Heti történések (szerdáig)

Ebben a bejegyzésben több egymással kapcsolatban nem álló esetről fogok írni időrendi sorrendben.

Vasárnap (nov.3.) reggel kedvet kaptam a futáshoz, kicsit futottam is, nem bírok túl sokat, de szeretnék mindennap pár kört, ma reggel viszont már nem volt kedvem :D Majd lehet, hogy este. Update: Aznap este sem futottam :D

Gyönyörű idő volt vasárnap, ezért elmentünk a City Parkba. A képeken is láthatjátok milyen csodálatos, ahogy a háttérben látszódnak a felhőkarcolók, azokon túl meg a Sziklás-hegység :) Itt található a természettudományi múzeum is, ahova azért is akarunk ellátogatni, mert egy Mythbusters-es kiállítást is meg lehet tekinteni január 5-ig. Arra majd biztos elmegyünk, mert nagy rajongói vagyunk a Discoveryről sugárzott sorozatnak. Egyébként ennek a sorozatnak 2 szereplője épp a los angelesi reptéren tartózkodott a múlt pénteki lövöldözés idején :O Hír

farkasokkal futó		City park
Denver dínó :D

Jelentkeztem a H&M-be értékesítési tanácsadónak, vagyis szerintem egyszerű eladónak. Ki kellett töltenem online egy logikai tesztet, amit nem győztem, néhány kérdést már nem is volt időm elolvasni :D Nem hiszem, hogy majd jelenkeznek, de hagyom magam meglepni  :)

Hétfőn átvittük az első házban lakó fiúnak, nevezzük M-nek, az ígért rakott krumplit. Meg készítettünk olyan finomságot is, hogy tortillába pakoltunk csirkehúst, meg mindenféle zöldséget, leöntöttük sajtos szósszal és megsütöttük. Abból is adtunk neki és nagyon finomnak találta mindkettőt.

Ugyanezen a napon elmentünk a Targetbe, ami egy nagy bevásárlóközpont. Ricsi itt talált egy szép medvemintás kötött sapkát, ami meghozta a kedvét a kötéshez, most mindenáron kötni akar tanulni :D 

A minta, ami megihlette Ricsit

Nézegettem craigslisten az állásajánlatokat és ráleltem egy hirdetésre, ahol egy all-you-can-eat étterembe keresnek embereket. Elmentünk az éttermet lecsekkolni és hatalmas kulináris élményben volt részünk :D Befizettünk 7-7 dollárt és annyit ettünk, amennyi csak belénkfért. Friss zöldségek, gyümölcsök, saláták, szószok, tészták, friss péksütemények, levesek és desszertek közül választhattunk. A végén már majdnem gurultunk kifelé :D És akkor még kaptunk kedvezményt, hogy csak 5 dollárt kell majd fizetnünk, ha kedden megyünk. A fagyit amúgy le lehetett szórni oreo-darabkákkal, mogyoróval, eperszósszal meg csokiöntettel is. A pincér is nagyon kedves volt, kiderült, hogy ő lengyel és már 5 éve Amerikában él. Mondtam neki, hogy láttam a hirdetést és lehet, hogy jelentkezek, akkor megkérdezte, mi a nevem és hogy majd szól a menedzsernek és hogy csak vigyem be az életrajzom.

Ezt mind betermeltük :)

Ami még említésre méltó, az az mikor jöttünk haza a busszal és egy férfi a buszon kibontott egy csomag cukorkát és egy másik ismeretlen férfi beszédbe elegyedett vele, hogy ő ezt a fajta édességet nem ismeri és hogy megkóstolhatja-e. Erre az első férfi megkínálta őt cukorkával, aztán egy harmadik vadidegen férfi is bekapcsolódott és együtt beszélgettek az édességekről :D Nálunk ilyet nem gyakran látni, inkább mindenki csöndben utazik és amúgy is azt tanították, hogy ne fogadjunk el idegenektől cukorkát.

Kedden este sikerült rászednem Ricsit, hogy futva-kocogva-gyalogoljunk egyet. Nagyon jól esett a parkban a tó körül szaladgálni, remélem még lesz ilyen gyakrabban!

Megérkeztek az SSN kártyáink is, hurrá! Azt hittem, hogy ez ilyen műanyag kártya lesz, de ez csak egy papírka, amilyet akár én is tudnék nyomtatni.

Ugyanezen a napon Ricsi és M áthozták M kanapéját, mert ő nem használja, így mostmár mi sem a földön ücsörögve böngésszük az internetet.

