Sunday, June 18, 2017

Hétvége San Francisco-ban



Május 5-én kicsit hamarabb végeztem munkában, Ricsi még vizsgát írt, majd siettünk a reptérre és még aznap este sikeresen landoltunk San Fran-ban, ahogy a helyiek nevezik. Itt csatlakozott hozzánk, kis várakozás után, barátunk Ancsi. Aznap már csak átvettük a szállást egy nagyon jó fej recepcióstól és még kimentünk egy kis étterembe meginni egy welcome drinket és kajálni. Itt megégettem az ajkamat rántott cukkínivel. 
Rákolló tollak, Ricsi vett 9 db.-ot

Másnap korán keltünk, mivel el kellett érni a 9 óra 10 perckor, a Pier 33-tól induló kompot az Alcatraz szigethez. Érdemes a jegyeket előre megvenni, mert nagyon gyorsan elfogynak. Mikor leszálltunk a kompról egy vadőr információkkal látta el az érkezőket és tőle tudtuk meg, hogy indul is egy túra, amiben a szökésekről lesz szó. Még volt egy kis időnk a túra kezdetéig, ezért kicsit körbejártuk a sziget egy részét. Az tűnt fel először, hogy milyen sok a sirály és milyen szép a növényzet a szigeten és arra gondoltam, hogy rabként biztos nem élveztem volna ennyire ezt a gyönyörű környezetet. Aztán megérkezett Ranger Benny, aki mesélt nekünk a szökési kísérletekről és a túra a börtönben végződött, ahol megmutatták, hogyan nyitják ki a cellaajtókat. Nagyon érdekes történeteket hallhattunk, pl. az egyik rabról, aki a mosodában dolgozott és sikerült neki az évek során összelopni egy katonai uniformist és így ő is felszállt egyik nap a katonákkal a kompra, csak aznap épp nem San Francisco-ba ment a komp, hanem az Alcatraztól nem messze fekvő Angel Island bázisra, ahol rögtön kiszúrták őt és visszaküldték a börtönbe. Volt, aki gumikesztyűket fújt fel és kitömte velük a ruháját és ki is lebegett a Golden Gate híd lábához, de annyira átfagyott a jéghideg ócenvíztől, hogy csak hevert a földön, mire a megtalálója kihívta a katonai mentőket és így szépen vissza is került a börtönbe. A leghíresebb szökésről film is készült, a Szökés Alcatrazból c. film Clint Eastwood szereplésével. Lehetséges, hogy ez a szökés sikeres volt és a rabok most 90 évesek lennének. Nagyjából 3 óra alatt bejártuk az egész szigetet, a börtönfolyosókat, megnéztük az apró cellákat és az elkülönített sötét cellákat is. Itt a börtönben működött egy könyvtár is és egy pálya, ahol baseballozhattak a rabok.
Nem gondoltam volna, hogy egy börtönből ennyi élménnyel lehet majd távozni, ha San Francisco-ban jártok, semmiképp ne hagyjátok ki az Alcatrazt! Itt bővebben is olvashattok még az Alcatrazról.













A kompról leszállva, meg lehetett vásárolni a képet, amit még felszálláskor készítettek rólunk és már ki voltak nyomtatva. Soha nem loptam még, de 20 dollárt kérni egy kis képért rablás lenne már eleve és úgy gondoltuk a sok bolond turista mind fizet érte, a nap végén úgyis csak kidobták volna a meg nem vásárolt képeket, ezért úgy döntöttünk, hogy nem nagy bűn, ha véletlenül elcsenjük az egyiket. :O Remélem, ezt nem olvassa az egyik vadőr, aki épp tud magyarul. Ennek a cselekménynek természetvédelmi oka is volt, gondoljunk csak a kidobott képekre és a papírpazarlásra. De megértem, ha ez miatt elveszítek egy-két olvasót. :)
A lopott kép

