Bocsi

Elnézéseteket kérem, tudom, hogy már rég nem jelentkeztem. Nem kell megijedni, nincs semmi különösebb gond :) Elég sok minden történt, amióta utoljára jelentkeztem, most írok ezekről.

Az egyik fő oka, amiért nem tudtam írni, az az, hogy előléptettek! Már assistant manager (menedzser asszisztens) vagyok. Ehhez a pozícióhoz már jár egészségügyi biztosítás is ami sokkal jobb, mint amink eddig volt és ebbe belevettem Ricsit is. Akit bővebben érdekelne az amerikai egészségügyi biztosítás, itt nagyon jól el van magyarázva. A mienkhez fogorvosi ellátás is jár.

A fizetésem is emelkedett, viszont hetente 45 órát dolgozom. Eléggé fárasztó tud lenni, hetente kétszer van szabadnapom, de azok általában mindig különböző napokon, ezen a héten pl. péntek és szombat, de van hogy a hétfő és csütörtök stb. 2 műszakban dolgozom vagy reggel 7-től 5-ig vagy déltől este 9-ig. De nem panaszkodom, mert eléggé szeretem ezt a munkát :) Jövő hét szerdán meetinget tartok a pénztárosoknak, mert vannak hiányosságaik, majd meglátjuk, segít-e ez a megbeszélés. Ez az egész előléptetés váratlanul ért. Ugyanis Ch-t, akinek miután a lánya felépült a lábtörés után, visszajött dolgozni, majd 1 hétre rá áthelyezték őt egy másik üzletbe, mert túl ügyes volt. Úgyhogy nálunk menedzser hiány lett, de G azt hitte, hogy egy másik menedzsert áthoznak hozzánk. Épp mikor mérgesen mentem a hűtőbe, hogy megnézzem mennyi tej kell, mert G megint elfelejtette megrendelni, bejött a nagyfőnök, elbeszélgetett velem és felajánlotta ezt a pozíciót. Ez pont jókor jött, mert már éppen új munkák után kezdtem kutatni, meg az életrajzomat hoztam rendbe, mert már elegem volt, hogy olyan feladatokat végzek el, amit egy menedzsernek kéne és még mindig részmunkaidős voltam. Elég szomorú voltam, mikor Ch elment, mert tőle tanultam mindent, de érdekes módon most G is sok újat mutat, főleg a papírmunkát, amit neki kell elvégezni, de nem szereti, fokozatosan majd megtanulom, meg a számokat ismerteti velem, meg hogy hogyan kell kiszámolni egyes dolgokat, pl. ha valaminek a darabját mondjuk 1 dollárért vesszük, akkor legalább 25%-os bevételt szeretne, tehát 1.39-ért kéne árulnunk és hasonlók. Most meg Mózes tanulja meg azokat a dolgokat, amiket eddig csináltam, pl. a pénzszámolást, nekem még mindig az a kedvencem :D Szóval sok időt töltök a munkahelyemen, de azért van idő a szórakozásra is, néha :D

Egy másik dolog, ami miatt néha lemondtam a blogírásról az az volt,  hogy Ricsitől és tesómtól kaptam egy új számítógépet. Egy ilyen Lenovo-s érintőképernyős All-In-One Computert  és szégyenszemre újra elkezdtem Simsezni :D Mert fekete péntekkor 7 dollárért le lehetett tölteni Sims kiegészítőket és megvettünk hármat.

Egyik barátunk a brünni Lufthansánál dolgozik, így 90 %-os kedvezménye van a repjegyekre és úgy döntött meglátogat minket 4 napra, ez pont a hálaadásnapos hétvége volt. Ja itt még eszembejutott, hogy minden SAL alkalmazott kapott egy egész fagyasztott pulykát hálaadáskor, így muszáj volt nekem is elkészítenem, mert elfoglalta a helyet a hűtőben. Nagyon felkészültem a pulykasütésre és több youtube videót is megnéztem, végül egy Gordon Ramsay-s meg egy másik recept keverékéből készült el a mienk, annyira finom lett! Persze elég időigényes procedúra, ezért nem fogom túl gyakran elkészíteni :D Visszatérve a barátunkhoz...elmentem vele a Kapitóliumba, aminek már megnyitották a kupoláját, ahonnan nagyon szép a kilátás. Majd feltöltök ide pár tőle lopott képet, mert a beszélgetéseink során rájöttem, hogy nem olvassa a blogom :D Elmentünk a Broncos stadionba is, ahol épp valamilyen középiskolás amerikai foci meccsek zajlottak. Pont úgy kell elképzelni, mint az amerikai filmekben, pom-pom lányokkal és rajongó szülőkkel.

