Tengerentúli kalandok: Heti történések folytatása

Megint írok, mivel még munkanélküli vagyok és nagyon sok időm van. Folytatnám is akkor a múlt hét csütörtökkel. Elnéztünk a Cherry Creek Shopping Centerbe, ami ugye egy nagy bevásárlóközpont, itt épp ekkor nyitottak meg valamilyen téli pavilont.

Sok türelmetlen kisgyerek várakozott itt a szüleikkel, majd nagy örömünkre megjelent a télapó is (november elején!) :D Elég puccosnak tűnt ez a hely, bár talán a Harrods-os WC kiszolgálást nem pipálja le.(Ahol márványból volt minden és még a wc-papírt is egy fekete inas tépte, sőt a csapot is ő engedte meg a kézmosáshoz)

Miki

Ricsi jelentkezett egy állásra USA legnagyobb kábeltelevíziós és internetszolgáltató társaságához. Tessék Ricsi mondd el milyen élményekkel gazdagodtál:

„A jelentkezés három lépésből áll, melyből kettőn Ricsi túl van és Ricsi azt kívánja, hogy ezek álmában ne jöjjenek többé elő. Első egy e-mail volt egy kérdőívvel, melyben "miért választotta a Comcast-ot", "meséljen el egy történetet, amikor a kreativitása legjavát kellett nyújtania" és hasonló pompás kérdések szerepeltek. Két pozitívuma volt a dolognak: - nem telefonon, hanem e-mailben kérdeztek (2 napomba telt ezekre a marhaságokra válaszolni még e-mailben is, telefonon tuti elbuktam volna) - elmentettem a kérdőívet a válaszaimmal együtt, így ha legközelebb valaki kérdezi például a kreativitásosat, csak megnyitom és felolvasom A jelentkezés második lépése egy alkalmassági teszt, ami olyasmi volt, mint amit Áginak kellett kitöltenie a H&M-nél. Nem pazarlok rá sok szót: szar volt. A harmadik lépés lesz maga az interjú, ha egyáltalán megfeleltem az alkalmasságin. Meglátjuk mi lesz.”

Abban a flancos bevásárlóközpontban ráakadtunk egy ilyen Denveres turistás útmutató füzetre. Innen tudtuk meg, hogy néhány gyárban ingyenes tárlatvezetésre lehet menni, pl. a pénzverdébe, sörfőzdébe, cukorkagyárba stb. Végül csak a whiskey-gyár volt nyitva vasárnap meg itt még a délutáni tourra volt hely, így gyorsan le is foglaltam kettőt. Mikor megtudtuk, hogy ingyen kóstoló is lesz, nem állhatott semmi az utunkba és elindultunk a Stranahan's whiskey-gyárba. A gyárba a hozzá tartozó pubon keresztül kellett belépni, majd bejelenteni, hogy megjöttünk és aztán várakoztunk egy kicsit, közben természetesen amerikai foci ment a tévében. Időközben megérkeztek a többiek is és elkezdődött a tour. Ezt a whiskeyt csakis a Sziklás-hegységből nyert alapanyagokból állítják elő, hegyi vízből, hegyi árpából stb. Hetente csak 6 hordónyit gyártanak és aztán csak Coloradoban forgalmazzák. A palackozásnál pedig kiválasztanak pár hordó érett whiskeyt és egyesítik az ízeket, ami így jellegzetes zamatot ad neki. Az üvegre meg a palackozó emberek valamilyen frappáns megjegyzést írnak, pl. „az én munkám jobb, mint a te vakációd“, de mindegyikre mást. Végigvezettek minket az egész szeszfőzdén és részletesen elmondtak minden lépést. Megkóstolhattuk az árpakeveréket is, amiből készítik a whiskeyt és megszagolhattuk a nagyon sok fokos párlatot is. A legvégén meg a kész whiskeyt kóstoltuk. Először úgy kellett egy kis kortyot a szánkba vinnünk, hogy közben az orrunkkal is szagoltuk a whiskeyt és meg kellett mondanunk, hogy milyen ízeket érzünk. Majd a második kis kortynál a szánkban kellett kicsit hagyni, ízlelgetni és aztán megmondani, mit érzünk, itt néhányan köhögni kezdtek. Aztán a vezető fickó vízzel higította a maradékot és újból meg kellett kóstolni. Én végig csak whiskey ízt éreztem, de a többiek akár a fahéjat vagy a vaníliát is „kiérezték“. Aztán lehetett vásárolni is belőle, de mi eléggé drágállottuk. Megfordult a fejemben, hogy legalább a kis poharat, amiből ittunk, belecsempészem a táskámba, de aztán leküzdöttem ezt a kelet-európai gondolkodásmódot. (Képek a bejegyzés végén)

Ma voltam a Starbucksban állásinterjún. Alaposan felkészültem minden lehetséges kérdésre és megtanultam pár új kifejezést is, hogy választékosabban tudjam magam kifejezni. A menedzser csaj, akivel beszélgettem nagyon aranyos volt. Ki voltak nyomtatva a kérdései és bőszen jegyzetelte, amit mondtam. Ide is csak 1 vagy 2 embert vesznek fel és jelentkezőből meg elég sok van. Mondta, hogy ma még 2 interjúja lesz, meg még holnap is pár. Meglátjuk mi lesz, de ez most még jobban sikerült, mint a múltkori, szerintem. Már az ingyen Gingerbread Latte miatt érdemes volt elmennem az interjúra :D

Míg vártam a menedzserre kérdezte a barista, ahogy a Starbucksban hívják a (kávé)pincért, hogy izgulok-e. Mondtam, hogy kicsit, erre ő, hogy nem kell izgulnom, nagyon kedves a menedzser, meg sok sikert is kívánt.

Majd jövő héten csütörtökön tudom meg az eredményt. Igazából én rocksztár szeretnék lenni, de az most még várat magára, addig még gyakorlok a tükör előtt.

Ja és észrevettem, hogy az életrajzom szerint 2013-ban születtem :D És így küldtem el mindenhova, meg kinyomtattattam 20x. Ajj :/