, mielőtt belevágok a beszámolóba, hogy mindenem viszket, míg ezeket a sorokat írom! Úgy tűnik, hogy beköltözött hozzánk, az amerikaiak legrettegettebb rémálma, a bed bug, vagyis ágyi poloska. Már beszéltem a házmesterrel és mondta, hogy valószínűleg mi hoztuk őket be, mert más lakásban nincsenek és ha voltak, akkor már kiirtották. Lehet, hogy épp Los Angelesből utaztak velünk hazáig. Itt nagyon ügyelnek a tisztaságra és ez miatt kisállatot se lehet itt tartani, mert azok bevonzzák a mindenféle bogarakat. Mi is rendszeresen takarítunk, szóval nem értem, hogy lehetséges ez. Kedden jön a bed bug szakértő. Tegnapról mára csak egy új csípésem lett, ami jó érzés :D Egyszerűen nem tudom megtalálni a rejtekhelyüket, pedig már tűvé tettem mindent és kimostam az összes ágyneműt is. Na mindegy, akkor most kellemesebb témára terelem a szót.

A Universal Studiosra egy egész napot kell szánni és talán még akkor sem sikerül az összes „ride-ra“ felülni. Ajánlott korán odaérni, mert aztán ez is megtelik emberekkel és sokat kell sorbanállni. Nekünk nem sikerült nyitásra odaérnünk :D Pedig aznap még ilyen ún. early open volt érvényben, hogy már reggel 8-tól megnyitott a park. Végül 11 magasságában érkeztünk meg. A jegyeket online megvettük, mert így $87-t fizettünk fejenként, helyszínen meg 92 dollárba kerül. Az egész egy Universal Citywalk-kal kezdődött, mintha egy mesevilágba csöppentünk volna, mindenféle ajándékboltok, éttermek, ilyen-olyan üzletecskék lassították a bejutásunkat a Universal Studiosba. Aztán ott volt még az a forgó Universal Studiosos glóbusz, ahol kötelező volt fényképezkedni. Majd egy vörös szőnyegen végül eljutottunk a bejáratig. Néhány attrakció csak bizonyos időközönként, mondjuk óránként zajlik. Kaptunk egy térképet és egy brossúrát, amiből megtudtuk, hogy 2 perc múlva kezdődik a Waterworldös előadás. Az első utunk tehát odavezetett, de már majdnem az összes ülőhely foglalt volt, kivéve néhány „soak zones-t“, ott foglaltunk helyet, néztem is, hogy miért ül itt néhány ember esőkabátban, aztán nagyjából 2 perc után rájöttem :D Itt tulajdonképpen kaszkadőrök adtak elő egy romantikus akciófilm jelenetet. Itt megnézhetitek, hogy nagyjából miben volt élményünk, de aki kamerázta, az a felső sorokban ült, így nem adja vissza annyira azt a hatást :D A jetskikkel állandóan lefröcsköltek, annyira vizesek lettünk a műsör alatt, a cipőm, a táskám, sőt a bugyimból is csavarni lehetett volna a vizet. Nagyjából a videóban a 15. percnél lezuhan egy repülőgép, mi pont az előtt ültünk. Minden leég vagy felrobban, aztán mindent visszaállítnak és 1 óra múlva újból előadják.

Ezután a House of Horrors-ba mentünk. Itt már azért várakozni kellett, hogy bejussunk. Minden attrakció előtt volt egy tábla, ami jelezte, hogy kb. mennyi a várakozási idő. Itt ugye minden oldalról ijesztgettek, mindenki sikoltozott. Már majdnem kijutottunk innen, de egy baltás zombie elállta az utamat és mikor visszaszaladtam Ricsihez, akkor jött utánam :D Nem tudtam lerázni, persze végig visítottam én is és a többiek meg már röhögtek. A belépésnél ki voltak függesztve az instrukciók, hogy azok a rémisztgetős emberek nem nyúlhatnak hozzánk és hogy mi se bántsuk őket. De ez a zombie már súrolta a lábam a baltájával :D Mivel nem lökhettem őt félre, nem tudtam, mit csináljak :D Aztán végül elszaladtam mellette gyorsan.

Főattrakciónak a Despicable Me, azaz Gru animációs film alapján készített 3-D-s menet számított. Mindenhol azt reklámozták és az ajándékbolt is tele volt minyonokkal. Ezután ehhez sorakoztunk be, de itt kb. 40 percet is vártunk. Közben Minion kvízt vetítettek, hogy ne unatkozzunk, de mindig a C lehetőség volt a helyes megfejtés :D Kaptunk 3-D-s szemüveget és egy virtuális ride-on vettünk részt, tehát csak ültünk és mindent vetítettek egy vásznon, azt hiszem az ülés is mozgott. De nagyon szuper volt!