Idén karácsonyra kikértem 24-ét szabadnapnak, 25-én meg zárva volt a bolt, így ez volt az aheti 2 szabadnapom, előtte is utána is dolgoztam. Viszont a karácsony nagyon jól telt, skypeoltam a családommal is. Volt karácsonyfánk is idén. A menü rántott hal volt, nekem majonézes krumplival, Ricsinek sült krumplival. Megleptük magunkat egy 4 napos síbérlettel a Winterparkba, ami egy közeli síközpont. 25-én átjöttek Ritáék, kaptunk tőluk egy Cheesecake Factory-s utalványt, amit már el is ettünk azóta. Szóval 2 napig karácsonyias hangulatunk volt, aztán vissza a valóságba. Ricsi anyukájától is megérkezett a csomag, szerencsére, mert tavaly elveszett. Ez az idei csomag tartalmazott egy takarót, amire mindenféle képek rá vannak varrva, pl. Ricsi gyerekkorából, nagyszüleiről, rólunk. Nagyon szép és személyes ajándék, nem is merünk vele takarózni. Ricsitől meg kaptam egy Pearl Jam cd-t, illetve hármat, a denveri koncert van rajta teljes egészében. Ez is egy jópont a PJ-nek, hogy a turné után bármelyik koncertet meg lehet venni audioban, ez azért elég profi :)
Ricsi cége tartott egy karácsonyi vacsorát is. Pontosan este 6-kor kellett a Ricsi főnökének a házánál találkoznunk, ahova oda is értünk és pont akkor parkolt be egy rózsaszín limuzin is. És hát igen, azzal mentünk a Colorado Springsben található Broadmoor szállodába. A főnök felesége foglalta a limót és ő sem tudta, hogy
rózsaszín lesz. Egyébként az a hely nagyon szép, itt megnézhetitek, de mivel sötét volt már, túl sok mindent nem láttunk. Az étel rendkívül finom volt, Ricsi véletlenül 2 főételt evett :D
December 31-én szabadnapom volt, viszont elsején reggel 7-re mentem dolgozni. Ismét a belvárosba mentünk, ahogy tavaly is és a tűzijáték után a Hard Rock Cafe-ban kötöttünk ki, ahol megittunk néhány screwdrivert (vodkanarancsot), de másnap nem volt semmi gond :) Rammstein is szólt a Hard Rock Cafeban, nem is tudtam, hogy azt itt is hallgatják. Aztán még gyorsan összefutottunk Rita&Bálint párossal, akik aznap is dolgoztak, aztán jöttünk is haza úgy hajnal fél 2 fele.

Holnap meg megyünk síelni a Winterparkba. Viszont a mi autónkkal nem akarjuk megkockáztatni ezt a hegyi utat, ezért felraktunk a craigslistre egy hirdetést, hogy utitársat keresünk, akinek van autója. Hívott is egy srác, aki a Winterparkban snowboard oktató, hogy neki bevonták a jogsiját, viszont mindenképp el kell jutnia oda, úgyhogy majd Ricsi fogja vezetni a jeepjét. Reméljük, minden a terv szerint halad majd :)

Vettünk repjegyet is, május 13-tól 27-ig otthon leszünk. Ja és ebből nekem egy hét fizetett szabadságom lesz, juhuuu :D

A hajamat is levágattam egy kicsit. Ricsi nagyon izgult, hogy milyen lesz, de végül tetszik neki :D Nem nagyon szeretek a hajammal bármit is csinálni, néha megmosni is nehezemre esik, ezért jobb ez így :D

A minap bejött egy nő az üzletbe és mondta nekem, hogy mégegyszer nagyon köszöni a segítséget és hogy nagyon hálás, én persze rávágtam, hogy ugyan semmiség. Aztán kérdezte, hogy szeretem-e a tamalest (mexikói étel), mondtam, hogy igen, ő meg, hogy akkor majd hoz nekem. Aztán elment és foggggalmam sem volt, hogy ki volt az a nő. :D Nagyon rossz az arcmemóriám, de szerintem 2 lehetőség van, vagy az a nő, aki elvesztette a telefonját az üzletben és megtaláltuk vagy egy másik a pénztárcáját és visszaadtam neki, de nem tudom. Aztán pár napra rá tényleg hozott nekem tamalest :D Egyébként a tamales valóban finom, kukoricacsuhéba van becsomagolva, azt ki kell bontani és a töltetet kell megenni, aminek a fő összetevői a masa, ami egy ilyen nyers tésztaszerű anyag, ami összetartja az egészet és ezt ízesítik csilivel meg sajttal. Állítólag egyszerű elkészíteni.

