Európai turné

Remek volt! Rövid volt!

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Megpróbálom minél részletesebben leírni az utazás élményeit és az otthon ért pozitív ingereket.

Először is Denverből a new york-i LaGuardia reptérre repültünk, a gép reggel 7:40-kor indult. Kb. 2 órával előtte szeretünk kiérni, hogy legyen időnk feladni a bőröndöket. Meg nem szeretjük rohanással és idegeskedéssel kezdeni a nyaralást :D Rendeltem egy shuttle-t a SuperShuttle-nél, amiről az interneten sok rossz véleményt olvastam, de nekünk nem volt rájuk panasz. Pontban hajnali 4:55-kor megérkezett és kivitt minket, meg még egy csajt a denveri reptérre. Nagyon kedves női sofőr vezette, csak mert biztos férfi sofőrt képzeltetek el. A reptéren aztán minden simán ment, leszámítva a túlsúlyos bőröndömet, ami 50 lbs (fontos) lehetett, kb. 23 kiló, az enyém 56 volt, de aztán sikerült 51 fontosra alakítanom és azt mondta deltás személyzet, az úgy már jó lesz és nevettek, mert hogy velük is mindig ez történik :) Az út new york-ba nagyon simán ment, sőt 45 perccel korábban landoltunk. A pilóta nagyon lazán bemondta, hogy "welcome to New York és amúgy 45 perccel hamarabb sikerült letennem a gépet és napos az idő, have a good time" :D Az egyik barátnőmmel, aki New Yorkban él, találkozót beszéltünk meg a Penn Station-ön. Elég rossz volt 2 nagy bőrönddel meg kettő kisebb felvihető bőrönddel buszozni, metrózni, aztán lépcsőzni. Ezért úgy gondoltuk, hogy leadjuk a bőröndöket valahol a Penn Stationnél. Hát nem volt egy megőrző sem ott helyben, holott az egy hatalmas vasútállomás, állítólag 9/11 óta beszüntették, nehogy valaki bombát tartalmazó bőröndöt adjon le. Volt egy megőrző kb. 4 sarokra, de azt mondtuk nincs értelme oda még elbattyogni, aztán úgyis nemsokára jöhetnénk vissza. Szóval beültünk egy McDonald's-ba, persze ez pont olyan volt, ahol fel kellett lépcsőzni az emeletre :D Aztán végre leültünk és rájöttünk, hogy pontosan ugyanebben a mekiben voltunk még 2010-ben is, mikor még Estával elkirándultunk New Yorkba és még létezett egyenes NY-Budapest járat. Egyébként nem szeretem a McDonald's-ot, meg úgy általában a fast foodot, de nagyon jól esett a sült krumpli. :D Itt aztán nemsokára megjelent a volt általános iskolás barátnőm, Bius. Nagyjából 3-4 éve nem találkoztunk, de ez valahogy nem érződött, jót beszélgettünk és nagyon örültem a találkozásnak. :) Egy kicsit még sétáltunk a környéken és azért is a Penn Stationön találkoztunk, mert innen indult a vonatunk a newark-i reptérre. Bius feltett minket a vonatra :) Miután leszálltunk a vonatról, át kellett szállnunk az ún. airtrain-re, ami kivisz a terminálokhoz. Hát vártunk, vártunk, egyre több ember gyűlt össze, de csak nem jött az airtrain. Aztán 15 perc után bejelentették, hogy meghibásodott egy szerelvény és hogy késésre kell számítani. Már páran idegeskedtek, hogy lekésik a gépüket, nekünk még volt egy csomó időnk. Eltelt újabb 10 perc és semmi, aztán mindenkit kitereltek a megállóból, mert hogy érkezik egy pótlóbusz az épület elé. Az úgy 10 perc elteltével meg is jött, de egy szempillantás alatt megtelt emberrel, mert akkorra már kb. százan is lehettünk. Azt mondták, jön még egy busz, de végül nem jött, aztán megint visszatereltek minket az emergency exit-es lépcsőházon keresztül a megállóba, ahova mi, meg még egy csomóan nem jutottunk már be, mert valaki felrúgta az ajtókitámasztót és bezáródott az ajtó, amit csak belülről lehetett kinyitni, szóval a többieknek lifttel kellett visszamenni, de oda meg kb. 8 ember fért be :D Pont mikor vártuk a liftet, kilépett belőle a szerelő, szóval úgy gondoltuk, nemsokára megint működni  fog már a vonat. Így is volt, végülis sikerült kijutni a reptérre. Persze, ha szorított volna az idő, biztos rohantunk volna, hogy feljussunk a pótlóbuszra, de volt még 3 óránk az indulásig. Meg azt mondtuk, inkább ez a vonat hibásodjon meg, mint a repülőgép. :) Este 9:50-kor indult a gépünk és a Swiss airlinesszal utaztunk. Öregem, olyan jó volt a kiszolgálás és fejlett az utas-szórakoztató rendszer, hogy szószerint elrepült az idő :D Megnéztem 2 filmet, kajáltunk, aludtam és hopp ott is voltunk Zürichben. Itt azért már fáradtak voltunk és a Budapest felé tartó járaton bealudtunk, így még snacket sem kaptunk :D Aztán május 13-án, délután 2-kor épségben megérkeztünk Budapestre, juhúúú. Kijött értünk Ricsi anyukája, húga és nagymamája. Úton hazafelé az első gondolatom az volt, hogy milyen kicsik az autók és keskenyek az utak. :D Természetesen, Ricsiéknél rögtön pálinkával kínáltak és brassóit ettünk. Végül csak olyan éjfél körül feküdtünk le, másnap viszont olyan délig aludtunk :D Az egész ott tartózkodásunk alatt, talán ekkor aludtunk a legtöbbet, aztán már a sűrű program miatt nem volt alkalmunk a pihenésre. De majd erről meggyőződhettek, ha tovább olvassátok a bejegyzést. 

