Már átírattuk az autót. Szóval már van autónk papíron, de még mindig
Mike-nál van. Még be kell szerezni az új rendszámtáblát és mikor ez megtörtént,
akkor elmenni még az „emission test“-re, hogy megkapjuk a zöld kártyát. Már
kötöttünk biztosítást is. Ricsi még az elején megszerezte a jogsit, erről
4409, 3064, 4761 c. bejegyzésben írtam. A csütörtöki szabadnapomon én is
felkerekedtem és elmentem megírni az elméleti részt. Természetesen előtte 2x
figyelmesen elolvastam a kresz könyvet, ami kb. 30 oldalas volt, meg itt
megoldottam az online teszteket.
Itt Coloradoban még papírformában zajlik a vizsga, mert ugye más államokban
már csak leülsz egy érintőképernyős gép elé és benyomod a helyes választ.
Szóval kaptam egy lapot meg egy kis ceruzát. 25 kérdés volt és 3
válaszlehetőség közül lehetett választani. Végül csak 1 kérdést rontottam.
Olyan kérdés is volt, hogy pl. ha olyan vonatsínekhez érkezek, ahol nincs
sorompó, akkor mit kell tennem a, megállni a sínek előtt és körülnézni,
meggyőződni róla, hogy nem jön a vonat vagy b, ráhajtok a sínekre és
ott nézek körül :D a c, lehetőségre nem is emlékszem már. Nem volt nehéz,
de azért jó, hogy elolvastam a könyvet, mert így emlékeztem rá, hogy 12
hüvelykre kell parkolni a járdaszegélytől. Szóval most el fogják postázni
a instruction permit-et, ami még nem a jogosítvány, hanem egy
engedély, amivel már vezethetek, ha ül mellettem egy olyan valaki, aki 21 évnél
idősebb és van colorádói jogosítványa, tehát majd Ricsivel vezethetek.
Már dolgozgatunk a kis kertecskénkben is. A földet felástuk,
vagyis csak Ricsi, én addig kis köveket gyűjtöttem, amivel elválasztottuk
a kertünket a szomszédétól. Mikor
először mentünk ki a kertbe, feltűnt, hogy hirtelen egy afroamerikaikkal (hogy
politikailag korrekt legyek) sűrűn lakott területre kerültünk. Viszont
a szomszéd gyerekeknek is van egy kis telkük és azon szorgalmasan dolgoznak. Az
egyik legaranyosabb egy Monte nevű fiú, aki mindig korcsolyával a lábán
kertészkedik és mindig kint volt eddig, ahányszor mi is. Múltkor ez a fiú
lapáttal (de olyan rendes naggyal) és ollóval a kezében korcsolyázott
a göröngyös földön, szóltunk neki, hogy talán ez nem annyira biztonságos :D
Mostanában nagyon szép, napos az időjárás, ha tehetjük sokat tartózkodunk
kint :)
Jelenleg Hozleiter Fanny, azaz Mosolyka életrajzi könyvét olvasom. Ehhez
a könyvhöz Dalmin keresztül jutottam, aki a blogjában meghirdetett
egy játékot, itt vannak a szabályok.
Szóval, ha van itt valamilyen Amerikában élő egyén, aki szívesen elolvasná,
jelentkezzen és postázom. Szívszorító történet, sokszor abba kellett hagynom,
mert nem láttam a betűket a könnyeimtől. Másrészt nagyon motiváló is,
ez a lány egy igazi harcos, az ember átértékeli a gondjait
a történetét olvasva. Na ennyit most az Ági könyvklub szekcióba :)
Ricsinek holnaptól vizsgái lesznek, szorítsunk neki :D Bár ő az a fajta,
akinek nem kell tanulnia és mégis mindent tud, persze, most azért egy kicsit
tanult, hozzá képest ez már sok is. El is mesélek egy történetet. Egy szép
napon, Ricsi játszott az iskola játszóterén, általános iskolás másodikos volt.
Egyszer csak kijött a tanítónéni és mondta, hogy menjen be, aki részt vett
a szövegértő versenyen. Ricsi összes barátja bement az osztályba, ezért ő
is követte őket. Végül kiderült, hogy ő végzett az első helyen, pedig nem is emlékezett
rá, hogy versenyzett. :D
Jaaa majdnem megfeledkeztem a Cinco de Mayo ünnepről. Itt tök jól össze
van foglalva, hogy miről is szól. Itt is a hétvégén, ahol múltkor a fűfesztivált tartották, most ezt
ünnepelték. Mi is elmentünk körülnézni, kb. olyan volt, mint egy falusi búcsú,
mindenhol sátrak mexikói ételekkel, italokkal, céllövöldével meg hasonlókkal és
sok-sok mehikóival. Ismét volt 2 színpad is felállítva, az egyiknél elidőztünk,
mert egy nagyon jó zenekar lépett fel, akik épp nem spanyol zenét játszottak,
hanem inkább ilyen funky stílust nyomtak. Aztán még sétáltunk egy nagyot, végül
meg akartam mutatni Ricsinek egy boltot (TJ Maxx), ahol olcsón márkás ruhákat
lehet venni. Épp ebben az üzletben vásárolt H is, vagyis csak a felesége,
ő meg a kisbabára vigyázott. Egyébként Ricsi meg H már nagyon sokszor
találkoztak így véletlenül Denver legkülönbözőbb pontjain :D
Azon gondolkoztam, hogy vajon, hogy lehet feliratkozni erre a blogra,
ha rájönnétek, nyugodtan kövessetek, lájkoljatok és komizzatok :D Mert amúgy
van 2 followerem (köszi :*), de nem tudom, ők mire kattintottak.
|
|
No comments:
Post a Comment