Megpróbálok most már gyakrabban jelentkezni! Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok!

íme néhány kép :)
 

rénszarvasok a városházán

lentről nem tűnik ilyen szépnek ez a templom

nem estek túlzásba a diszitéssel

a brünni barát

Broncos stadion

pulyka

elmosódott limuzin

a fa

új frizura

 

szép takaró

Életünk napjai

Már írhatnékom volt, most viszont az időm nem engedte. Bele is vágok.

Jártunk Goldenben, a várost még az aranyláz idején alapították. Itt található pl. a Coors sörgyár is, de mi most ezúttal a vasúttörténeti múzeumba látogattunk. A múzeumnak volt egy belső része, ahol egy kiállítást tekinthettünk meg. Sok érdekes dolgot megtudtam pl. a hobókról, vagyis a vándormunkásokról, akik főleg vonatokra szöktek fel és úgy utaztak USA szerte. Volt saját slangjük és különböző jeleket rajzoltak, hogy a többi hobónak felhívják a figyelmét mindenféle dologra, pl. ételre, veszélyre vagy hogy azon a helyen az orvos ingyen kivizsgálja a hobókat stb. Egy másik teremben egy hatalmas terepasztal található, amit valamilyen itteni terepaszal klub tagjai készítettek és folyamatosan dolgoznak még rajta, de hihetetlenül aprólékos. Apukámnak is van terepasztala, ezért el tudom képzelni, mennyi munkát fektethetnek bele egy ilyen nagy méretűbe. A kinti résznél meg lehetett nézni egy csomó mozdonyt, mindenféle szerelvényeket, amikbe bele is lehetett mászni. Lehetett külön jegyet venni egy ún. Galloping Goose (vágtató liba) vonatra, amit még az 1930as években használtak és csak összesen 7 készült belőle, abból 3 most itt a múzeumban működik és az egyikkel körbementünk a múzeum körül. Ezt, sajnos pont nem fényképeztem le. Másnap meséltem az egyik munkatársamnak, hogy voltunk Goldenben, tudod a railroad museumban, ő meg, hogy ja nem tudja, még sosem járt Goldenben :D

Már tavaly is elmentünk az 56-os megemlékezésre, amit a Hungarian Freedom Parkban tartanak minden évben, csak akkor távolról figyeltük az egészet, mert kicsit slamposnak éreztük magunkat a többiekhez képest, meg korosztályban sem illettünk oda. Idén viszont, Ritáékkal mentünk, akik ismernek néhány tagot, így már nem volt olyan ciki :) A megemlékezés után volt egy megbeszélés, ahol mindenki veszekedett, rajtunk kívül, mi meg hallgattuk és ettük a sütiket. Ricsi erre az alkalomra sajtos rolót sütött, ami osztatlan sikert aratott, csak a töltelék túl hígra sikeredett. :)

Felírtam azt is jegyzetként, hogy vettem MBT cipőt. Ez olyan cipő, aminek kerek a talpa és így előre billent minden lépésnél. Eddig egész jó, az első 1-2 alkalomnál szétnyomta a lábfejem és főleg a bokacsontom, de mostanra már kicsit szétgyúrtam, így nem fáj, sőt nagyon kényelmes. Azért vettem, mert nagyon sokat kell talpon lennem munkában és néha fáj a hátam.

