pneumonoultramicroscopicsilicovolcanoconiosis

Május elseje, nem csak a munka ünnepe, hanem a zöldkártya lottózók nagy napja is, ugyanis akkor sorsolják ki a szerencséseket. 2 évvel ezelőtt, ha megkérdeztek volna, hogy Amerikában fogok-e majd egyszer élni, biztosan nemleges választ adtam volna. Nálunk Ricsi volt a nagy Amerika rajongó és egy napon megkérdezte, hogy nevezzen-e be engem is a lottóra. Én csak rávágtam, hogy persze, mert úgyis kicsi az esély, hogy kisorsolnak. Végül engem választottak ki, Ricsit meg nem. Ezt persze nem nagyon hangoztatom a zöldkártyás fórumokon, mert megköveznének. Ugyanis nagyon sokan már évek óta sikertelenül próbálkoznak és minden vágyuk kijutni. Kicsit szégyellem, hogy nekünk meg elsőre sikerült és gyalázatosan alacsony sorszámmal. Merthogy a sorszám alapján tudod meg az interjúd időpontját. Vannak olyanok, akiket kisorsolnak, de nagyon magas sorszámmal és már nem jutnak sorra, mert évente csak kb. 55000 zöldkártyát osztanak ki. Mi is értetlenül álltunk a dolgok előtt, biztos a sorsnak, a szerencsés csillagállásnak és Obamának köszönhetjük, hogy idejutottunk. ;)

Csak úgy megemlítem, hogy május 11. környékén havazott. Még szerencse, hogy még nem ültettük ki a kis paradicsomkákat. Most viszont megint nagyon jó nyárias az időjárás.

Egyik nap megkérdeztem Ch-t, hogy szerinte még mindig halk vagyok-e, mondta, hogy igen. Többet kéne beszélgetnem ismeretlen vásárlókkal és mondta, hogy az aznapi műszak végéig szólítsak le 3 vásárlót és kérdezzem meg tőlük, hogy mindent rendben találnak-e vagy tudok-e segíteni valamiben. Na akkor fogtam magammal egy papírt is, amire ráírtam, hogy: Are you satisfied with Agnes? (Elégedett vagy Ágival?) és akiket leszólítottam, kértem tőlük aláírást is, hogy tudjam bizonyítani, hogy beszélgettem velük. Az egyik bácsi olyan kedves volt, hogy nem csak aláírást adott, de odaírta még, hogy kiváló ügyfélszolgálati készségekkel rendelkezem. :D Ez Ch-nek nagyon tetszett és kiragasztotta a papírt az iroda falára. Egyébként tényleg mindenkivel beszélgetek és sokan már névszerint szólítanak vagy köszönnek rögtön, mikor belépnek az üzletbe vagy azt mondják milyen rég nem láttak (holott majdnem mindennap ott vagyok) :D Próbáltam a menedzsereknek magyarázni, hogyha eljönnének Európa valamelyik posztkommunista országába, csodálkoznának, hogy milyen szűkszavúak az emberek az amerikaikhoz képest. Itt pl. megyek az utcán és egy ismeretlen kutyát sétáltató férfi köszön és megkérdezi, hogy vagyok. Vagy csak ha úgy találkozik a tekintetünk valakivel az utcán, általában mosolyra görbül a szája az illetőnek. Eleinte nem tudtam ezzel mit kezdeni, de most már én is mosolygok mindenkire hátsó szándék nélkül.

Az autóval nem tudjuk mi van, megint elég ködös az egész. Már van átmeneti rendszámtáblánk is, amivel el lehet menni az „emission test“-re, de még az autó nincs itt. Most abban egyeztünk meg, hogy holnap (hétfőn) reggel elhozza M a kocsit. Ami jó lenne, mert most 2x délutános leszek és nincs kedvem este 10 fele buszozni. Tudom, hogy ő tesz nekünk szívességet, csak furcsa, hogy ilyen sokáig tart a kivitelezése. Az ideiglenes rendszámtábla megszerzése sem ment a legkönnyebben. Nagy nehezen megtaláltam a DMV-t (Department of Motor Vehicles), mert most egy közelebbibe mentem, ami csak 25 percre volt villamossal+gyaloglással. Ahol mondtam, hogy rendszámtábla kéne, erre a nő, hogy akkor először el kell mennem a műszaki vizsgára. De hát rendszámtábla nélkül? Mit mondjak nem volt túlsagosan segítőkész. Hazajöttem és felhívtam a DMV-t, hogy akkor mi a következő lépés. Hát hogy kell egy átmeneti rendszámtábla, ami csak egy papír és amit 10 napra adnak, ezzel elmegyek a vizsgára, majd jöhet a rendes rendszámtábla. Most komolyan erről nem tudott volna ott tájékoztatni az a nyomorult nő?! Visszamentem és megint ugyanahhoz a némberhez kerültem. Kimondtam a jelszót, csak ideiglenes rendszámtábla kell. Jaaa az mindjárt más, már szótlanul töltötte ki a papírt. Szerintem azt hihette, hogy már június van, mert június 24-ig érvényes papírtáblát adott, aznap május 14. volt, szóval május 24-ig kéne, hogy csak érvényes legyen, de hát visszakapta, hogy ilyen bunkó volt.

Munkában már áttértünk egy internetes rádió hallgatására, ahol stílus vagy akár előadó alapján lehet a csatornákat kikeresni és aztán „shuffle“-re rakjuk, így nagyon változatos most már a zenei kínálat. Főleg, hogy én beraktam a Pearl jam rádiót, G meg az Eric Clapton rádiót, így a sok spanyol szám mellett, olykor felcsendül egy-egy jó dal is :D

Letöltöttem a Xena első évadát. Kiskoromban nagyon szerettem, most is nagyon élvezem :D

Mondtam Ricsinek, hogy írjon valamit magáról, az érzéseiről, a vizsgákról a munkáról, de most nem tartja kedve. Röviden: jól van, tanul(gat), még 1 vizsgája maradt, új munkát akar.

Most egy számomra kedves idézettel búcsúzom: „Az élet szenvedés, munka, fájdalom, de néha...jó ételek, jó zene“ Nézzétek meg hozzá a videót