A nap hátralévő részében a Fisherman's Wharf kikötőben sétáltunk, itt költöttük el ebédünket és pénzünket is. Majd elsétáltunk a Coit Towerhez, ami egy 64 m magas kilátótorony. Lifttel vittek fel bennünket a kilátó részhez, ahonnan az egész város belátható. Miután itt kigyönyörködtük magunkat, elindultunk China Town-ba, ám előtte még Cable Car-ozni is szerettünk volna. Innen a toronyból olyan úton indultunk el, ami nem volt rajta a térképen, de Ricsi szerint ha ott átvágunk, akkor a villamosmegállóba jutunk. Így elindultunk lefele a dombról, házak udvarai közt kis szerpentineken, olyan volt, mintha egy botanikus kertben sétáltunk volna és végig arra gondoltunk, hogy ott milyen jó lehet lakni. Ez a 15 perces túra lefele a dombról maradt az egyik legemlékezetesebb része a kirándulásnak, elbűvölő volt a minket körülvevő növényzet :) 



Azt tudni kell San Franciscóról, hogy nagyon dimbes-dombos, egyszer felfele lejt, aztán meg le. Ezért is örültünk, mikor ülhettünk egy kicsit a Cable Car-on. Mókás volt ezen a kisvasútszerű szerkezeten utazni, amire aztán csak úgy felugráltak további utasok. A menetjegy 7 dollár és mindenkitől be is szedik a jegy árát a szerelvényen.
Ezután a kínai negyedben sétáltunk és megcsodáltuk a hagyományos kínai boltokat és épületeket. Ez a USA legrégebbi és a világ második legnagyobb kínai negyede. Találtunk itt egy boltot, ahol vicces napszemüvegeket próbáltunk fel. :D 




Mivel még mindig nem fáradtunk el, elsétáltunk a híres kanyargós utcához, a Lombard Streethez, majd a Cable Car végállomásához, ahol megnéztük, hogyan fordítják meg manuálisan a Cable Car-t, ami csak egy irányba tud menni. A közelben található a Ghirardelli Square is, ahol régen csokigyár is működött, melynek illata csábító volt az alcatrazi raboknak is, most már csak éttermek és csokibolt van itt, na meg a csodálatos óceánpart. 


Még a recepciós említette, hogy a szállástól egy utcával lejjebbi utca tele van éttermekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy hallgatunk rá és be is ültünk egy olasz étterembe. Ebben az étteremben ettük életünk eddigi legfurább pizzáit. Az enyémen anchovy is volt, ami meglepetésemre egy halfajta volt. Ricsi éttermekben nem szokott kísérletezni, de itt épp ő is olyan pizzát rendelt, ami szerinte nem volt pizza, mivel citrom, hosszában szeletelt póréhagyma és valami túróféle dolog volt a feltét (sajt és paradicsom nem volt rajta). A villámra felszúrtam egy kis haldarabot, hogy Ancsinak megmutassam és a hal beleesett a poharába, amihez a pincérnő még öntött vizet és aztán szétporladt haldarabkák úszkáltak a poharában. Ebben az étteremben kaptunk egy kis röhögőgörcsöt, mert hirtelen annyi inger ért minket és már fáradtak is voltunk. :D 

Vasárnap reggel a Presidio parkban kezdtünk, ahol megnéztük a Yoda szökőkutat és feltöltődtünk az Erővel. Innen aztán átübereztünk a Golden Gate másik oldalára a Battery Spencer kilátóhoz, ahol nagyon sok képet készítettünk a hídról és magunkról. Káprázatos volt a kilátás. Ezután visszagyalogoltunk a hídon, ami kb. 2,5 km-es séta volt, szeles és nagyon zajos az autók miatt. 





Az utolsó látványosság, amit még megnéztünk a Golden Gate Park volt. Ezen belül még a Japanese Tea Garden-be is bementünk, ami tulajdonképpen egy park a parkban tele érdekes növényekkel, vízesésekkel, rózsakerttel és tavacskával. Az egész parkot nem tudtuk bejárni, mivel hatalmas területen fekszik. Innen visszamentünk a szállásra, ahol megőrizték csomagjainkat, majd Über segítségével a reptérre, ahol sajnos kiderült, hogy 2 órát késik a gépünk. Nagyon álmos voltam másnap munkában, de nem bántam, mert ismét rengeteg élménnyel gazdagodtam.