Ha emlékezetem nem csal, ezután kajáltunk. Minden körülöttünk olyan volt, mintha egy filmben lennénk, londoni utcáról betértünk Párizsba meg hasonlók. Mikor jóllaktunk, elindultunk a Studio Tour-hoz, mert anélkül nem érne semmit a Universal Studiosos kirándulás. Itt is természetesen sorbanállás következett majd beültünk egy kocsiba és bemutatták, hogy amit a filmekben látunk, az mind csak díszlet és trükk, semmi sem valódi :D Mindegyik kocsin volt egy idegenvezető, aki végig pofázott, hogy most épp mit látunk és volt egy kis képernyő is, ahol bemutatták pl. az azon a részen forgatott filmből a jelenetet. Ki voltak állítva azok az autók is, amiket az egyes filmekben használtak, pl. a Knight Rideres autó, a Vissza a jövőbe filmben használt autók vagy a Jurassic parkos kocsi. Itt is elhaladtunk mindenféle díszlet mellett, pl. egy mexikói falu mellett, amit aztán elöntött az árvíz, majd egy horrorfilmbe illő motel mellett, ahol a gyilkos kihozta a hullát és betette a kocsi csomagtartójába, majd elővette a kését és elindult a kocsink felé, vagy előttünk volt egy nagy tó, ami kettévált és áthaladtunk rajta, majd egy metrómegállóba érkeztünk, ahol hirtelen földrengés lett, majd a megrepedt vezetékekből szivárgó gáz lángra kapott, a beszakadt plafonon keresztül behömpölygött a víz, aztán egy gyanútlan metróvezető is épp erre vezette szerelvényét, ami kisiklott, ketté törött és kis híján elütött minket. Láttunk egy díszletet a Világok háborúja c. filmből, amihez egy lezuhant repülőgéproncs is tartozott valamint a Született feleségek szép kertvárosi környékét is.

Ezután következett a Jurassic parkos menet. Nagyjából így kell elképzelni. Elég félelmetes volt, mikor hirtelen egy T-Rex fej bukkant elő és elkezdtünk zuhanni. A zuhanást meg is örökítik, meg lehet venni a képet róla. Mi meg is vettük, mert olyan jól sikerült :D Itt is kicsit vizes lett az ember, de nem volt vészes. Ez volt az egyik kedvencem, mert a filmet is nagyon szeretem.

Megnéztük a Special Effects előadást is. Itt bemutatták, pl. a „stop motion“ technikát, amit a Wikipédia így jellemez.

Ilyen módon készítették pl. a ParaNorman c. mesét. A műsör elején lehetett jelentkezni önkéntesnek és aztán mindenféle trükköket mutattak be rajtuk. Pl. egy lánynak megvágták a kezét, de igazából nem is és a vér sem volt igazi, vagy behoztak egy hajót, amire felmentek az önkéntesek és aztán mögéjük volt vetítve a tenger, de a képernyőről igazinak tűnt és akkor hozzávetítettek polipkarokat, mintha megtámadta volna a hajót meg hasonlók. Bemutattak számítógéppel létrehozott „effecteket“ is, hogy néha elég egy jelenethez pl.egy lépcsőkorlát és minden mást számítógépes grafikával létrehoznak és valódinak tűnik.

Ezek után vágytunk valami mozgalmasabbra, így a múmiás menetet választottuk. Sophie közben rájött, hogy ez az a félelmetes hullámvasút, amitől kiskorában félt és nem merte kinyitni a szemét. Már akkor kicsit éreztem hogy durva lesz, mikor ilyen kis összezárható tartókba kellett belerakni a táskánkat, napszemüveget stb., mert különben lerepülne menet közben. Ez zárt menet volt és nagyon gyors és kacskaringós, aztán hirtelen megállt és ilyen bogarakat vetítettek a képernyőn és közben levegőt fújtak a lábainkra, hogy olyan érzést keltsen, mintha az a sok bogár a lábadon mászkálna. Itt is mindenki sikoltozott, aztán ez is nagyon meredeken, zuhanással végződött.

Majd a The Simpsons menettel zártunk. Ez is virtuális volt, de teljesen más irányba mozgott a kép, mint az ülés és nagyon hirtelen történt benne minden. Aztán a nagy részénél már csukva volt a szemem, ugyanis rosszul lettem, hányingerem lett és kivert a víz, alig vártam, hogy vége legyen. :D Mindannyian kicsit rosszul lettünk, de engem viselt meg a legjobban. Erről is van youtubeos videó, de azt nézve nem lettem rosszul :D

Ez nem volt túl jó zárása a napnak, hazafele úton az autóban is elég bizonytalannak éreztem a gyomrom, de aztán a szálláson megittam egy Fat Tire nevű sört, ami mindent helyrerakott.

Nade kicsit előreszaladtam. Szóval kijöttünk a Simpsonos kínzásból, a többiek még bementek az ajándékboltba, én csak kint ücsörögtem és szívtam a friss levegőt. Egyébként itt nem a ride-al volt a baj, hanem velem, szerintem 10 emberből nagyjából ketten lesznek rosszul egy ilyesmi menet során, és a neten is általában jó kritikát kap, szóval nem kell megijedni.

A Universal Studios-t mindenkinek csak ajánlani tudom. Rendkívüli élményekben volt részünk, nagyon jó volt felidézni most ezt az egész napot. Csatoltam néhány videót (amiket nem én készítettem), csak hogy legyen elképzelésetek róla, hogy milyen hangulata volt az egésznek. Volt egy rész, épp a Universal Studios tour végén, mikor elkezdett esni az eső, de én azt hittem, hogy ez is csak egy trükk, de akkor ott tényleg esett :D De aztán mondta az idegenvezető, hogy ilyet már nagyon rég nem látott itt augusztusban. Ebben a parkban érdemes egy teljes napot eltölteni. Lehet egyébként olyan jegyet is vásárolni, amivel nem kell sorban állni, de az kb. duplája még az így is kicsit borsos jegyárnak. Mi 13 attrakcióból 8-at láttunk, szerintem ez így is kiváló teljesítmény.

Aztán már indulnunk kellett, mert este 8:30-ig vissza kellett vinni a kocsit. Ezt sikerült is abszolválni. Örültem, hogy nem történt semmilyen baleset. Azt meg kell hagyni, hogy ezek a californiai sofőrök meglehetősen őrült módjára vezetnek, de Ricsinek elég gyorsan sikerült alkalmazkodnia.

Nemsokára jön a következő bejegyzés a kirándulás utolsó napjáról is, amit még a héten megpróbálok megírni :) 

Waterworld
	Táncolunk a minyonokkal

		Kettéváló víz

Sophie szuvenírjei

Los Angeles – 1. rész

Mielőtt összefoglalom a Los Angeles-i túrát, először írok néhány dologról, ami még a nyaralás előtt történt.

Mózes múltkor mondott egy angol nyelvtörőt, hogy ismételjem meg, ha tudom, de amúgy tök könnyű volt. Én meg mondtam, hogy ő meg próbálja meg azt, hogy „sárga bögre görbe bögre“. Hát olyan röhögőgörcsöt kapott, ami aztán átszállt rám is és kb. 5 percen keresztül nevettünk, hogy már nagyon fájt a hasam :D Azóta is próbálkozik, de nem sikerült még helyesen kiejtenie.

Az utazás előtti héten is zártam, tehát délután 2-től este 10-ig dolgoztam. Mindig aztán értem jön Ricsi és még a parkolóban beszélgetünk Mózessel és Ch-vel, olyankor is nagyon sok hülyeséget összebeszélünk, ami már így a fáradtságtól kijön belőlünk, Ricsiből meg csak úgy természetesen :D

Augusztus elsején volt a nagy nap, én akkor már nem dolgoztam, Ricsi csak fél napot, de aztán még egy állásinterjúja is volt. Azzal a munkával kapcsolatban, amit nem akartam elkiabálni. És igen! Sikerült! Végre felvették egy IT céghez és megint babrálhatja a szervereket! Volt még 2 hét felmondási idő az előző munkahelyén és az új helyen augusztus 18-án fog kezdeni.

Mózes volt olyan kedves, hogy kivitt minket a reptérre és a kocsinkat Heatheréknél tároltuk.

Mérhetetlenül boldogok voltunk és mikor találkoztam a tesómmal, már annyira boldog voltam, hogy nem is tudom szavakkal kifejezni. Majdnem 10 hónapja nem láttuk egymást, csak skypeon, de most meg is tudtam őket ölelni. Hoztak nekünk kis ajándékokat is már az előző helyekről, ahol jártak pl. én egy Miami beach-es ujjatlant kaptam :)