Ez most annyira nem is érdekes, mint a Pearl jam koncert! Arra október 22-én került sor a Pepsi Centerben. Mikor a bátyám átküldte az elektronikus koncertjegyeket, már szembetűnt, hogy ez bizony a tervrajz alapján a színpad mögé szól. Aztán végül ez be is igazolódott, mert a színpad mögött ültünk legfönt. Nem volt ilyen háttere a színapadnak, ezért lehetett őket látni, csak épp hátulról.Viszont a hangzás hihetetlenül szuper volt. Raktam egy képet még a 2 évvel ezelőtti prágai PJ koncertről, hogy akkor milyen volt a kilátás Ricsi vállán ülve.  6:30-kor volt a kapunyitás, mi már 6 után odaértünk, de már kígyózó sorok álltak a kapuk előtt és folyamatosan csak jöttek, többen és többen. Végül beengedték a tömeget, mi mentünk rögtön pólót venni :D A prágai koncert alkalmával is vettem, ezúttal Ricsi is meglepte magát egy PJ trikóval. Először azt gondoltuk, hogy lesz előzenekar, de szerencsére nem volt :D Ha lett is volna, olyankor az előzenekart nem is tapsolják vissza, mert már mindenki a főzenekarra kíváncsi. Aztán olyan 8:30-kor rázendítettek és egy lassú számmal kezdtek a Release cíművel. Prágában is lassú számmal kezdtek, a Sometimes cíművel. Akkora súlya van az ilyen kezdéseknek, hihetetlen volt. Végül több, mint 3 órás koncertet lenyomtak, 38 számot eljátszottak, néhány átvett dalt is. Itt megnézhetitek, hogy milyen számokat játszottak.  Már korábbi bejegyzésben írtam, hogy milyen alázatos zenészek ezek és valóban élvezik ők is, amit csinálnak. Elmesélte Eddie, hogy 1990 október 22-én játszották a legelső koncertjüket és megnéztem a setlistet és akkor is a Release-el kezdtek :) Láttam, hogy 2 dobfelszerelésük van és a koncert háromnegyedében egyszercsak megfordultak és a hátul ülőknek is eljátszottak néhány számot. Ha az első sorokban lettem volna, lehet, hogy én is így meg tudtam volna érinteni őt :D Csak azt tudom mondani, hogy hatalmas élmény volt a koncert minden egyes pillanata! 

November 13-án újra LA-be látogatunk, de ezúttal csak 1 napra. Ricsinek lejár az útlevele nemsokára és Los Angelesben van a magyar nagykövetség, amelyikhez CO állam is tartozik.

Ajánlanék egy könvyet is, amit nemrégiben olvastam ki, mégpedig Jonathan Safran Foer-től a „Rém hangosan és irtó közel” címűt. Főleg NY-ban játszódik, köze van a 9/11es terroreseményekhez is és mindent egy 9 éves szemszögéből ismerünk meg. Hihetetlenül jó stílusban íródott és annyira bele tudtam magam élni. Akit érdekel, itt olvashat róla bővebben. Biztos, hogy elolvasom a többi könyvét is ennek az írónak :O

És hogy valami újat is írjak a munkáról és G hülyeségeiről. Erre a hétre én készítettem el a pénztárosok beosztását, mert ez ugye hétről-hétre változik. Odaadtam G-nek, hogy nézze át. Figyelembe vettem egy cetlit is, amin az állt, hogy F szabadnapot kér szombatra, szóval azt megadtam. G meg mondta, hogy ez a beosztás így jó és kirakta a faliújságra. Aztán kiderült, hogy az egyik lány már beszélt G-vel, hogy vasárnaponként csak délután 4-től ér rá, erről persze nekem egy szót sem szólt G, és pont beosztottam azt a lányt, aki aztán telefonált, hogy nem tud bejönni -.- A másik, nevezzük M-nek meg épp nekem panaszkodott, hogy mondta G-nek, hogy hétfőn, szerdán és pénteken reggel takarít, ezért nem tud 8-ra bejönni. Aha, mondom, milyen jó, hogy ezt nekem is megemlítette :) Aztán beszéltem G-vel, hogy elfelejtett néhány részletet megemlíteni a beosztással kapcsolatban és mondta, hogy ez az ő hibája és hogy ezentúl a beosztáshoz már ír jegyzeteket, mert ez Excelben írjuk és hogy akkor fogom látni, mire kell ügyelni.

Aztán egy volt pénztárosunk, aki hirtelen feltörekedett és ő volt az egyik jelölt a menedzseri posztra, de aztán kilépett, mert mindenki utálta őt. Belőle most őrült kuponozó lett. Mondjuk, hogy 300 dollár helyett fizet 1 centet a kuponok használata után. Viszont, azon a kuponon érthetően fel van tüntetve, hogy 1 vásárlás alkalmával 1 kupont lehet elhasználni. Ez a lány, nevezzük Z-nek, meg kb. 50 kupont beváltott. Mikor mondtam G-nek, hogy figyelj, tegnap is itt volt Z, megvette az egész édességkészletünket 1 centért, szerintem, ezen mi veszítünk. Ő erre azt válaszolta, hogy ez így rendben van, mert ez olyan pénz, ami később visszajön, mikor beküldjük a kuponokat és hogy ő megengedte Z-nek, hogy elhasználja az összeset. Mondtam, hogy oké. Aztán ez a lány, kihasználva a helyzetét, olyan kuponokat is elkezdett használni, amilyen termékünk nem is volt :D Mert egy olyan kuponon oda van írva, hogy pontosan milyen termékre érvényes, egyébként valamilyen újságból vágja ki ezeket. Aztán leesett G-nek és rájött, hogy Z megint milyen kuponokat váltott be és most szerintem ki van akadva, mert felhívott a szabadnapomon, hogy képzeljem el, hogy most ez meg az és hogy felhívta már Z-t, hogy ne jöjjön a kuponjaival többször és J-t hibáztatta, mert épp nála fizetett Z és elfogadta a kuponokat. Útálom, hogy mindig a bűnbakot keresi és soha nem ismeri be, ha hibázott.