14-én meglátogattuk Ricsi apja felőli nagyszüleit, de ők ugyanabban az utcában laknak, mint az anyukája felőli nagymamája, szóval hozzá is még beugrottunk. Ja ez mind természetesen Csepelen zajlott. Meg ugye lány és legénybúcsúra készültünk a 23-án tartott esküvő előtt, szóval még ezzel kapcsolatban is volt egy megbeszélése a fiúknak, de én is velük tartottam a Rizmajer sörözőbe. 

Pénteken elmentünk Ricsivel a Budai Várhoz meg a Halászbástyához, hogy onnan kitekintsünk a Parlamentre, amit végre váz nélkül is láthattam, mert most épp nem volt felújítás alatt :) Egyébként kocsival mentünk és Ricsi egyszer átment a szembesávba, mert megszokta, hogy Amerikában sárga vonal választja el a menetirányokat, Magyarországon meg ugye minden felfestés fehér :D Még elintéztünk ezt-azt, pl. Ricsi vett magának egy telefonkártyát, mert egyikünknek sem működött az amcsi kártyánk. Aztán irány a lány és legénybúcsú, mindkettő Csepelen kezdődött, én itt már a lánycsapattal voltam, de mi aztán egész a Morrison's Opera-ba mentünk karaokezni. Előtte még mindenféle vetélkedők voltak, meg egy ponton találkoztak a fiúk a lányokkal és itt a vőlegény szerenádot adott a menyasszonynak. A lánycsapat aztán buszra, hévre majd villamosra szállt és pezsgőt ittunk útközben meg énekeltünk. Nem vagyok benne biztos, hogy ez így Denverben is sikerült volna. Viszont nem lehet ezt összehasonlítani, mert itt tutira egy limuzint béreltünk volna, mert kicsit eltartott volna tömegközlekedéssel eljutni valahova. De azért megnézném egy itteni buszsofőr fejét, ha felszállna 20 éneklő és alkoholt fogyasztó lány a buszra :D Biztos vagyok benne, hogy kihívná a rendőröket. Aztán a Morrisonsban kiválasztottam Péterfy Boritól a Hajolj bele a hajamba c. számot, amit rá 1 órára le is adtak, de mások kértek más számot, amit hamarabb lejátszottak, szóval nem értettem miért kell ennyit várni, szóvá is tettem és mondták, hogy még kb. 20 perc, biztos a  DJ utálta ezt a számot vagy nem voltam neki szimpi. Miután elénekeltük valami olyat szólt be, hogy köszi, hogy ezt így bevállaltátok :D Aztán olyan hajnali 2 fele haza is értem. 

Izgultam, ugyanis másnap már a reggel 7 órai vonattal mentünk Ricsivel Galántára. A szüleim már vártak ránk az állomáson, annyira jó volt hazaérni :) Egyáltalán nem is volt furcsa, mintha egy hosszabb nyaralásról hazatértem volna. Aztán sorban jöttek hozzánk a családtagok, először a nagymamám a testvérével, majd megérkezett a tesóm Londonból :) majd a nagybácsik, nagynénik, unokatesók, végre láthattam az unokatesóm kisfiát először élőben, aki pont akkor született, amikor mi már kint voltunk. Apu gulyást főzött az udvaron, nagymamám sóletet hozott, annyit ettem :D Természetesen, itt is először innom kellett apu fincsi sajátkészítésű pálinkájából. Majd estére meghívtam a barátaimat, szuper volt az idő, így kertiparti lett az egészből. Talán kicsit sokan voltunk ahhoz, hogy mindenkivel mély beszélgetést folytassak, de mindenkivel próbáltam értekezni és nagyon jól éreztük magunkat. Majd vasárnap jött egy újabb adag család, ezúttal az apukám felől főleg. Megint sok-sok kaja és beszélgetés, vidámkodás. Annyira feltöltődtem otthon a sok család és barátok által :) (hogy most meg is hatódom, ahogy írok róla :)) 

Hétfőn elmentünk fogorvoshoz, mert Galántán létezik egy nagyon jó fogorvos, Ricsi nem is hajlandó máshoz menni :D Ebédmeghívásunk volt még a nagypapám testvéréhez, szóval megint evés :D Majd ezután elvittük tesómat a pozsonyi reptérre, sajnos vissza kellett mennie, mert vizsgái voltak. Visszafele meg még villámlátogatást tettünk a nagynéniméknél, akik családi házba költöztek és még sosem jártam az új házban, meg itt is van egy unokatesóm, aki még alig tudott beszélni, mikor eljöttünk, most meg már szép választékos mondatokat alkot.:) Még megújítattam a szlovák személyimet, mert lejárna már júniusban. Elég hosszú sorokat kellett kiállnom, de igazából nem zavart. 

Kedden, május 19-én megint vonatra ültünk és elmentünk Brünnbe, ahol 4 évig laktunk Ricsivel. Itt is elfogott minket egy olyan kellemes nosztalgikus érzés :) Az egyik fő ok amiért mindenképp el kellett ide jutnunk az azért volt, hogy megszüntessük a cseh számláinkat, mivel csak személyesen lehet. Ez sikerült is. Itt is gyönyörű volt az idő, sütött a nap hétágra, így beültünk a Starobrno sörfőzdébe egy finom cseh sörre. Később elmentünk az irodába, ahol dolgoztam ezelőtt és találkoztunk a volt főnökömmel. Ez is egy remek találkozásra sikerült, jót beszélgettünk, ebédre is meghívott minket :) Szerettem ott dolgozni, persze átszámítva itt többet keresek, de az ottani fizetésem elég volt az ottani életre és mellette járhattam egyetemre is :) Ezek után Ricsi találkozott a volt cseh kollegáival, én meg a volt cseh osztálytársaimmal. Ez megint csak nagyszerű érzéssel töltött el, megint mintha csak tegnap váltunk volna el :) Aztán csatlakozott hozzánk G a barátnőjével, tudjátok, aki a Lufthansánál dolgozik és meglátogatott minket Denverben is hálaadáskor. Náluk aludtunk, nagyon kényelmes volt az ágy és finom reggelit készítettek nekünk és olyan finom teát még soha nem ittam, Baliban, Indonéziában vették :D Majd elfelejtettem, vettünk hermelin sajtot, amiből Ricsi szigorúan csak a Sedlčanský márkájút szereti. 