Egyébként a Frontier légitársasággal repültünk, ami, nem akarok dicsekedni, de egy coloradói légitársaság :D Szóval, mi augusztus elsején este 7 fele értünk LA-be, Gergőék már korábban megérkeztek, így ők már átvették a hotelszobát. Egyébként a repülőtérhez közeli Marriott hotelben volt a szállásunk. A szobánk fiókjában volt egy Mormon Biblia, meg egy Szent Biblia is, csak ha olvasni támadott volna kedvünk. Aznap este elmentünk autót bérelni és kaptunk is egy nagyon pöpec  2014-es Hyundai Sonata-t. Persze bérlésnél felszámoltak naponta 10 dollárt azért, mert Ricsi, a bérlő 26 év alatti. A bátyám is bérelhette volna és akkor nincs ez a díj, de neki meg nem volt hitelkártyája, amiről lefogtak 450 dollár depositot. De megoldottuk és akkor már kértünk GPS-t is, mert még nem ismertük a környéket. Az első utunk a Beverly Center bevásárlóközpontba vezetett, ahol már minden zárva volt, mikor odaértünk. Egyébként ez egy híres bevásárlóközpontnak számít, 8 emeletes és az Alex a Totally Spies meséből itt vásárol, amit én nem ismerek, de Sophie és Ricsi szereti :D  Ezért inkább kajáltunk egy Chipotléban, ami egy mexikói étterem és amúgy Denverben nyitották meg a legelső Chipotlét és aztán innen nőtte ki magát-ezt csak úgy margóra egy érdekesség. Visszafele már nem működött a navigációnk, ugyanis a töltő rossz volt és egyáltalán nem töltött, ezért lemerült.  Egyikünknek sem volt internet a telefonján. Így csak mentünk, de igazából nem voltunk biztosak az irányban. Megálltunk egy benzinkút mellett, ahol végül egy fickó nagyon készségesen segített, betöltötte a telóján a google mapset, mi meg lefényképeztük az útvonalat. Picit kétes környéknek tűnt, ahol megálltunk, de pont az a fickó, akire a tesóm megjegyezte, hogy gangster kinézete van, segített a legtöbbet és nagyon kedves volt. Ricsi csak rápillantott a képre és már rögtön tudta is az utat- ő ugyanis egy két lábon járó GPS :O

A szállást egyébként a booking.com oldalon foglaltuk le és azért is érte meg az árát a szoba, mert reggeli is járt hozzá. Mint kiderült az ilyen szobákat, amiben két nagy ágy van, általában családok veszik ki, ezért rólunk is azt feltételezték, hogy két felnőtt és két gyerek érkezik majd. Ami csak a reggelinél jelentett kis gondot, mert 2 gyerek adag volt állítólag a foglalásban. De aztán jött Rosa, a pincérnő, aki mondta, hogy így hagyja a nyugtán, mintha 2 felnőtt és 2 gyerek reggelizett volna és nem kell hozzá semmit fizetni, ja és elfogadja a borravalót :D Büfés reggeli volt és mindig annyira sokat ettünk, hogy nagyjából délután 2 fele lettünk újra éhesek. Készítettek személyre szabott tojásrántottát is, te mondtad meg, hogy mit szeretnél bele. Ez így kétszer sikerült, ment Rosa zsebébe a 10-es, de aztán utolsó nap egy másik pincért kaptunk, akinél ki kellett fizetni a 2 felnőtt reggelit.

Szombaton reggel elmentünk még az autóbérlős helyre, hogy megreklamáljuk a GPS-t. Ez sikerült is és végül annyit panaszkodtunk, hogy eltévedtünk, hogy adtak 10 dolláros kedvezményt.

Aztán elindultunk a belvárosba. Útközben a pálmafák láttán kezdtem csak felfogni, hogy jaj ez itt Los Angeles. Leparkoltunk és elsétáltunk az Angels Flight mellett egészen a Town Hall-ig. Az Angels Fligth egy sikló, olyasmi, ami Budapesten is van, de ez most épp nem működött, mert már többször is balesetet okozott. A városháza pedig egy szép fehér épület, előtte egy csodás parkkal. Megnéztük LA legmagasabb épületét is- a U.S. Bank towert. Ellőttünk pár képet, pihentünk és mentünk is tovább Hollywood felé.