Kezd elmúlni az agymosás hatása :D El kéne őt megint küldeni egy olyan összpontosításra.

Október 31-én volt a Halloween. Engem ez annyira nem hoz lázba, ezért nem is zavart, hogy aznap zártam és így 9-ig dolgoztam. Majd átmentünk Heatherékhöz, akinél tököt faragtunk és söröztünk. Jó volt :)A tökeink, balról jobbra, Heather denevére, az én sima tökfejem, Ricsi fújtató macskája és Jeremy rémisztő szörnyetege.

Nem tudom, miért csak most, de kaptunk egy biztonsági őrt, aki civilben az üzletben megfigyeli a vásárlókat és 2 nap alatt, 3 tolvajt elkapott :O Szóval, lehet, hogy részben igaz G elmélete, hogy tőle mindenki csak lop XD Ez a securitys fickó amúgy líbiai, de USA-ban született, aztán Líbiában nevelkedett, majd visszaköltözött, de nincs is akcentusa és fehér a bőrszíne. Beszélgettünk és mondta, hogy először azt hitte, hogy orosz vagyok. Ez nem esik túl jól :D Persze, tudok úgy inni, mint egy orosz (na jó nem :D) Múltkor egy vásárló azt kérdezte, hogy én milyen rasszhoz tartozom, hát mondom fehér európai, vagy nem tudom, hogy érti és akkor mondta, hogy igen, látja, hogy nem idevalósi vagyok :D Vagy múltkor az egyik mondta, hogy én biztos zsidó vagyok, aztán úgy köszönt, hogy shalom :D Néznek még néha mexikóinak is. Mindenki azt lát bennem, akit akar. Mikor mondom, hogy Szlovákiából jöttem, akkor vagy az a következő kérdés, hogy: Csehszlovákia? vagy az, hogy: Ott oroszul beszélnek? -.- Vagy még az az italporos fiú is eleinte mondta, hogy neki van egy barátja, aki tud oroszul és hogy akkor tudnék vele beszélgetni, mondtam, hogy jól van, csak az a baj, hogy én nem beszélek oroszul... és akkor az a csodálkozó fej, hogy hogyhogy, hiszen én valahonnan onnan vagyok -.-

Voltunk moziban is a John Wick c. filmen, Keanu Reeves-el a főszerepben. Egész élvezhető volt, nem volt bugyuta sem, de azért akadt néhány kevésbé élethű jelenet. Természetesen a főhős mindent túlélt, pedig azért elég sokat lövöldöztek a filmben. Vagány film, jó zenékkel :D Az előzetes

Ja itt épp havazik :)

Na sziasztok! 

		terepasztal
		sajtos roló

	prágai pearl jam

Denver különkiadás

Arra gondoltam, hogy bemutatom kicsit közelebbről a várost, ahol most élünk. Október 23-án volt 1 éve, hogy megérkezett a gépünk Chicágóból Denverbe.

Nem a száraz adatokat írnále, m hanem inkább a saját szemszögemből ismertetném.

Néhányan kérdeztétek, hogy az USA összes városa közül miért pont Denverre esett a választás. Annak idején sokat agyaltunk, hogy hova kéne költöznünk. Mivel ismerősünk nem nagyon volt az államokban, ill. csak néhány távolibb, ezért bármelyik helyet kiválaszthattuk. Természetesen, mi is egyből New Yorkra gondoltunk, mint ahogy a legtöbb zöldkárytás LA-be, NY-ba vagy Miamiba költözne rögtön. Később aztán jobban utánanéztünk a dolgoknak, több város megélhetési költségeit is összehasonlítottuk ennek az oldalnak a segítségével.