Ma, azaz szerdán, abszolváltam az első állásinterjúm is abban a degeszreevős étteremben. Kellemesen elbeszélgettünk, nem voltak cikis helyzetek, csak állandóan azt hajtogatta a fickó, hogy ez nagyon stresszes munka és nagyon gyorsnak kell lennie az embernek, meg hogy nagyon sokan jelentkeztek a munkára és soknak közülük már van tapasztalata éttermi munkában. Hétfőn megtudom, hogy felvesznek-e, de szerintem nem én leszek a befutó, mivel nincs is tapasztalatom még ilyen téren :) De örülök, hogy ilyen ügyesen lezajlott az első amerikai interjúm, meg is leptem magam egy csokival :D

Közben Ricsi is jelentkezget állásokra, meg én is fogok még. Ma kinyomtattattuk az életrajzainkat és megy a munkakeresés ezerrel.

Első napok Denverben

Október 23-án érkeztünk meg Colorado fővárosába, Denverbe. Itt ismét couchsurföltünk és itt megint csak nagyon jófej embereknél laktunk. Mivel kora délután volt még csak, lesétáltunk vagy 2,5 mérföldet és ráleltünk egy Dollar Tree-re, ahol minden 1 dollárba kerül, meg egy Kmartra is, ami egy diszkontáruház. Első éjjel picit fáztunk, ezért vettünk a Kmartban egy hatalmas kétszemélyes takarót, mert valahogy nem találtunk 2 egyszemélyest :D Maga a város egyébként tetszik, ha nyüzsgést akarunk, akkor bemegyünk a belvárosba, ha nyugalmat, akkor a parkokba, ahol sok a mókus :D Épp Halloween előtt érkeztünk, ezért megcsodálhattuk a túlzásba vitt díszítéseket is a házakon. Van itt olyan is, hogy Hungarian freedom park, meg itt működik egy magyar klub is már 50 éve :) Ezekkel a vendéglátóinkkal elmentünk egyik délután egy hamburgerezőbe, Park Burger volt a hely neve. Én nem nagyon vagyok oda az ilyesfajta kajáért, de végülis egész finom volt a Buffalo burgerünk. Mindenféle szósszal leöntött hasábburgonyát is lehet itt rendelni, szóval csupa egészséges ételt :) Ekkor épp happy hour volt ott, mivel a denveri amerikai focicsapatnak, a Broncos-nak volt meccse, így minden coloradoi sör 2 dollárral kevesebbe került, ennek már jobban örültem :D Denverben nagyon büszkék egyébként a Broncos-ra, biztos én is osztoznék a sikerükben, ha érteném a játékszabályokat :D Amúgy ezek a fiatalok, akiknél laktunk, egészséges életmódot folytatnak, egyikük sem volt elhízva, a csaj egyik nap futóversenyen vett részt. Egyik alkalommal kértem tőlük sót, hogy megsózzam a tésztát, erre ad egy üveget, amiben valamilyen fekete szemcsés cucc volt :D ez valamilyen egészségesebb só állítólag, de egyébként só íze volt.
 

Ügyintézés 

Másnap már bementünk a belvárosba is, pár dolgot elintézni és jobban megismerni a helyet, ahova költöztünk. Egyébként a hivatalos ügyek intézése kimondottan könnyedén megy eddig (le kell kopognom). Sikerült számlát nyitni egyszerű magyar személyivel és lakcímkártyával meg szlovák személyivel, meg útlevelekkel. Egyelőre még csak ezek az irataink vannak, de már az SSN kártyák, az ID-k és a zöldkártyák is (remélhetőleg) úton vannak. A SSN (social security number) egy adószám kb., ha legálisan akarsz dolgozni, akkor kell hogy legyen ilyen számod/kártyád. Ezt a számot már az egyik papíron lehetett igényelni, még a kiköltözés előtt, mi ezt meg is tettük. Mikor bementünk a hivatalba, mégsem voltunk benne a rendszerben, ezért egy nagyon kedves hivatalnok eljárt az ügyünkben. Itt a kedves alatt azt értem, hogy nagyon szívélyes és nem egy embergyűlölő, megsavanyodott egyén, aki a munkáját és az életét is utálja. Hasonló hölggyel volt dolgunk a bankban is és a DMV-ben is. Nem küldtek el, hanem még ők kérdezősködtek, meg gratuláltak a zöldkártyához és üdvözöltek Coloradoban. Lehet, hogy ez csak parasztvakítás, de jól esik :D Majd később szeretnénk jogsit is, viszont egész jó itt Denverben a tömegközlekedés, úgyhogy azzal még kicsit várunk, de már elhoztunk Kresz könyveket a felkészülésre.
Az ID-t tehát a DMV-ben (Department of Motor Vehicles) kell igényelni. Ehhez szükségünk volt olyan iratra, amin rajta volt a nevünk és az itteni címünk egyszerre, ilyet kértünk a banktól és kaptunk a social security irodából is. Kellett hozzá az útlevél a vízummal is, ez a vízum helyettesíti egyébként a zöldkárytát, amíg azt meg nem kapjuk. Szóval itt aztán beadták az adatainkat, fizettünk $10.50-et, lefényképeztek és 1 héten belül állítólag megkapjuk.
A bankos dolgokat pedig a Chase banknál intéztük, nem tudom, hogy megy a többinél, de itt elfogadták az európai okmányainkat és címünket. Elég volt nekik egy amerikai cím, ahova elküldhetik a bankkártyákat, ezért megadtuk a vendéglátónkét. Azóta már frissítettük az adatainkat a banknál :) Ja és a social security irodában, mikor a hivatalnok írta be az adatainkat a számítógépbe, visszakérdezett, hogy akkor a Budapest az most egy város? Mondtuk, hogy igen az Magyarország fővárosa és akkor így a férfi elmosolyodott és így szólt: "Nem tudom, hogy ismerik-e azt a sztereotípiát, hogy az amerikaiak hülyék földrajzból, de ez teljesen igaz" :D De hát mi sem ismerjük mind az 50 államnak a fővárosát, legalábbis én nem :)