Másnap, szerdán viszont el kellett búcsúznunk ettől a várostól és egymástól is, mert én visszamentem Galántára, Ricsi meg Csepelre. Ekkor épp egy hete voltunk már otthon :) 

Folytatom is a csütörtökkel. Aznap apuval együtt főztünk ebédet, elolvastuk az Új Szót és tévéztünk :D Direkt kivett egy egész hét szabadságot, hogy engem tudjon mindenhova hordozgatni és hogy sokat együtt lehessünk. Aztán anyu is csatlakozott hozzánk munka után és elmentünk olyan dolgokat beszerezni, amik nem kaphatóak itt. Jó sok édességet, teákat - szeretek reggelente teát inni, de itt nem találtam még finom teát, igaz van Lipton, de nincs Pickwick vagy Teakanne. Pár kozmetikai dolgot, pl. golyós dezodort, mert itt komolyan eddig csak ezt a kemény vagy ilyen zselés dezodort találtam. Volt, hogy találtam egy golyóst, de annak macskahúgy szaga volt. Szóval vennem kellett finom illatú Garnier golyós dezodorokat :D Illetve Elmex fogkrémet is. Este átmentem a LÖB-ömhöz (Legjobb Örök Barát), Anikóhoz :) Ő meg az államvizsgáira tanult akkoriban, de azóta már sikeresen levizsgázott :) 

Pénteken reggel anyukám elköszönt tőlem, mielőtt munkába ment, de akkor még túl kómás voltam szomorkodni. Aznap megszüntettem a szlovák számlámat is. Aztán újra összepakoltam, elbúcsúztam a szobámtól, a teknőstől, a kutyánktól, a 2 cicától, a gyönyörű udvartól, a háztól :D Na igen, megint tovább kellett állnom és még az idő is beborult. Apu kivitt az állomásra, na és akkor mikor leültem a vonatban és integettünk egymásnak és a szitáló esőben ott állt apukám bambán és szomorúan, eltört a mécses és nem tudtam abbahagyni a sírást majdnem egész Újvárig, ahol aztán át kellett szállnom. Hát igen, a búcsúzkodás nem tartozik az erősségeimhez :) Aztán megérkeztem a Keletibe, várt rám Ricsi, az anyukája és húga. Majd este kimentünk a Szőlőskertbe egy-két macifröccsre a barátokkal, akik szintén mentek másnap az esküvőre. Megint csak pár óra alvás és megint mehettünk az állomásra, ugyanis az esküvőt Győrött tartották, mert a menyasszony győri. :) 

Ekkor már május 23.-nál tartottunk. Találkoztunk a többiekkel a kelenföldi állomáson reggel és most először utaztam Railjettel :D Győrben meg kellett találnunk a Révész hotelt, ahol a szállásunk volt és ott tartották a lagzit is. Aztán páran közülünk még tartottunk egy táncpróbát ugyanis egy flash mob volt betervezve, amiről csak néhányan tudtunk :D A szertartást a Zichy-palotában tartották, nagyon szép volt, sokan sírtak a meghatódottságtól, de én ekkor már nem tudtam sírni, meg ilyen helyzetekben nem szoktam meghatódni :D Majd a téren fényképezkedtünk. Ugye a férj is csepeli és egyébként Ricsi legjobb barátja, ovis koruktól ismerik egymást. Szóval sokan voltak Csepelről és az egyik elkezdte énekelni ezt a dalt . Szóval míg mindenki a fényképezkedésnél általában "csííízt" kiáltott, mi azt hogy "csepeli vééér" :D Majd kíváncsi leszek azokra a képekre. Amúgy én is tiszteletbeli csepeli vagyok :D Maga a lagzi hibátlan volt, a díszítéstől kezdve, a kaján, a vőfélyen keresztül a zenekarig minden szuper volt. Ricsinek az ülésrenddel volt problémája, mert 3 hosszú asztal volt és ő a legszélére került, közel a zenekarhoz. Akik elkezdtek zenélni míg vártuk a vacsorát és mindenki beszélgetett, de Ricsi nem hallott semmit sem, így nem tudott bekapcsolódni a beszélgetésekbe, ami kedvét szegte. Annyira, hogy már a flash mob táncban sem akart részt venni, de végül rábeszéltük. Ez a mi meglepetés táncunk akkor volt, mikor a házaspár eljárta az első táncot és hirtelen átváltott a zene a Party Rock Anthem-re, akkor kellett hatunknak feltenni a party szemüveget és befutni a táncparkettre és együtt lenyomni egy kis koreográfiát a házaspárral együtt. :D Majd visszaültünk és a pár keringőzött tovább, mintha mi sem történt volna. Ők egyébként valamilyen menedzsment akadémián ismerkedtek össze és ott tanulták ezt a táncot, szóval ezért is illesztették be ezt a táncukba az esküvőn :) Sokat ettünk, ittunk és táncoltunk. Nagyon jók voltak a vetélkedők is. Egy baj volt csupán, elfogyott a pálinka :O 

Aztán megint egy rövidke alvás következett, reggel a fél tizes vonattal mentünk is vissza Budapestre. Előtte még elfogyasztottunk egy pompás reggelit a hotelben. Nem tudtunk előre jegyet venni a vonatra, mivel nem tudtuk, melyik vonattal megyünk vissza, viszont arra a gyorsra kötelező volt helyjegyet váltani. Azt mutatta a rendszer, hogy eladták az összes helyjegyet és mondta is a jegyeladó, hogyha felszállunk, akkor fejenként 705 forintra fog büntetni a kalauz. Mondtuk, hogy ez "szuper", úgyhogy vettünk 2 sima jegyet és felszálltunk. Amúgy a fél vonat üres volt! Nem tudom, hogy adhatták el az összes pót és helyjegyet. Nem is ültünk be a kabinba, csak a folyosón lehajtható ülésen ültunk, hátha úgy nem büntetnek meg. Aztán jött a kalauz és elkérte az 1410 forintot, de nálunk már csak 1400 volt összesen, úgyhogy azt a 10 forintot elengedte. Ezek után beültünk a kabinba, köszi MÁV, remekül ki van ez találva.