Örülök, hogy végül nem Albuquerque-be költöztünk, ami Új-Mexikó államban található. Ennek a városnak mind a leírásával, mind a kiejtésével gondban vagyok. Persze ez nem volt a listán, de most eszembe jutott :D

Ezelőtt mi Csehországban éltünk és nagyon szerettük, ott is már kialakítottuk a kis életünket. Ricsi az IBM-nél dolgozott. Ennek a cégnek a belső rendszerében meg tudta nézni az összes amerikai IBMes álláshirdetést. Azt vette észre, hogy a coloradóiba mindig keresnek munkaerőt. Ezután még jobban elkezdett érdekelni minket Denver és sok információt összegyűjtöttünk róla. Kiderült, hogy létezik tömegközlekedés, alacsony a munkanélküliség, van egy jól működő magyar klub, mindig süt a nap, vannak hegyek, kevés a természeti katasztrófa. Végül Ricsit nem vették fel, de úgy gondoltuk, hogy nekivágunk, aztán ha nem tetszik átköltözünk más államba vagy hazamegyünk.

Először Chicagoban landoltunk. Sajnos, nem éreztem magam olyan igazán jól Chicagoban, elmaradt a hasraesés, bunkók voltak a határőrök, szar idő volt és még a Willis Towerből sem volt szép a kilátás. Persze majd egyszer vissza szeretnénk oda menni jó időben kicsit kirándulni. Onnan aztán Denverbe jöttünk. Mikor megérkeztünk állandóan álmos voltam, rosszul viseltem a hosszú repülőutat,(nem a Chicago-Denver távot :)) a jetlaget, na meg a magassági levegő is rátehetett egy lapáttal. Viszont az időjárással nagyon meg voltam elégedve, október vége volt és nyárias hangulatom lett – ez volt az első jópont Denvernek :D Aztán sorban értek a kellemes meglepetések, amikről már írtam az első bejegyzésekben, hogy könnyen ment az ügyintézés, sikerült túlélnünk pár hetet couchsörföléssel, sikeresen találtunk egy átmeneti lakhelyet, senki se kérdezte, hogy mi a fenét keresünk itt és az emberek többsége kedves volt.

A munkám által megismertem az itteni legnagyobb „kisebbségi“ csoportot, a hispánokat. Azért raktam idézőjelbe a kisebbségit, mert nem szeretem ezt a kifejezést, vannak ugyan nyelvi és kulturális különbségek, de én az embereket csak hülyékre és okosakra osztom. Akiket itt megismertem, mind nagyon dolgos és valamit el akarnak érni az életben. Akik nem voltak azok, már lemorzsolódtak. Szeptember 16-án ünnepelték itt Denverben is a mexikói függetlenség napját. Ott, ahol az ilyesmi rendezvények megrendezésre szoktak kerülni, tehát a Kapitólium előtti parkban zajlott az akció. Mi is ellátogattunk oda, mert a SAL-nak is volt egy kis standja. Rengetegen voltak, vááá, tudjátok, hogy nem szeretem a tömegnyomort :) Most feltehetnétek a kérdést, hogy miért ünneplik itt ezt a mexikói ünnepet?! A denveri lakosság egyharmada hispán vagy már 2.-3. generációs mexikói. Egyébként Colorado is spanyol szó és azt jelenti, hogy piros színű. Si?

Írnék pár sort az itteni tömegközlekedésről. Mert Denverben van, bár nem hasonlítható egyik európai városéhoz sem színvonalban, de az USA-hoz képest egész jó. Mi majdnem fél éven át kihasználtuk a tömegközlekedés nyújotta lehetőségeket. Szóval van a busz, állítólag kb. 125 busz útvonal létezik. Sajnos, nem mindig megbízhatóak, szoktak késni és ez elég rossz, mikor valahova időre kell menni. A szolgáltatásuk színvonalához képest a bérlet ára nagyon borsos volt. Mi anno 79 dollárt fizettünk havonta 1 bérletért, ami csak a helyi zónákra jó, ha távolabbi zónákba mész, akkor drágább. A bringádat is szállíthatod a busz elején, ez a látvány szokatlannak tűnhet.Továbbá létezik a Light Rail ami a villamosnak és a vonatnak a keveréke, gyorsabb, mint a villamos és modernebb mint mondjuk a Hév. Ez a közlekedési eszköz még viszonylag új és főleg Denver déli felébe lehet velük eljutni. Épülnek viszont az új útvonalak és 2016-ra már a reptérre is ki lehet majd villamossal jutni. A 16th street mall-on fel lehet szállni egy ingyenes buszjáratra, ez csak ebben az utcában közlekedik, jól jön ha nincs kedved gyalogolni. Nemrégtől lehet már a 18-as és a 19-es utcában is egy ingyenes buszon utazni, mi eddig még csak egyszer próbáltuk ki :D Nagyon kényelmes és működik a légkondi, ahogy a legtöbb buszon is. Lehet ilyen utcai biciklit is bérelni és vannak „megállóik“, ahol aztán leteheted a biciklit, ha jól tudom, akkor egy napra 8 dollárba kerül. Itt meg lehet tekinteni, hogy az adott megállóban mennyi szabad hely van.

Azt is észrevettük, hogy Colorado nagyon sportos állam. Minden sportágban képviseltetik magukat, talán a legfelkapottabb a Broncos, amerikai focicsapat. Nekik ez a foci és amit mi hívunk focinak, az nekik a soccer. Megint megkezdődött a fociidény. Vasárnaponként játszák a meccseket, olyankor hirtelen nagy lesz a forgalom nálunk is a boltban és mindenki csipszet meg üdítőt vásárol, meg természetesen a kihagyhatatlan jeget. Majd egyszer jó lenne eljutni egy meccsükre :) Eddig kipipálhatjuk a focimeccset (nem az amerikait) és a baseball meccset.

Az időjárás kissé szeszélyes. Mondhatjuk, hogy ez itt tulajdonképpen egy sivatag csak a hegyekben. Azt mondják, hogy itt az év 300 napján süt a nap, ez részben igaz. A város magas fekvése miatt, a felkelő és a lemenő Nap szinte felperzsel, ha nincsenek felhők és ez autóvezetés közben elég borzasztó, mert elég a retinád, ha a Nappal szemben vezetsz, hiába van napszemüveged. A tél kicsit el tud húzódni, de én szeretem a telet. Mózes mondta, hogy 2006-ban júniusig nem olvadt el a hó, azért az már nem tetszene :D

Denver a Sziklás-hegység közelében fekszik, hihetetlenül gyönyörű, ahogy a távolban kirajzolódnak a hegyek körvonalai. Néha, mikor köd van, alig látszanak, néha meg olyan közelinek tűnnek, mostanában már havat is lehet látni a csúcsokon. :) Azt tervezzük, hogy idén már elmegyünk síelni mi is, remélem összejön. Coloradoban található egyébként Aspen síváros, ami mondjuk a Dumb&Dumberből lehet ismerős.

Az emberek szeretik a country zenét :D Ez gondolom, más államokra is jellemző, de engem ez meglepett. A country szó hallatánál én mindig a szájharmonikára, farmernadrágra és kalapra asszociálok. Nem ismertem egyetlen modern countryzenészt sem, pedig vannak és nálunk is az üzletben be van állítva a country rádió. Ilyen a modern country mikor a teherautód hátulján állva énekelsz.

25 milliós megtekintés, szóval nem csak Coloradoban hallgatják :D

Mint minden nagyobb városban, itt is zajlik az élet és minden korosztály megtalálja a kikapcsolódás lehetőségét. Denver egyáltalán nem unalmas város, tele van éttermekkel, bárokkal, amik mindig dugig vannak emberekkel, ezt nem annyira szoktam érteni, hogy hogyan van ennyi pénzük, hogy állandóan éttermekben ücsörögnek hétköznap is, hétvégén meg pláne. Aki kultúrára vágyik, ellátogathat valamelyik múzeumba, gyakran tartanak ingyenes napokat is. El szeretnék jutni végre a Denver Art Museumba, aminek már az épülete is rendkívül érdekes.

Akik már az elejétől kezdve olvastok, észrevehettétek, hogy szabadidőnkben mindig kiruccanunk valahova, hegyekbe, vadasparkba, víziparkba vagy csak épp mókusokat etetni :D De még így is számtalan felfedezésre váró hely van itt, alig tudunk lépést tartatni. :)

Denver egy élhető város... 

Néhány dolog

Hahó! Na mi történt, máris új bejegyzés?! kérdezitek. Most írtam pár jegyzetet, amikből összehoztam eme rövidke élménybeszámolót :) Elkezdtem írni egy ilyen denveres bejegyzést is az egy év tapasztalatairól is, de kicsit megakadtam, majd megpróbálom azért összehozni.

