Azt hittem, ez Amerika!

Nagyon szeretjük a South park c. sorozatot, ami Coloradoban játszódik. Így, hogy néhány jól ismert helyszínt élőben is láthatunk, teljesen új értelmet kap a sorozat. Pl. mikor egyszer kinéztem a busz ablakán és úristen ez a Casa Bonita, ahova Cartman mindenáron be akart jutni (és most már én is) :D Vagy az egyik részben Randy a Broncos edzője lesz és régebben nem is tudtam, hogy ennek a csapatnak itt milyen nagy jelentősége van. Újból elkezdem majd nézni és most már ilyen részletekre is oda fogok figyelni. :D

Már többször úgy jött ki, hogy kedden és csütörtökön volt a szabadnapunk és ilyenkor szerdán munka után tör ránk a „péntek van“ érzés. Egy ilyen szerda este elmentünk egy görög étterem szerűségbe, ahol vizipipázni is lehetett és közben punk zene szólt. :D Nagyon tetszett a hely, majd még biztos ellátogatunk oda és közel is van a lakhelyünkhöz. Az étel rendkívül ízlett, nem beszélve a kétalmás pipáról.

 

Jól látjátok, Ricsi banánturmixot ivott :D

Pénteken lefüleltem az első csalómat is. Jött egy férfi nyakmerevítőben és kérdezte, hogy fel tudnám-e váltani a 100 dollárosát. Rábólintottam és fel is váltottam, mondta, hogy legyenek benne 1 és 5 dollárosok is, szóval tisztán emlékeztem, hogy csak 2 db. 20 dollárost adtam, többi mind kisebb volt. Megszámoltam egyszer, mikor vettem ki a pénzt és még egyszer előtte is. Majd odaadtam neki és elkezdtem lehúzni a következő vásárló termékeit. Ez a férfi meg visszajött és mondta, hogy csak 80-at adtam neki és néztem, hogy egy huszas hiányzott. Mondtam, hogy az nem lehetséges és hívtam a menedzsert. Aztán az az egyik menedzser odahívott egy másik menedzsert és elvitték megszámolni az egész pénztáramat az irodába, mert nekik ott mutatja, hogy mennyi pénznek kéne benne lennie. Mialatt számoltak, ez a lókötő kezdett feszültté válni és mondta nekem, hogy akkor adjam neki oda azt a 80at és majd visszajön a többiért 10 perc múlva, meg hogy a felesége rosszul van és el kell érte mennie, és adjam neki a pénzt. Mondtam neki, hogy meg kell várnunk a számolás eredményét, nem tart tovább 5 percnél, legyen türelemmel. Aztán visszajöttek és mondták, hogy annyi pénz van a pénztárban, amennyinek lennie kell, szóval jól adtam neki vissza. Itt a férfi lefagyott és nem tudott mit szólni, majd csak kérdezte, hogy mikor számolják újra a kasszát. Mondták neki, hogy visszajöhet, mikor az én műszakom lejár 3-kor, de nem jött vissza. Szerintem, ha igaza lett volna, akkor biztos nem így viselkedik, hanem igenis megvárja, hogy megszámolják a pénzt, hogy aztán a szemembe mondhassa, látod, te buta predavacska, még számolni sem tudsz. Ezután az incidens után nagyon rosszul éreztem magam és nem is tudtam tovább összpontosítani a munkára. Pl. egy néni csekkel fizetett és olyankor el kell kérni a személyit és összehasonlítani az adatokat, és elkértem, de nem is figyeltem, hogy ül-e a név, de remélem, ő nem egy nyugdíjas csaló néni volt :D

Van az Itzel, akit már egyszer említettem és aki néha autóval jár munkába, pedig nincs jogsija. Na ő ismerősnek akart engem jelölni facebookon, de már nem tudott, mert 5000 ismerőse van és az fb nem engedte. Nem tudom, hogy tudott összeszedni annyit és különben is minek?! Ez már akkor fura volt, mikor mondta egyszer, mikor megláttam, ahogy a pihenőszobában fényképezi a fejét, hogy a képei 400-500 lájkot szoktak kapni, nekem meg annyi kb. az összes ismerősöm. Aztán ki tudja, milyen hírességel van itt dolgunk. :)