San Francisco egy imádnivaló és tiszta város. A város ki van téve az időjárás viszontagságainak a fekvésének köszönhetően, szerencsénkre, az egész hétvégén gyönyörűen sütött a nap. Nem láttuk a ködöt, ami mögül a Golden Gate híd szokott kirajzolódni a filmekben. Bátran kijelenthetem, hogy ez volt az egyik legjobb itteni kirándulásunk és köszi Ancsinak, aki San Franciscóban akart velünk találkozni. :)
Még tartozom egy Seattle-s beszámolóval is, amiről mindenképp fogok írni, mert olyan szuper volt :D

Monday, April 17, 2017

Mizu?



A múltkori bejegyzés kicsit negatív lett, köszönöm a kedves visszajelzéseket. Nem vagyunk elkeseredve, de néha azért előtörnek az érzelmek :)
Azóta történt egy s más.
Megtanultam kirakni a Rubik-kockát :D
Megszereztem a jogsimat, biztos azt kérdezitek, hogy: Csak most??? A válasz az, hogy igen, csak most, mert nem szeretek vezetni. Eddig csak ilyen ún.: instruction permit-em volt, tehát engedély, amivel már vezethetek, de csak ha ül mellettem egy olyan, akinek már van jogsija. Viszont az lejárt volna május elsején, ezért úgy gondoltam, ideje letenni a forgalmi vizsgát. Ricsivel elmentünk vezetni, de majdnem elütöttem egy gyalogost, ezért úgy gondoltam, hogy inkább egy autósiskolában folytatom a gyanútlan gyalogosok megfélemlítését. Voltam háromszor 2 órát vezetni szombatonként. Egyébként, nagyon hasznos volt, bejártuk az egész várost, gyakoroltuk a felgyorsulást az autópályára érkezéskor, álltunk dugóban is, mert mindenki lelasított, mikor a bölények közel merészkedtek a hegyi úthoz stb. Végül náluk le is tehettem a vizsgát az ő autójukkal. Mert itt ugye általában a saját autóddal vizsgázol. Természetesen, ahogy rákanyarodtam az útra vizsgakor, rögtön meghallottam a szirénázó mentőautót, de félreálltam és jól megoldottam. Továbbra sem szeretek vezetni, de ha muszáj lesz, akkor majd vezethetek. Munkába busszal és villamossal megyek, ami nagyon bejön. Hazafele meg Ricsi felvesz vagy a munkahelyemnél, ha ő is ott végez vagy a villamosmegállóban.
Egyszer régebben, még úgy 4 évvel ezelőtt írtam a Blogilatesről, hogy azt tornázom. Ebben a bejegyzésben, az utolsó bekezdésben említem.
Ennek most már létezik a PopPilates verziója és már nem csak youtubeon keresztül lehet tornázni, hanem már igazi élő órára is lehet menni, főleg a 24 Hour Fitness nevű edzőtermekben láttam meghirdetve. Aztán azt is láttam, hogy részt lehet venni workshopon is USA szerte, majd utána belőled is PopPilates oktató válhat. Láttam, hogy lesz egy oktatás Denverben, így arra gondoltam, megpróbálom. A workshop után aztán 60 napod van, hogy beküld a videódat, amin 3 ember előtt letanítod az órát. A koreográfia és az ún. Class skeleton, tehát az órafelépítés meg vannak adva, ezen nem lehet változtatni, ezeket meg kellett tanulnom és aztán levezényelni az órát. Azért is kételkedtem magamban, mert nem volt kamerám, nem tudtam kivel és hol vegyem fel a videót, de aztán minden megoldódott és az itteni magyar bariknak köszönhetően minden simán ment. Épp a múlt héten küldtem be a videót és átmentem. Küldtek egy részletes elemzést minden részről és mostmár én is taníthatom. Akit érdekelné, itt olvashat róla bővebben.
Most majd fogok jelentkezni edzőtermekbe, aztán meglátjuk mi lesz. Úgy gondolom, hogy csak hétvégente tartanék órákat, csak így hobbiként, a rendes állásomat megtartom. :)

Na most elolvastam a régi bejegyzést és még mindig ugyanazt a sütőport használjuk, amit ott említek :D
A legutóbb írtam az idős hölgyről, akit felvettünk és borzasztó nehezen ment a betanítás. Az első két hétben 200 dollár értékben összerendelt magának irodai kellékeket. Pl. adtam neki egy tűzőgépet, azt mondta, hogy ez túl nehéz neki, mármint súlyra és ezért rendelt ilyen automata tűzőgépet, ami alá csak beszúrod a papírt. Rendelt címkézőt is és hetente többször átcímkézte és átrendszerezte a papírjait, úgyhogy ha vittem neki valamit, mindig máshova kellett letennem :D Saját irodai széket hozott be, mert nyilván az nem volt jó, ami ott volt. Ezenkívül rengetegszer járt orvoshoz, volt olyan is, hogy mondta, hogy most hosszabb ebédet vesz ki, mert a belvárosba megy orvoshoz, aztán csak hagyott egy hangpostaüzenetet a főnökömnek, hogy már nem jön vissza. Szóval, az ő munkáját és a sajátomat is csinálnom kellett, mert különben elmaradtunk volna. 20 év accounts payable tapasztalattal olyat is megcsinált, hogy ugyanazon a csekken 2x befizetett egy számlát, de ő észre sem vette. Valami baj volt a memóriájával is, mert pl. nem emlékezett kivel telefonált aznap reggel, mondta, hogy meg kell nézni a jegyzeteit, pedig az volt az egyetlen hívása aznap. Szóval, láttuk, hogy túl sok ez neki és felajánlottuk neki, hogy csak adatbevitelre fogjuk használni, mert azt még úgyahogy tudta, de ezen meg megsértődött, sírt, hogy lefokoztuk, elkezdte kidobálni a papírjait, mert, hogy már úgyse lesz rá szüksége, eltűnt 2 órára. Szóval már tele volt vele a tökünk, hogy még azt se fogta fel, hogy csak a stresszt akarjuk levenni a válláról, ugyanannyi maradt volna a bére. Aztán még neki állt feljebb és elment a HR-eshez panaszkodni, de végül őt rúgták ki.
Aztán, múlt héten kezdett az új nő, meglátjuk, milyen lesz, szóval most megint betanítok :) Bezzeg, engem senki sem tanított be, de nem baj, feltaláltam magam.
Egyébként, nem nagyon bírom az új főnököm, de azért el tudom őt viselni. Már eleve úgy kezdett nálunk, hogy azt hitte, hogy azért vagyunk elmaradva, mert hülyék vagyunk és nem tudjuk, mit kell csinálni. Kicsit javult a helyzet, de azért elég leereszkedően tud hozzánk beszélni és olyanokat magyaráz el, amit már rég tudunk. …
Ricsi új munkát keres, most várja a választ egy ígéretesnek tűnő munkahelyről, bárcsak összejönne :)
Elég sok koncertjegyet vettem, de arra gondoltam, hogy ez okoz örömet, akkor miért is ne, vannak nők, akik cipőket vásárolnak ilyenkor. Szóval megyünk Sum41-ra, Primusra, Soundgardenre, Metallicára, Green Dayre :D Márciusban lett volna a Red Hot Chili Peppers koncert, de áttették októberre, mert az énekes, Anthony beteg volt, így is csoda, hogy túlélte a 90-es éveket, szóval már kibírom azt a fél évet.
Ja és tudtátok, hogy James Hetfield a Metallicából Coloradoba költözött?! Mióta ezt tudom, arra várok, hogy összefussak vele a King Soopersben :D
Ricsinek nagyon bejön a karatézás, április 30-án lesz az első övvizsgája. Itt a karatén megismerkedett egy cseh fickóval, aki Brünnből származik, mi meg ott éltünk kiköltözésünk előtt. Hihetetlen! :)
Hazalátogatunk augusztus 23. és szeptember 11. között, juhúúú, ééééljeeeen, ezaaaaaz!!!!
Májusban 2 nagyvárosba is ellátogatunk, San Francisco-ba egy hétvégére és Seattle-be egy hosszú hétvégére, Memorial Day-kor. Nagyon várom ezeket a kirándulásokat, remélem minden jól sikerül.
Ricsinek egyébként tanulnia kéne a vizsgákra, de általában addig halogatja a tanulást, míg kiveri őt a hideg veríték 2 nappal a határidő előtt, amikor is aztán elkezd fogni az agya.
Az elmúlt időszak képekben:
Western karácsonyi buli


Wings Over the Rockies Air and Space Museum-ban

A befagyott Grand Lake-n

Winter Park


Jófej szomszéd
Lemmyvel


Puszi!