Talán a legfontosabb hír az az, hogy találtunk egy lakást!
Illetve ez egy kis stúdió, de nagyon jó környéken, egy köpésre a belvárostól.
Aki pedig kiadja, egy Simon nevű angol férfi. Nagyon szimpatikus volt és
megértő, mert igazából az állt a szerződésben, hogy 600 credit pont alatt nem
vagyunk jogosultak a bérlésre, de mondta, hogy ő is hasonló cipőben járt még
pár évvel ezelőtt és nehéz elkezdeni építeni a credit historyt, így belement
végül. Ennek a lakóháznak van egy kis konditerme is. Majd még írok a helyről
bővebben, miután beköltöztünk. 2-án írjuk alá a szerződést.
A credit historyról nagyon sokat lehetne írni, de még én sem
vagyok teljesen tisztában vele, hogy hogyan működik, viszont itt ez
létfontosságú, hogy építsd. Hogyha van hiteled és azt törleszted időben, akkor
látják, hogy megbízható vagy és pontokat kapsz érte, ám nem adnak hitelt, amíg
nem látják, hogy megbízható vagy – 22-es csapdája.
Mi végül 25-én karácsonyoztunk, jó amerikaiakhoz híven.
Ettünk, ittunk, majd a Jézuska kitojta az ajándékokat, aztán főleg kipihentük a
hét fáradalmait. Megnéztük a Titanicot, amit én kb. úgy 10 évvel ezelőtt láttam
utoljára, úgyhogy a szerelmi szálra nem is emlékeztem már tisztán. Ja és az
egyik Titanic túlélő, Molly Brown, itt tevékenykedett és a denveri házából
múzeumot alakítottak ki, na erre varrjatok gombot. Majd egyszer lehet, hogy
megnézzük.
Ricsi húgának a magyar tanárnőjének a lánya is Denverben él
és meghívott magukhoz 27-én. A férje amerikai és van egy 2 éves kislányuk.
Elképesztő kislány, 2 éves létére csak úgy váltogatta a 2 nyelvet, anyukájához
automatikusan magyarul, apukájához meg angolul szólt és nagyon értelmes
dolgokat mondott, pl. hogy üstökös alakú sonkát eszik :D én kétévesen szerintem
nem is ismertem azt a szót :D Beinvitálta a képzeletbeli kutyusait is a
nappaliba :D Nagyon szimpatikus kis család, remekül szórakoztunk :)
Munkában minden ugyanolyan, valahogy szeretnek engem reggel
8-ra beosztani. Már párszor megtörtént, hogy késett az a pénztáros, akinek csak
9-re kellett volna bejönnie és végül 10:30-kor sikerült megjelennie, így én
vagyok a biztos pont, amíg el nem alszom én is egyszer. (Közben kiderült, hogy
az a lány terhes, így megbocsátom a késését) De mikor ilyesmi történt, hogy
csak egyedül voltam és hosszú lett a sorom, akkor mindig beszállt valamelyik
menedzser is segíteni. Egyébként már 8 előtt néhány bácsi ácsorog a bejárat
előtt és alig várják, hogy kinyissuk az ajtókat. Múltkor meg nyitva maradt az
ajtó és egy bácsi már 7:50-kor szeretett volna fizetni a bucijaiért, de még pénz
sem volt a kasszában. Aztán mindig tőlem kérdezik, hogy miért nem engedtem be
őket :D de amúgy nincs kulcsom, a menedzser nyitja ki az ajtót. Ricsinek sikerült múltkor 1 órával többet
dolgozni, mert annyira belefeledkezett a munkába, hogy ott maradt. :D
Van egy Jesus nevű fiú, aki mindig megtanít pár új hasznos
spanyol kifejezésre, eddig amúgy azt hittem, hogy vásárló, de ma az italporokat
töltötte fel, aztán eltűnt. :D
Minden reggel ugyanazokkal az emberekkel szoktunk várakozni
a buszra, a Janis Joplin kinézetű nő mindig elszív egy cigit míg várja a buszt,
aztán ott van még a barnahajú lány és a buszsofőr meg úgy néz ki, mint a Dumb
és Dumberből a szőke kócos, csak neki barna haja van. Mindig látom, ahogy 2
munkás bemegy az építkezésre és elhalad egy iskolabusz, néha egy helikopter is.
Az is még érdekes, hogy Ricsi legjobb barátja már az ovi óta
egy Vince nevű fiú és itt az üzletben is az egyik szimpatikus fiút így hívják,
sőt még az is kiderült róla, hogy a szülei Sioux (ejtsd: szíú) indián törzsből származnak. Viszont ez
nem épp a legjobb törzs, mert Winnetou-t is a Sioux Oglalák ölték meg.
Említette is, hogy az Apacsok a riválisaik voltak. :)
December 31-én Ricsi meg én sem dolgozunk, de január elsején
megint reggel 8-ra kell bemennem. Szívás, ezért már most reggel el kell
kezdenem alapozni :) BÚÉK!!!
Mivel nincs kép most ebben a bejegyzésben,
ezért legalább Uruguay elnökének lenyűgöző beszédét csatolom :)ide
No comments:
Post a Comment