Az üzletben szóló zenétől már kezdek megőrülni, Ricsi is. Minden áldott nap ugyanazok a borzalmas számok. A pékrészlegen meg egész nap spanyol zene szól, de szombaton valamilyen irdatlanul fos dalok szóltak és mind ugyanazon a héliumos lufit szívott női hangon, és mikor ez keveredett a One Directionnel, ú azt hittem kinyírok valakit. Sok-sok szitokszót mormoltam magamban. Pöcsömöccse. Update: Mintha valaki megérezte volna és rögtön másnap csatornát váltottak, ahol mindenféle régebbi szám szól, pl. Santanától az Oye Como Va vagy Free-től az All right now, nagyon jól estek.

Mindig szombaton teszik ki a beosztást a következő hétre, ami általában nekem nem változik, de szegény Ricsinél nem így van. Hétfőn neki is reggel 8-tól kellett volna dolgoznia, de nem jött meg a rakomány, így mondták, hogy jöjjön vissza délután. Ezúttal Greg hozta őt haza, mert hát nekik is ciki és el is jött volna érte délután is, de Ricsi már úton volt épp. Meg ugye nagy nehezen fölkelt reggel és akkor hazaküldik.

A buszon meg rámszólt egy feka lány olyan hangosan, hogy az egész busz belezengett, hogy hé ő ismer engem, Írországból származom, ugye?  Mondtam, hogy nem és akkor kérdezte, hogy akkor Bostonból :D Kicsit csalódott volt, mikor mondtam, hogy Szlovákiából. De ez itt mindennapos, hogy csak úgy ismeretlenek leszólítanak. Vagy dörzsölöm a kezem a megállóban és megkérdezi egy férfi, hogy kérek-e kesztyűt :D Úgy tűnik a kulturális sokk 2. állomásába léptem. Ez alapján:

1. Eufória – a letelepedés első 3-4 hetének kezdeti lelkesedése.

2. Ellenállás – gyakori összehasonlítások a szülőhaza és a befogadó ország között, aminek eredménye az „otthon minden jobb" érzés.

3. Átalakulás – ez általában a kiköltözést követő kilenc hónap elteltével következik be, amikor az ember kezdi megszokni az új környezetet, és már meglátja a fogadó ország jó oldalát is.

4. Beilleszkedés – a kulturális korlátok ledőlnek, és az egyén már képes értékelni saját örökségét és új életmódját.

(forrás)

Ezt a képet, sajnos, nem én fotóztam, a zöldkártyás csoportból loptam, de nem tudok napirendre térni felette, hogy sikerült ez a Szeged-Pisai ferde torony-pizzafűszer kombó :D

Ma (kedden), elmentünk jégkorcsolyázni az itteni ingyenes jégpályára, csak korcsolyát kellett bérelni 2 dollárért, korlátlan időre. Ricsi gyerekkora jelentős részét egy skate parkban töltötte görkorcsolyázással, ezért most is őrült módjára korcsolyázott, mindenféle trükköket mutogatott, meg hátrafele száguldozott :D Sokan elismerő pillantásokat vetettek ránk :D Lehetett korizni ilyen műanyag járókeretszerűséggel is, gondolom, azt gyerekeknek találták ki, de mi is jól elszórakoztunk vele. Igen, a pálya a Broncos miatt narancssárga színű.

 

Ricsi anyukája panaszkodott, hogy kevés a kép, ezért most mindent lefényképeztem :D

Ilyen nagy tükörfal van a lakóházunk bejáratában, mindig itt megnézem magam reggel munkába menet és a korlát mintázata a Metallica logójára emlékeztet	Kipróbáltam ezt a tízórais dobozt	Ez a tartalma, szerintem egy nagyon éhes 12 éves növésben lévő gyerek nem lakik jól vele
Ricsi átalakulása	Rákaptam a mangóra, nálunk csak 50 centbe kerül	Diszkrét cannabis station

Amúgy nincs megtiltva a kommentelés, nyugodtan szóljatok be :D Sőt, aki megmondja, hogy a címben szereplő mondat kitől származik, küldök neki egy Denveres képeslapot :D