Tengerentúli kalandok: October 2016

Hihetetlen, hogy már 3 hónap eltelt a remek látogatás óta. Vágjunk is bele a folytatásba.

Július 3-án, vasárnap reggel a Red Rocks Amphitheatre-be látogattunk Ritáékkal. Ez a szabadtéri színpad már közel 100 éve otthona a jobbnál jobb koncerteknek, pl. még a Beatles is fellépett itt. Mikor kijöttünk a látogatóközpontból, már nem lehetett lemenni a színpadhoz, ugyanis aznap este is valami rendezvény volt ott, ezért lezárták az érdekes ülő- és színpad részt. Még ez előtt sikerült egy képet készítenem felülről, ahol jól látszik a színpad, háttérben Denver felhőkarcolói és a padokon edző emberek. Még egy kicsit körbejártuk a helyet, aztán elmentünk mindannyian egy Red Robins burgerezőbe ebédelni. Innen mi négyen továbbmentünk a Rocky Mountain Arsenal National Wildlife Refuge-ba, amit mi röviden csak vadasparknak hívunk, hogy megnézzük a bölényeket. Ezúttal nem jöttek annyira közelre, de a távolban kivehető volt egy bölény sziluettje. Láttunk viszont prérikutyákat és őzeket is. Erről a helyről írtam egy korábbi bejegyzés utolsó bekezdésében is. Itt a vadasparkban érte el az autónk, Olívia II a 300 000. mérföldet is :D

Útba esett egy Walmart is, ahol megálltunk vásárolni és anyukáink ajándékokat is vettek az otthoniaknak. Be kell vallanom, nem emlékszem mit csináltunk aznap este, valószínű, hogy honfoglalóztunk, majd filmet néztünk csukott szemmel.

Július 4-én el szerettünk volna menni ismét a boulderi víztározóba fürdeni, ahogy tavaly is, de idén pont bezárták azon a héten, mert nagyon baktériumos volt a víz. Estére Mariannékhoz voltunk hivatalosak. Régebben írtam már, hogy Mariann anyukája Ricsi húgának a tanára volt. Épp az anyukája is náluk volt látogatóban. Meg Mariann amerikai férjének a szülei és testvére, akinek egyébként Puskás Öcsi volt a pólóján, meg az ő barátnője is ott volt. A BOR család is meg mi. Együtt grilleztünk, finomakat ettünk, jókat beszélgettünk és aztán néztük a tűzijátékot a teraszukról. Jó volt ilyen félig amerikai módra is megtapasztalni a július 4-i ünnepet, nagyon örültünk a meghívásnak. :)

Július 5-én a Kapitólium látogatásával kezdtük programunkat. Én most voltam az épületben harmadszor és minden alkalommal valami újat tanultam. Már a kupola rész alatt is kialakítottak egy kis kiállítást, ahol egy gombnyomással meg lehetett hallgatni 2 Coloradóról szóló dalt és aztán lehetett szavazni, hogy melyik tetszett jobban. Ez volt a befutó.

Ezután egy számunkra is új látnivaló következett, a Coors sörgyár, ami Goldenben található. Ismét nem gondoltam volna, hogy itt is sorba kell majd állnunk, hisz munkanap volt. Kisbuszokkal szállították az érdeklődőket a sörgyárhoz, nagyjából 1 órát kellett várnunk, mire sorra kerültünk, de fedett volt a váró és vízpárát is fújtak ránk. Itt aztán kaptunk ilyen kis adó-vevő készülékékeket és bejártuk a sörgyárat, miközben hallgattuk a történetet. Két német immigráns hozta létre a sörgyárat még 1873-ban. A sörfőzés folyamatáról is sokat megtudtunk és láthattuk is, ahogy készül. Az egész túra ingyenes és a végén kapsz egy pohár általad választott sört szintén ingyen, meg a túra közepén is volt egy kis kóstoló. Igazán nem volt okunk panaszra, nagyon tetszett ez a sörgyár, bár nem vagyok egy nagy Coors ser rajongó.

Itt már nagy volt rajtunk a „nyomás“, már csak 2 nap volt hátra anyukáink hazautazásáig.

Február környékén elkezdtünk járni egy edzőterembe, ahol láttam egy szórólapot, amiről megtudtam, hogy szerveznek túrákat is a hegyekbe. Így bejelentettem 4 személyt a július 6-i túrára. Egy nagyjából 10 fős csoport gyűlt össze és kisbusszal vittek minket fel a Nederland nevű hegyi városkához. Az út kicsit rázós volt és a légkondi sem működött. Itt aztán eltúráztunk egy elhagyatott bányához és vissza egy tóhoz. Közben elmesélte a vezető, hogy régen állt itt egy stúdió is, ahol sok híres zenész vette fel a lemezét, de aztán leégett az egész. Gyakran pusztít errefelé az erdőtűz, pár héttel a túránk után épp láttam a hírekben, hogy tűz van ott.

Állítólag, nagy esélyünk lett volna jávorszarvasokat látni, de volt egy nagyon hangos nő a csoportunkban, akinek szerintünk a hangja ijesztette el őket, így sajnos nem láttunk egyet sem. Ugyanez a nő, amint leszállt a buszból, elkezdett jógázni. :D Jó móka volt az egész :)

Aznap még Olívia II defektet is kapott, mert miért is ne.

Sajnos, elérkezett július 7. is. Jól bírtuk egész nap, csak a reptéren törtek elő az érzelmek. Ez a két hét annyira tökéletes volt, szívesen nézem meg a képeket újra és újra és eszembe jutnak a vidám pillanatok. Sajnos, egyszer minden véget ér, szerencse, hogy létezik a skype :)

Másnap már munkába kellett mennünk, sok volt a behoznivalóm. Azóta a munkában is változások történtek. Felvettünk egy lányt, akit én tanítottam be és egy energiavámpír. Vannak pillanatok, mikor nem hiszem el, hogy van CPA-e, ami egy könyvelői végzettség, amit fogalmam sincs, hogy szerzett meg. Egyébként nagyon türelmes vagyok hozzá, csak munka után sírom el magam, miután már elszívta az összes energiámat. Most már azért sokkal önállóbb, persze nagy hibaszázalékkal dolgozik, meg aztán hangosan énekel meg dúdol vagy csak motyog magában :D A főnökömet meg el kellett bocsátani, mert hibát követett el egy üzleti út alkalmával, berúgva és bekokainozva vezette a cégi autót és elkapták a rendőrök. Az új főnököm nemsokára kezd nálunk. Most meg a volt főnököm főnöke sokallt be és fontolgatja, hogy kilép. Volt egy hét, amikor 78 órát dolgozott. Szóval, sok a munka.

Az elmúlt 3 hónap főbb eseményeit inkább képek segítségével mutatom be.

Reneszánsz fesztivál: