Los Angeles – 1. rész

Mielőtt összefoglalom a Los Angeles-i túrát, először írok néhány dologról, ami még a nyaralás előtt történt.

Mózes múltkor mondott egy angol nyelvtörőt, hogy ismételjem meg, ha tudom, de amúgy tök könnyű volt. Én meg mondtam, hogy ő meg próbálja meg azt, hogy „sárga bögre görbe bögre“. Hát olyan röhögőgörcsöt kapott, ami aztán átszállt rám is és kb. 5 percen keresztül nevettünk, hogy már nagyon fájt a hasam :D Azóta is próbálkozik, de nem sikerült még helyesen kiejtenie.

Az utazás előtti héten is zártam, tehát délután 2-től este 10-ig dolgoztam. Mindig aztán értem jön Ricsi és még a parkolóban beszélgetünk Mózessel és Ch-vel, olyankor is nagyon sok hülyeséget összebeszélünk, ami már így a fáradtságtól kijön belőlünk, Ricsiből meg csak úgy természetesen :D

Augusztus elsején volt a nagy nap, én akkor már nem dolgoztam, Ricsi csak fél napot, de aztán még egy állásinterjúja is volt. Azzal a munkával kapcsolatban, amit nem akartam elkiabálni. És igen! Sikerült! Végre felvették egy IT céghez és megint babrálhatja a szervereket! Volt még 2 hét felmondási idő az előző munkahelyén és az új helyen augusztus 18-án fog kezdeni.

Mózes volt olyan kedves, hogy kivitt minket a reptérre és a kocsinkat Heatheréknél tároltuk.

Mérhetetlenül boldogok voltunk és mikor találkoztam a tesómmal, már annyira boldog voltam, hogy nem is tudom szavakkal kifejezni. Majdnem 10 hónapja nem láttuk egymást, csak skypeon, de most meg is tudtam őket ölelni. Hoztak nekünk kis ajándékokat is már az előző helyekről, ahol jártak pl. én egy Miami beach-es ujjatlant kaptam :)

Egyébként a Frontier légitársasággal repültünk, ami, nem akarok dicsekedni, de egy coloradói légitársaság :D Szóval, mi augusztus elsején este 7 fele értünk LA-be, Gergőék már korábban megérkeztek, így ők már átvették a hotelszobát. Egyébként a repülőtérhez közeli Marriott hotelben volt a szállásunk. A szobánk fiókjában volt egy Mormon Biblia, meg egy Szent Biblia is, csak ha olvasni támadott volna kedvünk. Aznap este elmentünk autót bérelni és kaptunk is egy nagyon pöpec  2014-es Hyundai Sonata-t. Persze bérlésnél felszámoltak naponta 10 dollárt azért, mert Ricsi, a bérlő 26 év alatti. A bátyám is bérelhette volna és akkor nincs ez a díj, de neki meg nem volt hitelkártyája, amiről lefogtak 450 dollár depositot. De megoldottuk és akkor már kértünk GPS-t is, mert még nem ismertük a környéket. Az első utunk a Beverly Center bevásárlóközpontba vezetett, ahol már minden zárva volt, mikor odaértünk. Egyébként ez egy híres bevásárlóközpontnak számít, 8 emeletes és az Alex a Totally Spies meséből itt vásárol, amit én nem ismerek, de Sophie és Ricsi szereti :D  Ezért inkább kajáltunk egy Chipotléban, ami egy mexikói étterem és amúgy Denverben nyitották meg a legelső Chipotlét és aztán innen nőtte ki magát-ezt csak úgy margóra egy érdekesség. Visszafele már nem működött a navigációnk, ugyanis a töltő rossz volt és egyáltalán nem töltött, ezért lemerült.  Egyikünknek sem volt internet a telefonján. Így csak mentünk, de igazából nem voltunk biztosak az irányban. Megálltunk egy benzinkút mellett, ahol végül egy fickó nagyon készségesen segített, betöltötte a telóján a google mapset, mi meg lefényképeztük az útvonalat. Picit kétes környéknek tűnt, ahol megálltunk, de pont az a fickó, akire a tesóm megjegyezte, hogy gangster kinézete van, segített a legtöbbet és nagyon kedves volt. Ricsi csak rápillantott a képre és már rögtön tudta is az utat- ő ugyanis egy két lábon járó GPS :O

A szállást egyébként a booking.com oldalon foglaltuk le és azért is érte meg az árát a szoba, mert reggeli is járt hozzá. Mint kiderült az ilyen szobákat, amiben két nagy ágy van, általában családok veszik ki, ezért rólunk is azt feltételezték, hogy két felnőtt és két gyerek érkezik majd. Ami csak a reggelinél jelentett kis gondot, mert 2 gyerek adag volt állítólag a foglalásban. De aztán jött Rosa, a pincérnő, aki mondta, hogy így hagyja a nyugtán, mintha 2 felnőtt és 2 gyerek reggelizett volna és nem kell hozzá semmit fizetni, ja és elfogadja a borravalót :D Büfés reggeli volt és mindig annyira sokat ettünk, hogy nagyjából délután 2 fele lettünk újra éhesek. Készítettek személyre szabott tojásrántottát is, te mondtad meg, hogy mit szeretnél bele. Ez így kétszer sikerült, ment Rosa zsebébe a 10-es, de aztán utolsó nap egy másik pincért kaptunk, akinél ki kellett fizetni a 2 felnőtt reggelit.

Szombaton reggel elmentünk még az autóbérlős helyre, hogy megreklamáljuk a GPS-t. Ez sikerült is és végül annyit panaszkodtunk, hogy eltévedtünk, hogy adtak 10 dolláros kedvezményt.