Vasárnap volt és a szüleim is nagyjából akkor értek a Keletibe, amikor mi. Így Ricsi anyukája összeszedett minket és ezt a napot az én szüleim a Ricsi családjával töltötték, de mi tulajdonképpen már egy család vagyunk :)  Ricsi anyukája már 2 napja főzött és takarított erre az alkalomra. Átjött Ricsi nagymamája, nagybácsija, unokatesói, az amerikai rokonok - Ricsi nagypapájának a testvére is Amerikában él, de most épp ő is Magyarországon volt a feleségével, úgyhogy ők is tiszeletüket tették. Pünkösd nem ünnep Szlovákiában, ezért a szüleimnek másnap dolgozniuk kellett, így nem tudtak ott aludni. Ricsi és én kivittük őket ismét a Keletibe, de megbeszéltük, hogy nem nézem meg, ahogy elmegy a vonat, mert az belőlem nehezen feldolgozható érzéseket vált ki, csak elbúcsúzunk a parkolóban, mintha 1 hét múlva újra találkoznánk. Szóval még vicces történeteket meséltünk és jó kedéllyel váltunk el. :) A buli tovább folytatódott egész hajnalig :) 

Másnap, hétfőn átmentünk Ricsi apja felőli nagyszüleihez ebédre és ott volt Ricsi apja is meg az egyik féltestvére. Megint csak nagyon sokat ettünk :D  Majd végül kimentünk pár baráttal utoljára a kedvenc "internet borozónkba", a Szőlőskertbe. Azért internet borozó, mert épp az a fiú, akinek voltunk az esküvőjén bevezette ide a wifit :D Itt már kicsit szomorkásabbak voltunk, mert már csak 1 nap volt hátra a visszaútig.

Volt még egy dolog, amit mindenképp akartunk venni, a Túró Rudi - most megkívántam és meg is eszem az utolsó szemet.

Kedden még találkoznom kellett volna az egyik barátnőmmel, akit meghívtam a bulira is, csak ő már időközben Budapestre költözött, sajnos, nem sikerült végül találkoznunk. :( Ezen a napon vásároltam egy gyönyörűséges Tisza cipőt is magamnak. Meg elugrottunk a Gellért fürdőbe is, mert ott recepciós az egyik barátunk. Kaptunk tőle gellértes úszósapkát meg papucsot is :D Utaztunk a 4-es metróval. Majd délután elmentünk Ricsi volt nevelőapjához, aki 9 éves koráig volt velük. Itt is ettünk és régi képeket néztünk :)

Aztán összepakoltunk. Ricsi anyukája szépre manikűrözte a körmeim :) Ricsi húga sírdogált, mert hogy fogunk neki hiányozni. Másnap megint korán kelés és irány a Lisztferi. Elbúcsúztunk újra és eljöttünk. Sajnos, csak ennyi fért bele 2 hétbe, de minden percét élveztük.

A visszaút sokkal rosszabb volt. Még a Budapest Zürich járat rendben volt, kivéve, hogy mögöttem a nőnek be nem állt a szája és olyan furán besípolt mindig az "s" hangja :D De aztán a mellettem ülő amerikai fickó rászólt, hogy nem szívesen bár, de megkérné, hogy fogja be, mert amióta felszálltunk csak beszél :D Ekkor aztán csönd lett. Zürichben aztán volt még egy kis útlevél és zöld kártya ellenőrzés. Aztán felszálltunk a New Yorkba tartó járatra. A repülőgép kicsit üresnek tűnt. Odafele tele volt. Ismét hozta a Swiss a formáját és nagyon finomakat ettünk és ittunk. Megnéztem a Cake c. filmet, ami egyébként a vígjáték kategóriába volt besorolva, hát nagyon nem volt vígjáték, inkább dráma, szóval még azon is pityeregtem :D Ezúttal a JFK-re érkeztünk New Yorkban. Kicsit káosz volt, mert az összes nemzetközi utasnak, akik továbbutaztak, ki kell venniük a bőröndöt és újra becsekkolni. Persze előtte még be kellett, hogy engedjenek az országba és sorbanállás, útlevélellenőrzés, ujjlenyomatvétel és fényképkészítes következett. Aztán felvettük a bőröndöket és észrevettük, hogy Ricsi vadonat új bőröndjének ki volt törve az egyik kereke és el volt törve az egyik cipzárja, ezért elmentünk még panaszt tenni. Kaptunk egy Fedexes papírt, hogy majd a bőröndöt vissza kell küldenünk New Yorkba, ahol a Swissnek van egy leszerződött bőrönd javítója és ha nem tudja megjavítani, akkor visszakapjuk az árát. Ezt már Denverből intéztük teljesen ingyen. Na de még a JFK-en megint be kellett sorakoznunk a Deltás check in-hez, hogy feladjuk csomagjainkat. Hatalmas sorok voltak és valamiért, talán a viharok miatt sok járatot töröltek, a miénket szerencsére nem, de csak 2 szerencsétlen nőhöz lehetett sorakozni, aztán lefagyott a rendszerük. Feladtuk egy 20 perc sorbanállás után végre a bőröndöt. Majd át kellett mennünk egy másik terminálba, itt megint biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk. A gép késett, majd mikor felszálltunk, bemondta a pilóta, hogy átterelik az összes gépet egy másik kifutópályára és hogy ott sorban kell majd állnunk. Úgyhogy még a gépen ülve kellett várnunk egy fél órát mire felszállhattunk. Többször is olyan légörvénybe kerültünk, hogy mondtuk is, milyen kátyús az út :) Este fél 10 fele kellett volna megérkeznünk és végül olyan 11 magasságában landoltunk. Kijött elénk Zsuzsi és Darcy és hazahoztak. Aztán Ricsi már másnap, csütörtökön reggel ment dolgozni, én csak pénteken mentem munkába. Végül ez a két hét szabi mindkettőnknek fizetetlen volt, ez van, de legalább pont úgy jött ki, hogy megkaptam a negyedéves bónuszom, mert jól teljesített az üzlet :)