Lakás
Ahogy írtam, első héten couchsurfernél laktunk, ami ugye ingyenes, viszont kevés a privátszféra. Mi a nappaliban aludtunk egy kényelmes felfújhatós matracon, reggelre már egy kiscicával is társulva :D Ami még itt nem tetszett, az a rendetlenség és a kosz, de hát ugye abban a házban öten laktak összesen, mindenkinek meg volt a saját szobája, így a nappali csak ilyen átjárószoba volt nekik, ahol nem kell takarítani :D De igazán nem panaszkodhatunk, amiben tudtak, segítettek és elláttak jó tanácsokkal. Az a náluk töltött egy hét is a lakáskeresésről szólt, az viszont már nehezebben ment mint gondoltuk.
Mi egyszobás lakást vagy stúdiót szeretnénk bérelni, viszont épp ezt a legnehezebb elcsípni. Meglátogattunk sok lakóparkot, de mindenhol csak jobb esetben november közepétől volt üresedés. Mi viszont már el szerettünk volna költözni, azért mégsem ildomos egy hetet ingyen élősködni valakinél, fogyasztani a vizét stb. Bár ők felajánlották, hogy maradhatunk, ameddig nem találunk valamit, sőt a cuccaink szállításával is segítenek. Szóval éjjel-nappal böngésztük a craigslistet, megnéztünk mindenféle szobákat, lakásokat, de végül megint a couchsurfing mentett meg. Végső elkeseredésünkben írtunk ismét néhány denveri embernek a couchsurfingen, hogy az elkövetkezendő 3 hétben még ellaknánk valakiknél, vagy motelbe költözünk. De végül visszaírt egy nő, aki mondta, hogy nem tud minket elszállásolni, volna viszont egy kiadó háza. Meg is néztük ezt a házikót, ami nagyjából ilyen vendégháznak felel meg, mert az udvarban van még egy elülső ház is, ahol a nő fia lakik néha, és a hátulsóban meg mostmár mi :) Eddig 1 hónapot fizettünk ki és így lesz időnk még több lakást csekkolni ez idő alatt, és megegyeztünk, hogy maradhatunk decemberre is, ha nem sikerülne addig a megfelelő lakást meglelni. Ők aztán ezt az egész telket a földdel akarják egyenlővé tenni és új házat építeni ide. Itt most jól elvagyunk, van itt konyha, felújított fürdőszoba, mosógép, szárítógép. Bútor az nem nagyon van, vettünk ideiglenesen egy felfújhatós matracot. Fontos volt az is, hogy tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyen legyen, amíg nincs autónk, és ez is teljesült. Közben megismerkedtünk az első házban lakó fiúval, aki szintén nagyon jófej, át is akarja hozni nekünk ide a kanapéját, mert ő nincs gyakran otthon, így nincs rá szüksége. Elhívott pizzára is minket és mindent ő fizetett. Így megbeszéltük, hogy mi majd csinálunk rakott krumplit és áthívjuk :D Ma is megnéztünk egy lakóparkot, ami tök jó lenne, de ez már nagyon megterhelné a büdzsénket. Szóval mostmár ráállunk a munkakeresésre is. Munka az még nincs, de még csak második hete vagyunk itt, szóval még annyira nem is volt időnk keresni. Sok helyen látni amúgy a Now Hiring feliratot pl. a Walmartban is, meg a Kmartban is láttam. Már begyűjtöttem a Jobs nevű újságot is, úgyhogy hétvégére munkakeresés van betervezve.