Alakulnak a munkahelyemen a dolgok. Történt ugyanis, hogy Ch menedzsernek (aki egy nő-csak mert anyu nem tudta) a kétéves lánya eltörte a lábát, pontosabban a combcsontját és most ő 6 hétig nem fog dolgozni. Így én fogom őt helyettesíteni többé-kevésbé :) Persze annak nem örülök, hogy így járt Ch, mert arra a 6 hétre nem kap fizetést sem. Indított egy ilyen online alapítványt, ahol pénzt gyűjt arra az időszakra, mi is küldtünk neki egy keveskét. Mert a szegény kislány teljesen be van gipszelve, nem tud mozogni sem és hordozni kell mindenhova. Ilyesmi nekem is megfordult még múltkor a fejemben, hogy gyűjtök repülőjegyre, de elvetettük az ötletet végül :) Szóval már lement az első hét, ami eléggé mozgalmas volt. Egyik nap elküldtem Jennifert, aki egy tinédzser lány, hogy csinálja meg a pékrészleget, olyankor be kell menni a nagyon hideg fagyasztóba és előhozni a dolgokat. Hát ő bement és bezárta valamiért a fagyasztóajtót, aminek elromlott a kilincse és belülről nem lehet kinyitni. Eltelt kb. 10 perc mire rájött, hogy nála van a telefonja és előrehívott, hogy beszorult a fagyasztóba. Aaaaa, szegény nagyon meg volt fagyva, ezért ráadtam még egy kabátot és kiküldtem a napra kiolvadni. De most ha nincs nála a mobilja, akkor nekem nem jutna eszembe hátramenni és megnézni, hogy mi a helyzet vagy lehet, csak úgy 1 óra múlva mérgesen, hogy mi a fene tart ilyen sokáig. Szerencsére, nem öltem meg senkit. Aznap beszorult még Heather is, akinél már betelt a pohár és rá két napra fel is mondott. :/  Aztán van az a fiú, akinek múltkor szívrohama volt, vele az a helyzet, hogy nemrég költözött ide Mexikóból és nem nagyon beszél angolul. Azon a napon viszont, mikor egyedül zártam, nagyon felidegesített, mert már olyanokat sem értett meg, amiket előtte már tudott. Nem tudtam vele kommunikálni, aztán már olyan apróságokkal is kikészített, hogy megkértem, hogy hozza nekem ide a moppot, ami nálunk azt jelenti, hogy hozod a moppot és a vödröt is vízzel, erre odahoz nekem csak egy száraz moppot -.- Na mindegy azóta most megint tud angolul :D Én is tudok már poquitot spanyolul ;)

Ja még az is történt munkában, hogy átrendeztük a raktárt és én valamiért egy raklap Pepsin vágtam el a szigetelő szalagot a snicceremmel, természetesen belevágtam az egyik Pepsibe, ami felrobbant és lefröcskölte a fejem :D Elég sokat nevettünk ezen.

Járt a boltban egy kb. tizenkét éves fiú a nagymamájával és sok cuccot vásároltak. Ugye nálunk lehet dobozokba pakolni és a nagymama mondta az unokájának, hogy hozzon dobozokat, a fiú meg teljesen kiakadt és kiabált, hogy ő nem fog dobozokkal utazni a buszon, az milyen ciki. Erre a nagymama mondta, hogy hívnak taxit. Úgy megrángattam volna azt a fiút :D

Átjöttek hozzánk a magyar bajtársaink is, elég nehéz összehangolnunk a szabadidőnket, mert mindig dolgozunk és mindig különböző időben. Készítettem egy hidegtálat, meg vettünk töksört, vagyis tök ízesítésű sört, mert most mindent azzal ízesítenek így a Halloweenhez közeledve, de mondjuk én nem éreztem benne a tököt. Aztán Bang! társasjátékot játszottunk, jeee. :)

Nálunk most a következő lépés egy jobb autó vásárlása lesz. Nagyon tetszik a Ford Escape, ami már terepjáró, de nem az az anyahajó méretű még. Használtat szeretnénk venni és részletre ;)

Vasárnap, október 5-én, elkirándultunk egy Castle Rock nevű városkába, ami arról híres, hogy egy érdekes sziklaképződmény húzódik ott, aminek a tetején egy amerikai zászló lobog. A tetején található még egy csillag is, amit Hálaadáskor meggyújtanak :) Szép kis hely, feltúráztunk a sziklához, visszafelé elhoztunk egy kis kaktuszt is, remélem megmarad :) Aztán betévedtünk egy nagyon érdekes antikváriumba, majd a képeken láthatjátok, miket lehetett ott kapni :) Találkoztunk egy apukával, aki a két gyerekével ment oda föl, kiderült róla, hogy 20 éve költözött ide Moszkvából. Igazából mindegyik túrázó köszönt nekünk, de ezen már nem is csodálkoztunk :)

Ne felejtsetek el jelentkezni a zöldkártya lottóra, ezen az oldalon lehet október végéig. 

Castle Rock a távolban
		antikvárium
sas ami pontyot kap el egy god bless americás földgömbön

ekkora szivárvány látszott az ablakunkból

hidegtál