Ezt az egész történetet tegnap egy ültő helyemben megírtam és most gondban vagyok a befejezéssel.

Mindent összevetve nagyon jó volt, csak rövid, mint ahogy az elején is említettem. Nagyon gyorsan beilleszkedtünk odaát, nem volt semmi sem különösebben furcsa. Valahogy Európában áteruópaiasodunk, itt meg szintén simán újra beépültünk az amerikai életbe. Az bizonyos, hogy a családunkat és az ottani barátainkat itt semmi sem tudja pótolni, nagyon erős ez a kötelék és még nem tudom hosszútávon, hogy tudna ez így működni. Még mindig az a tervünk, hogy itt megszedjük magunkat, megszerezzük az állampolgárságot és visszaköltözünk Európába. Ha meg mégsem tetszene, akkor megint csak kijönnénk a tengerentúlra, mert már szabadon mozoghatnánk :) Persze, ez nem zajlik le egyik napról a másikra, 5 év zöld kártya után jelentkezhetünk az állampolgársági vizsgára, szóval még van 3,5 évünk, addig még sok minden változhat. Egy szó mint száz, itt még ki kell aknáznunk minden lehetőséget, szeretnénk még többet utazni és jól érezni magunkat :) 

Nemsokára jövök a denveri történésekkel :*

Gondolom, a családos képek senkit sem érdekelnek, ezért csak 2 kollázst állítottam össze belőlük, természetesen nem szerepel rajta mindenki :) Sokszor elfelejtettem fényképezni, de rengeteg mentális pillanatképet készítettem, csak azokat nem tudom megmutatni :/

 

még Denverben

már NY felett

régi bari

Empire State Building

a sok kaja egy kis része

csepeli víztorony

A Szabadság hídról fényképezve

Csepel, Szent Imre tér

közben így megnőtt a rózsánk Denverben, mert R&B megöntözték

mama sóletje

brünni csajszik

Brünn a vonatból

Brünn G-ék lakásából

A SÖR

ez a Chäschüechli nagyon finom volt

esküvői ültető csoki

Túró Rudi

Minek cím

Képzeljétek, most készítettem pár jegyzetet, így tudom, hogy mit is kéne megosztanom veletek :O Ugye, a lábunk még mindig be van akadva a hétköznapi élet mókuskerekébe, de volt néhány esemény, ami kizökkentett a megszokottságból.

Ott volt pl. Ricsi kollegájának szülinapja. Meghívtak minket egy stand-up comedyre a Comedy Works-be, előtte meg vacsorára, ahol Ricsi már nem rendelt 2 főételt, mint ahogy tette ezt múltkor véletlenül a céges karácsonyi vacsorán. Ez a vacsora ugyanabban az épületben volt, mint a komédia is. Nem vagyok nagy híve a stand-up comedyknek, mert nem nagyon szeretem a betanult poénokat, jobban szeretem, amikor improvizálva viccesek. A fő humorista Jon Lovitz volt, aki szerepelt pár részben a Jóbarátokban meg a Két pasi meg egy kicsiben is, én csak ezekből ismertem, de van néhány híresebb filmszerepe is. A főattrakció előtt még fellépett 2 másik humorista is, már nem tudom a nevüket, az egyik csaj volt, elég vicces volt az utána következő férfi meg szerintem nem is angolul beszélt :D Alig értettem a szerencsétlent, de többieknek tetszett. Főleg egy nőnek mögöttünk, aki annyira harsányan nevetett az ÖSSZES poénon, hogy már én éreztem magam rosszul miatta :D Aztán jött Jon Lovitz. A viccei többsége rasszista és homofób volt. Sok poénjában megemlítette barátját, Bob Sagetet, aki meleg. Sőt, átírta a Beatlestől a Hey Jude c. számot és végül a közönség énekelte a végén azt a nananana-s részt, hogy : "Vagina-na-na-naranannaaa, gaaay Bob" Jon meg zongorázott hozzá. Meg hogy járt Perzsiában és minden második nőt, akivel találkozott, úgy hívtak, hogy Negar, amit ha angolosan ejtesz ki, már majdnem hasonlít az N betűs szóra, amivel nem szabad illetni itt az afroamerikai embereket. Meg sok zsidó viccet is, mert maga is zsidó, pl. hogy 2 zsidó bemegy a bárba... és megveszik :D Bevallom, néhány poén mosolyt csalt az arcomra. Ilyen a stílusa, komoly témákat pedzeget, amiket, ha tényleg komolyan vennénk, akkor fel is háborodhatnánk. Azért munkában nem sütök el egy ilyesmi viccet :D

Itt járt az én bátyám, juhuuuu. Április 18-án érkezett, épp szabadnapom volt, úgyhogy kimentünk eléjük a reptérre. Hárman jöttek, tesóm főnöke, az egyik kollegája és a tesókám :) A főnökének, nevezzük J-nek, nem érkezett meg a csomagja, csak 2 nappal később, mert más gépre rakták fel a pakkot. Ez nem igazán szegte a kedvét. Mivel szombaton már későn érkeztek, már csak elvittük őket az autókölcsönzőbe, ahol már előre le volt foglalva a kocsi, csak épp összeomlott a rendszerük. Aztán J mesélte, (mert mi kint vártunk rá), hogy az autókölcsönzős hölgy valami olyat mondott, hogy "the reservation system is gone", erre J mondta, hogy biztos partyzni ment, mire a nő nem fogta fel, hogy ez egy vicc akart lenni és megkérdezte, hogy partyzni mennek-e vagy most mi van? :D Aztán már csak kajáltunk az Applebee’s-ben és elmentünk a szállásukra, ahol kiderült, hogy már elfogyott az olyan szoba, amit ők is lefoglaltak, hogy 2 queen ágy és egy szófa, helyette kaptak egy king ágyat meg egy szófát. Szóval tesóm egy ágyban aludt J-vel, közös takaróval :D Majd másnap megüresedett egy olyan szoba, amit eredetileg akartak, úgyhogy aztán átköltöztek. Vasárnap dolgoztam 7-től délig, de aztán fogtuk magunkat és elmentünk a Garden of the Gods nevezetű helyre, ami már Colorado Springsben található. Ez a park a vörös sziklaalakzatairól híres, akit érdekelne bővebben, itt fel van tüntetve az összes érdekes szikla :) Nagyon jól éreztük magunkat :D

Hétfőre baseball meccs volt betervezve. Épp csúfosan kikapott a Colorado Rockies, 14-3-ra :D Szóval, most Londonba az a hír fog eljutni, hogy szar a baseball csapatunk :D Ricsinek nagyon tetszik a bézbóz amúgy, én néha elvesztem a fonalat. Egyébként jó a hangulata a meccseknek, mindig bejátszanak számokat, mint mondjuk a hokiban és aztán mindenki táncol és véletlenszerűen mutatnak embereket a kivetítőn, sajnos minket nem mutattak, pedig nagyon odatettük magunkat, még olyan nagy ujjunk is volt, majd rajta lesz a képeken :D A meccs végén mentünk a kocsihoz és jöttek szembe valamilyen srácok, aki köszöntek nekünk és tesómék nem értették, hogy miért köszönnek nekünk ismeretlenek :D Ez itt így megy, már megszoktam :) Nem találkoztunk minden nap, mert ugye ők nem kirándulni jöttek, hanem dolgozni, de ha nem is mentünk sehova szórakozni, volt, hogy csak átmentünk őket "boldogítani" a hotelükbe. Elmentünk egy Vinyl nevű klubba is csütörtökön, ahol épp Duke Dumont koncertezett. Kicsit sajnáltuk rá a 30 dolcsis belépőt, de azért bementünk. Egyébként, én szeretek táncolni, de itt alig volt hely :D Aztán mi már hazamentünk éjfél körül, mert Ricsi munkába ment reggel. Itt búcsúztunk el tesómtól, de ezúttal nem voltam szomorú, mert tudtam, hogy nemsokára újra találkozunk.

Még talán azt említeném meg, hogy sikerült összehoznunk egy közös találkozót Rita+Bálint párossal és Zsuzsi+Darcy párossal és a két gyerekükkel. Nem akarok dicsekedni, de én szerveztem meg :D Először Estes Parkba akartunk elmenni , ami egy szép hegyi város és kb. másfél órára van Denvertől, de kiderült, hogy Ritának dolgoznia kell délután, így végül a denveri állatkertre esett a választás. Egyszer már jártunk ott. Ezúttal nem havazott, viszont nagyon meleg volt, de olyan alattomosan, hogy nem is éreztem, csak leégett a dekoltázsom :D Gyanakszom, hogy egy enyhe napszúrást is kaptam, mert másnap fájt a fülem és kicsit szédültem munkában, de aztán átment :)Az állatkertben sok állat volt :D Nem tudom, még mit mondhatnék róla. Mi aztán még átmentünk Zsuzsiékhoz az állatkert után, beszélgettünk, Ricsiék autót is szereltek, gyerekek aludtak, majd felébredtek :D

Na még azt megosztom veletek, hogy ellátogattunk a Wurstküche-be Ritáékkal, ahol német söröket  lehetett inni és német kolbászt enni. Ez épp a British Bulldog (angol pub) mellett van, ahol múltkor jártunk. Képzeljétek, egy DJ is játszott itt a Wurstkücheben és egyszer csak Rita mondja, hogy ez nem a "Ringasd el magad"?! Kint ültünk és füleltünk és valóban az szólt :O Denverben egy német étteremben egy LGT szám? :O Gondoltuk, biztos magyar a lemezlovas. Odamentünk hozzá Ritával, de kiderült, hogy csak szereti ezt a "török" számot. Mondtuk neki, hogy ez magyar, aztán erre, hogy igazunk van ez tényleg magyar. (Tudjátok, a Turkey meg a Hungry szindróma). A kaja meg a sör nagyon finom volt.

Most zárom is a soraim, mert már nagyon izgulok a hazaút miatt :D A terv az, hogy 12-én elrepülünk New Yorkba, ahol picit körülnézünk, találkozunk egy barátnőmmel és innen csak este 9-kor megy majd a gépünk először Zürichbe, onnan meg Budapestre érünk 13-án. Nagyon sűrű lesz a programunk is, ugyanis 3 országot fogunk bejárni (Magyarország, Szlovákia, Csehország), családunkkal és barátinkkal találkozunk ott, esküvőre is megyünk :O Próbálok majd sok képet készíteni és majd írok az európai útról egy beszámolót. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz majd furcsa, elvégre már majdnem 2 éve nem jártunk otthon. Most talán egy kis időre eltűnök, de mivel nem írok olyan gyakran amúgy sem, fel sem fog ez tűnni nektek, olvasóim :) 

Minden jót!

Képek:

Baseball:

Wurstküche:

Gyors bejegyzés mielőtt munkába megyek

Munkával kapcsolatos szomorú sorok következnek.

Az történt ugyanis, hogy április elsején Mózes bement a pihenőszobába és mondott egy viccet. Az a Mózes, aki segített mindkettő költözésnél, aki kivitt minket a reptérre, aki a jobbkezem volt a munkában és nagyon szorgalmas volt, bármit rá lehetett bízni, aki már jó úton járt, hogy menedzser asszisztens váljon belőle, aki végre kapott egészségügyi biztosítást a munka által és annyira örült, mert még sosem volt neki...

A viccet kb. így fordítanám le: "Hererákom van és találd ki, ki fogja megszívni...Te"- és rámutatott J-re, a zöldségrészlegen dolgozó fiúra. Igenám, de éppen a pihenőszobában ült R is, aki egy idős pénztáros néni. Kicsit közelebbről erről a bizonyos pénztárosról: ő a leglassúbb pénztáros. Aki esetleg emlékszik még a korábbi bejegyzéseimben írtam erről az ún. RPM-ről (rings per minute), tehát, hogy mennyi tételt szkennelsz be egy perc alatt, én ugye olyan 30 körül mozgok, de R előtti leglassúbb is eléri a 16-ot, míg R kb. 13-nál tart és már fél éve itt dolgozik. Az első hetekben soha nem tudta, hogy akkor most mi is neki a pénztáros száma, amivel be kell jelentkezni a kasszánál, 3jegyű szám egyébként. Egyszer odahívott, hogy "jaj én nem tudom, mi történt, de nézd fekete lett a képernyő és most nem látok semmit", egy gombnyomással visszakapcsoltam, mert a képernyő oldalán van egy kis gomb, amit ő véletlenül megnyomott. Most nálunk 1 gallon tej 1.99-be kerül, de először, mikor lepittyented, akkor a szokásos árat mutatja és a végén vonódik le belőle az 50 centes kedvezmény. Egyszer odahív, hogy nézd nem vonódott ki a kedvezmény...nézem is, hogy ez érdekes, aztán észreveszem, hogy a vásárló csak egy fél gallonos tejet vett, amire nincs kedvezmény. Ja és néha Gladys-nek szólít, mert nem képes megjegyezni a nevemet. Amiről mindig Phoebenek a Jóbarátokból az a félelmetes 3dimenziós képe jut eszembe :D Egyébként én nagyon türelmes vagyok vele, sőt én mondtam neki, hogy hívjon bármikor, akármilyen apróságról is van szó.

Szóval ez az R, aki csak ott ült, mikor ez a vicc elhangzott és nem is neki szólt, mélységesen felháborodott. Beadta a 2hetes felmondó levelét, amiben olyanokat írt, hogy: Mózes szakszerűtlenül (unprofessional) és alkalmatlanul (inaproppriate) viselkedett más munkatársai előtt. Tett egy szexuális megjegyzést, ami állítólag áprilisi tréfa volt, de neki ez nem tetszett. Felhozott egy másik esetet is, mikor R takarította a vécét, de régi felmosóvizet használt és rohadt büdös lett az  egész üzlet és hogy ekkor Mózes a vásárlók előtt beszélt vele, akik aztán kommentálták a helyzetet és hogy megalázta őt a többiek előtt. És így már nem hajlandó dolgozni Mózessel. Mondta G-nek, hogyha nem tesz semmit, akkor felveszi a kapcsolatot azzal a szervezettel, aminek most nem tudom a nevét, de ott tehetsz panaszt, ha rosszul bánnak veled a munkahelyeden és akkor ők pert is indíthatnak. G továbbküldte ezt a levelet L-nek, aki engem is előléptetett. Sajnos, L mondta, hogy el kell bocsátani Mózest.

Szóval már nem dolgozik velünk egy buta tréfa miatt.

Ez egy európainak elég hihetetlenül hangzik, de itt ilyen is létezik, szóval, akik itt az USA-ban éltek, vigyázzatok kinek mit mondtok. Sokan nem értik a szarkazmust sem. 

Most Mózes betonozik.

Hahó

Hahóóó!

Pár napja már el akartam kezdeni ezt a bejegyzést, de csak a "hahó"-ig jutottam :/ Meglátjuk most sikerül-e valamit összehoznom. (azóta ez már a 3. próbálkozás, de ma megírom :D )

Itt Amcsiban általában várják az emberek az adóbevallás időszakát, ugyanis vissza lehet igényelni némi pénzt ilyenkor. Év közben adózunk a saját államunknak (State tax) és a szövetségi kormánynak (Federal tax). Egyébként online is nagyon egyszerűen lehet adót bevallani, ajánlanám a Turbotax-et, ami szinte játékos módon rávezet a helyes kitöltés útjára és ami a legjobb, az alap software teljesen ingyen elérhető az interneten. Viszont számunkra ez az adóbevallás nem volt túl pozitív élmény. Az első oka az az volt, hogy Ricsi után ez az új cége nem adózott, csak januártól kezdték el, szóval 4 hónapig nem. Ezzel természetesen tisztában voltunk és kb. 1000 dollárral számoltunk. A másik probléma viszont az volt, hogy állítólag nem vonódott le havonta elegendő adóelőleg a fizetéseinkből, a W4 űrlap helytelen kitöltése miatt. Akit esetleg érdekelne bővebben ez a form, itt olvashat róla és itt van maga az űrlap Ezen be kell jelölni az ún. "allowances-t", azaz juttatásokat, minél többet igényelsz, annál kevesebb adót vonnak majd le tőled. Viszont, ha az az első pont, hogy "Enter “1” for yourself if no one else can claim you as a dependent" - akkor mi európaiak arra gondolunk, hogy oké, akkor beírok egy egyest, mert én én vagyok. Ricsi cégének a könyvelője azt tanácsolta, hogy írjunk egy nagy nullát mindenhova és hogy jelöljük be a "Married, but withhold at higher Single rate." opciót (= magyarul: házas, de vonjon le többet, mintha egyedülálló lennél). Szóval én is frissítettem már ezt a nyomtatványt a munkahelyemen és most már duplaannyi adót fizetek, mint ezidáig és ezáltal a fizetésem is kevesebb lett, viszont így nem fogok tartozni az év végén. Szóval a spórolt pénzünk nagy része erre elment... de hát ez csak pénz, fontosabb az egészség és a szeretet :) De azért elég lehangoló volt.

Március egy kicsit elröppent. Főleg dolgoztunk, na de azért voltunk itt-ott.

Megünnepeltük Szent Patrik napját egy parádén a többi mexikóival, akik ilyenkor egy kicsit írekké válnak :D meglepően sok volt a vöröshajú ember :D  Nem is tudtam, hogy ennyi sztepptánciskola van Denverben :D

Pont ezen a napon találkoztunk egy újabb magyarral, Zsuzsival, aki megtalálta a blogom, férje amerikai és Denverben élnek. Elmentünk pizzázni. Aztán egy másik alkalomkor segítettünk nekik költözni :) Ezért is megéri blogot írni :)

Azt nem is említettem, hogy J-t végül elbocsátottuk. G megnézte a kamerafelvételeket és elég érdekes dolgokat művelt. Van olyan opció nálunk, hogy el lehet menteni a tranzakciót, pl. ha a vásárló az autójában felejti a kártyáját és kiszalad érte, akkor elmentjük, hogy addig se tartsuk fel a sort és mikor már megvan a pénz, akkor előhívjuk az ügyletet és kifizetik. De ehhez ugye kulcs kell. J-nek viszont volt, mert már 3 éve dolgozott a SAL-nak és egyébként ügyes pénztáros volt. Csak túl fondorlatos. Olyanokat csinált, hogy ment ebédre és nem fizette ki, ami kaját vett magának, hanem elmentette és ebéd után előhívta és törölte a tranzakciót :O Ez lopásnak minősül. Szóval most már nem dolgozik velünk.

Találkoztunk Ritával és Bálinttal is egy brit pubban, ahol aztán egy többfordulós kvízben is részt vettünk. Hátulról a 3. lettünk, mi a "BRAR" csapat (Bálint, Rita, Ági, Ricsi) :D Sajnos, a sporttal kapcsolatos kérdésekre nem nagyon tudtuk a válaszokat, ill. Bálint azért vágta, meg az egyik pincér is segített. Ricsinek köszönhetően az összes matekos kérdésre jól válaszoltunk és a zenei körben meg én tudtam sokat :D A képen a kockás ingben van aki a kerdéseket tette fel, bal oldalt a pincér, aki néha segített és Ricsi.

BRAR

Ricsi bal oldalt sárga trikóban

Na de most itt virít a kezemen a "Fox Rocks" pecsét és most hirtelen több dolog nem jut eszembe márciusról, ezért írok a tegnapi, már áprilisi eseményről. Még annyit hozzáfűznék, hogy mióta van kocsink, Ricsiről már készült 3 drága fénykép, 2 gyorshajtás miatt egy meg mert azt hitte átér még a sárgán, de pirosra váltott -.- Na mikor megjött a második büntetése (violation ticket), azt mondtam, jól van, ha ilyen ticketekre telik, akkor minden egyes alkalommal veszek egy koncertjegyet :D Épp akkor, még januárban láttam, hogy áprilisban fellép George Ezra, ezért vettem is két jegyet. Na és ezen a koncerten voltunk tegnap :D Ez a koncert a boulderi Fox Theatre-ben került megrendezésre. Az előzenekar a Ruen Brothers volt, ami nem nagyon nyerte el a tetszésünket. Ricsi mikor meglátta az énekest azt mondta: Jé, ez a Harry Potter :D Ja és a koncert végén lefényképezték a közönséget, Ricsi feje mindent elárul :D Én valahogy nem vagyok rajta a képen:O

Egyébként tök jó helyen álltunk, beláttuk a színpadot. Egyszer csak jött 3 tinilány, akik Sarát keresték, de igazából csak kiabálták, hogy Saraaaaa és így jutottak előre, de pont előttünk "találták meg" Sarát és az egyik csaj legalább 2 méteres volt. Szóval elég idegesítő volt, főleg, hogy fiatalabb nálam és még magasabb is XD De amikor táncolt, akkorákat kilengett, hogy sokszor Ricsi se látott tőle. Nem tudtam, hogy ennyi kislány szereti őt, ami persze jó, mert ez színvonalas zene, viszont annyit selfieztek és 2 szám között, mikor George nagyon érdekes történeteket mesélt, ez a sok lányka mind a mobilját nyomkodta. Az egyik lány megkérdezte Ricsit, hogy nem venne-e neki egy olcsó italt XD Mert a 21 év alattiak nem kaptak karszalagot és így nem szolgálták ki őket alkoholos itallal a bárnál. Ricsi azt mondta, hogy nem XD Maga a koncert viszont nagyon élvezhető volt. Néhány számot csak így szólóban egy szál gitárral adott elő, néhányat a zenekarral. Nekik 10 pontot adtunk Ricsivel, az előzenekarnak csak hármat :D Aztán hazavezettünk hóesésben. Ajánlom először csak meghallgatni George Ezrát, aztán elképzelni egy fekete blues énekest és mikor meglátod, hogy hogy néz ki igazából, meglepődni :)

Jaaaaaaa! Volt egy beszélgetésem egy nagyon nagyfőnökkel, aki G szerint nem pazarolja az idejét akárkikre, mert több SAL-ért felelős és nincs túl sok ideje. Mondta, hogy sok jót hallott rólam és aztán beszélgettünk az üzletről és mondta, hogy számít rám a jövőben. Egy napon akár store manager is lehetek :D

Most mennem kell! 

intelektüel