Készítettem előzőleg egy listát, hogy melyik csillagokat szeretném lefényképezni, nagyjából sikerült is az összes listámon szereplő egyén csillagát lefotóznom. (de nem töltöttem fel az összes képet). Nagyon sok olyan színész volt, akit nem is ismertünk. Például direkt lefényképeztem Luise Rainer csillagát,  akiről aztán olvastam a wikipédián, hogy még most is él és már 104 éves. Néhány csillag eléggé el volt hanyagolva, mert ugye ezek járdaként szolgálnak. Így néhány olyan koszos volt, hogy nem lehetett elolvasni a nevet sem. Sétálgattunk, de aztán egyre több lett a turista és alig lehetett megközelíteni néhány csillagot. A legtöbben Michael Jacksonénál várakoztak, ahol egy Jackonak beöltözött fickóval is le lehetett fényképezkedni. Kicsit ingerült is lettem, mert komolyan, ember ember hátán, főleg a Dolby Theater környékén és mindenki belemászott a képbe. Többek közt láttuk Jack Sparrowot is, de csak messziről fotóztam le, hogy ne kelljen neki pénzt adnom. Aztán úgy döntöttünk, hogy ebből most már elég és a Hollywood felirat felé vettük az irányt. Nem lehet teljesen a betűkig eljutni, ha jól tudom, de lehetséges, hogy létezik valamilyen gyalogos ösvény. Mi csak egy szép kilátást szerettünk volna látni a Hollywood jel közelében. Így elindultunk egy dombos, de lakott vidéken, szerpentineken tekeregve és egyre közelebb kerültünk a felirathoz. Aztán egyszercsak egy néni lezárta az út egyik felét ilyen kis elkerítő ráccsal és csak lefele engedte az autókat, nekünk is mutogatott, hogy induljunk el lefele. Mi csak félreálltunk és megvártuk, míg a néni visszamegy a házába és mi is feljebb osontunk. Végül végetért az út egy ház bejáratánál, ahol nem szabadott volna megállni, de leparkoltunk és gyorsan készítettünk néhány képet. Gyönyörű volt a kilátás magára a városra is és hihetetlen érzés volt, hogy ilyen közel lehettünk a felirathoz. Közben eléggé felmelegedett az idő is a reggeli ködös idő ellenére, így arra gondoltunk, ideje volna lehűsíteni magunkat az óceánban.

Nagyjából fél óra alatt eljutottunk Santa Monicaba. Leparkoltuk a kocsit és elindultunk az óceánparthoz. Elég sokáig tartott az út a homokban, míg eljutottunk végre a vízhez, ahol végre leteríthettem az újonnan vásárolt Californiás törcsimet. Hatalmasak voltak a hullámok, majdnem kiúszott a kontaktlencsém is (erről talán még nem írtam, de nem nagyon látok jól). Próbáltam a homokba is írni, de mindig lemosta a víz a még be nem fejezett feliratot. Homokvárat is építettünk. Végül lemerült a fényképezőgépem. Természetesen semmiféle töltőt nem vittem magammal, így aztán a telefonommal fényképeztem, de ugye az is merült le. De ne féljetek sok kép készült így is :) Az itteni mólón is végigsétáltunk, ahol egy táblával jelzik a nevezetes 66-os út végét. Innen elcsíptünk egy csodás naplementét is, ami mindenféle lilás színben pompázott. Ez a móló tele volt emberekkel, élőzenével, éttermekkel stb., nagyon hangulatos volt.

Még kicsit sétáltunk Santa Monica utcáin, meghallgattunk egy nagyon profi utcazenészt is, aki mellett mi Ricsivel majdnem csak úgy elsétáltunk, mert már fáradtak voltunk, de ránk szóltak tesómék, hogy ne siessünk annyira, hisz Santa Monicában sétálunk, ki tudja, mikor lesz alkalmunk ide visszajönni. Teljesen igazuk volt! Az a baj, ha fáradt vagyok vagy éhes, akkor eléggé nyűgössé tudok válni :O

Majd visszatértünk a szállásunkra, ahol észrevettük, hogy a mi ágyunkat nem ágyazták meg, mert véletlenül rajtafelejtettem az utazótáskát és nem nyúlhatnak itt hozzá a szobalányok/fiúk a személyes dolgaidhoz. De a rendetlen ágynemű látványa nem rázott meg annyira minket :D Megbeszéltük, hogy korán felkelünk másnap, hogy időben induljunk a Universal Studiosba.

Ez lenne az első rész összefoglalója, nemsokára jelentkezem a másodikkal, ahol leírom egyebek között, a Universal Studios-ban átélt élményeket.

:*

ez még a denveri reptéren levő piros szemű kék ló, amitől minden denveri fél	minden Frontier gépet más állat díszít, odafele nekünk jegesmedvék
A hotelszoba		kívülről a hotel
	Chipotléban	túl sok párna

A legmagasabb épülettel a háttérben		sikló
Városháza
A bérelt autó	Valamilyen filmforgatás
		Johnny Cash

Ricsi csillaga
Micimackó

	Jackson	Johnny Depp
	Jack Sparrow
háttérben LA	:D

	Santa Monica beach	új törölköző
66-os út
		ügyes utcazenész