Aztán elindultunk a belvárosba. Útközben a pálmafák láttán kezdtem csak felfogni, hogy jaj ez itt Los Angeles. Leparkoltunk és elsétáltunk az Angels Flight mellett egészen a Town Hall-ig. Az Angels Fligth egy sikló, olyasmi, ami Budapesten is van, de ez most épp nem működött, mert már többször is balesetet okozott. A városháza pedig egy szép fehér épület, előtte egy csodás parkkal. Megnéztük LA legmagasabb épületét is- a U.S. Bank towert. Ellőttünk pár képet, pihentünk és mentünk is tovább Hollywood felé.

Készítettem előzőleg egy listát, hogy melyik csillagokat szeretném lefényképezni, nagyjából sikerült is az összes listámon szereplő egyén csillagát lefotóznom. (de nem töltöttem fel az összes képet). Nagyon sok olyan színész volt, akit nem is ismertünk. Például direkt lefényképeztem Luise Rainer csillagát,  akiről aztán olvastam a wikipédián, hogy még most is él és már 104 éves. Néhány csillag eléggé el volt hanyagolva, mert ugye ezek járdaként szolgálnak. Így néhány olyan koszos volt, hogy nem lehetett elolvasni a nevet sem. Sétálgattunk, de aztán egyre több lett a turista és alig lehetett megközelíteni néhány csillagot. A legtöbben Michael Jacksonénál várakoztak, ahol egy Jackonak beöltözött fickóval is le lehetett fényképezkedni. Kicsit ingerült is lettem, mert komolyan, ember ember hátán, főleg a Dolby Theater környékén és mindenki belemászott a képbe. Többek közt láttuk Jack Sparrowot is, de csak messziről fotóztam le, hogy ne kelljen neki pénzt adnom. Aztán úgy döntöttünk, hogy ebből most már elég és a Hollywood felirat felé vettük az irányt. Nem lehet teljesen a betűkig eljutni, ha jól tudom, de lehetséges, hogy létezik valamilyen gyalogos ösvény. Mi csak egy szép kilátást szerettünk volna látni a Hollywood jel közelében. Így elindultunk egy dombos, de lakott vidéken, szerpentineken tekeregve és egyre közelebb kerültünk a felirathoz. Aztán egyszercsak egy néni lezárta az út egyik felét ilyen kis elkerítő ráccsal és csak lefele engedte az autókat, nekünk is mutogatott, hogy induljunk el lefele. Mi csak félreálltunk és megvártuk, míg a néni visszamegy a házába és mi is feljebb osontunk. Végül végetért az út egy ház bejáratánál, ahol nem szabadott volna megállni, de leparkoltunk és gyorsan készítettünk néhány képet. Gyönyörű volt a kilátás magára a városra is és hihetetlen érzés volt, hogy ilyen közel lehettünk a felirathoz. Közben eléggé felmelegedett az idő is a reggeli ködös idő ellenére, így arra gondoltunk, ideje volna lehűsíteni magunkat az óceánban.

Nagyjából fél óra alatt eljutottunk Santa Monicaba. Leparkoltuk a kocsit és elindultunk az óceánparthoz. Elég sokáig tartott az út a homokban, míg eljutottunk végre a vízhez, ahol végre leteríthettem az újonnan vásárolt Californiás törcsimet. Hatalmasak voltak a hullámok, majdnem kiúszott a kontaktlencsém is (erről talán még nem írtam, de nem nagyon látok jól). Próbáltam a homokba is írni, de mindig lemosta a víz a még be nem fejezett feliratot. Homokvárat is építettünk. Végül lemerült a fényképezőgépem. Természetesen semmiféle töltőt nem vittem magammal, így aztán a telefonommal fényképeztem, de ugye az is merült le. De ne féljetek sok kép készült így is :) Az itteni mólón is végigsétáltunk, ahol egy táblával jelzik a nevezetes 66-os út végét. Innen elcsíptünk egy csodás naplementét is, ami mindenféle lilás színben pompázott. Ez a móló tele volt emberekkel, élőzenével, éttermekkel stb., nagyon hangulatos volt.

Még kicsit sétáltunk Santa Monica utcáin, meghallgattunk egy nagyon profi utcazenészt is, aki mellett mi Ricsivel majdnem csak úgy elsétáltunk, mert már fáradtak voltunk, de ránk szóltak tesómék, hogy ne siessünk annyira, hisz Santa Monicában sétálunk, ki tudja, mikor lesz alkalmunk ide visszajönni. Teljesen igazuk volt! Az a baj, ha fáradt vagyok vagy éhes, akkor eléggé nyűgössé tudok válni :O

Majd visszatértünk a szállásunkra, ahol észrevettük, hogy a mi ágyunkat nem ágyazták meg, mert véletlenül rajtafelejtettem az utazótáskát és nem nyúlhatnak itt hozzá a szobalányok/fiúk a személyes dolgaidhoz. De a rendetlen ágynemű látványa nem rázott meg annyira minket :D Megbeszéltük, hogy korán felkelünk másnap, hogy időben induljunk a Universal Studiosba.

Ez lenne az első rész összefoglalója, nemsokára jelentkezem a másodikkal, ahol leírom egyebek között, a Universal Studios-ban átélt élményeket.

:*

ez még a denveri reptéren levő piros szemű kék ló, amitől minden denveri fél	minden Frontier gépet más állat díszít, odafele nekünk jegesmedvék
A hotelszoba		kívülről a hotel
	Chipotléban	túl sok párna

A legmagasabb épülettel a háttérben		sikló
Városháza
A bérelt autó	Valamilyen filmforgatás
		Johnny Cash

Ricsi csillaga
Micimackó

	Jackson	Johnny Depp
	Jack Sparrow
háttérben LA	:D

	Santa Monica beach	új törölköző
66-os út
		ügyes utcazenész