aranyos csontváz		Denverben még állnak a World Trade Center ikertornyai
Bölénykék
Mókussimogatás

Határátkelés, Chicago

Október 21-én léptünk be az államokba, Chicagoban. Elég fáradtak és nyűgösek voltunk a hosszú repülőút után és akkor még ugye várakoznunk kellett a bevándorlási osztályon. Itt egy picit meg is szivattak, mert mondták, hogy lejárt az orvosi kivizsgálásról szóló papírom. Odahívtak az asztalhoz és kérdezték, hogy van-e valamilyen más orvosi igazolásom, mondtam, hogy nincs és akkor egy kedves határőr közölte, hogy akkor bizony indulhatok haza és hogy 1 óra múlva megy is egy gép Szlovákiába. Na gondoltam, remek, megint 10 órát szenvedhetek :D De végül megkaptuk a pecsétet, vettek ujjlenyomatot és továbbengedtek. Utólag megnéztem és az orvosi kivizsgálásról szóló irat 1 évig érvényes, úgyhogy nem is járt le :)

Chicagóban mondhatni zergeb*szó nagyon hideg volt, így a sok csomagunkkal inkább taxiba szálltunk és nem tömegközlekedtünk, meg ugye erőtlenek voltunk, főleg én nem bírom a nem alvást. De Ricsi pl. a taxiban felejtette a laptopját, majd futottunk a taxi után, hogy álljon meg, szóval ő sem lehetett a toppon, ha úgy kiszállt, hogy az ölében lévő laptop a kocsiban maradt. Na de szerencsére visszakaptuk a gépet. Chicagóban 2 éjszakát töltöttünk egy couchsurfer párnál. (couchsurfing.org). Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, volt még ott kutya-cica is a lakásban, meg Obamát ábrázoló festmény az ágyunk fölött :D Másnap nyakunkba vettük a várost és vettünk volna 2 napijegyet is, ha az automata nem csak egy jegyet meg egy nyugtát dobott volna ki, amelyikkel visszakaphatjuk a 10 dollárunkat. Nagyon szuper, így a metrómegállóban a hölgy adott 2 emergency jegyet, meg leírta, hogy hova kell mennünk beváltani a nyugtát. Olyan szép ákombákom betűkkel firkantotta le, hogy nem nagyon tudtuk kivenni, hogy hova is kéne menni, de megoldottuk. Később azt a papírfecnit a couchsurfer fiú meg is tartotta, ő sem tudta elolvasni :D A délelőttünk tehát ezzel ment el, hogy megtaláljuk az ún. Ventra irodát, ahol aztán megkaptuk végre a másik napijegyet is. Egyébként most vezették be ezt az újfajta ventrás bérletet Chicagoban, de egyelőre nagyon sok panasz éri őket, hosszú is volt a sor a Ventra ügyfélszolgálatnál. Először a Millenium parkot látogattuk meg, megnéztük a híres babot és csodáltuk a felhőkarcolókat. Willis towerbe is mindenképpen fel akartunk menni, sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett, így a kilátás nem volt olyan lélegzetelállító, alig lehetett valamit látni a felhőktől meg a ködtől. Sajnáltam is, de mondtuk, hogy majd egyszer eljövünk még ide jó időben. Nem volt annyira városnéző idő, de azért még próbáltunk minél többet sétálni és nézelődni, végül beültünk a Hard Rock Caféba megpihenni és melegedni. Majd visszatértünk a szállásunkra, ahol aztán kikapcsolásképpen megnéztük a Jackass 3-at a vendéglátóinkkal. Másnap délben repültünk Denverbe.

Íme néhány kép:

Portré az ágyunk felett
	Babban
		Eldurvult a helyzet :D

Bemutatkozás dióhéjban

Ez a blog a tengerentúli kalandjainkról fog szólni, ahogy ezt már a cím is elárulja. Tavaly regisztráltunk a 2013-as zöldkártya lottóra és kisorsoltak. Most meg már majdnem 2 hete Denverben serénykedünk :D Akit érdekel a kisorsolás és az emigrálás közti papírmunkával teli időszak, nyugodtan írjon, de van néhány e temával foglalkozó blog is vagy facebook csoport. Ez főleg két, a húszas éveiben járó fiatal életéről fog szólni, akik megpróbálnak boldogulni az USA-ban. Kíváncsi vagyok én is, hogy mi fog ebből kisülni :)

Megpróbálom összefoglalni az ügyintézést is meg a lakás- és munkakeresést külön fejezetekben, így át tudja azokat ugorni az, akit ez nem érdekel. Feltéve, ha fogja ezt a blogot valaki is olvasni rajtam kívül :P