Európai turné

Remek volt! Rövid volt!

Na de ne szaladjunk ennyire előre. Megpróbálom minél részletesebben leírni az utazás élményeit és az otthon ért pozitív ingereket.

Először is Denverből a new york-i LaGuardia reptérre repültünk, a gép reggel 7:40-kor indult. Kb. 2 órával előtte szeretünk kiérni, hogy legyen időnk feladni a bőröndöket. Meg nem szeretjük rohanással és idegeskedéssel kezdeni a nyaralást :D Rendeltem egy shuttle-t a SuperShuttle-nél, amiről az interneten sok rossz véleményt olvastam, de nekünk nem volt rájuk panasz. Pontban hajnali 4:55-kor megérkezett és kivitt minket, meg még egy csajt a denveri reptérre. Nagyon kedves női sofőr vezette, csak mert biztos férfi sofőrt képzeltetek el. A reptéren aztán minden simán ment, leszámítva a túlsúlyos bőröndömet, ami 50 lbs (fontos) lehetett, kb. 23 kiló, az enyém 56 volt, de aztán sikerült 51 fontosra alakítanom és azt mondta deltás személyzet, az úgy már jó lesz és nevettek, mert hogy velük is mindig ez történik :) Az út new york-ba nagyon simán ment, sőt 45 perccel korábban landoltunk. A pilóta nagyon lazán bemondta, hogy "welcome to New York és amúgy 45 perccel hamarabb sikerült letennem a gépet és napos az idő, have a good time" :D Az egyik barátnőmmel, aki New Yorkban él, találkozót beszéltünk meg a Penn Station-ön. Elég rossz volt 2 nagy bőrönddel meg kettő kisebb felvihető bőrönddel buszozni, metrózni, aztán lépcsőzni. Ezért úgy gondoltuk, hogy leadjuk a bőröndöket valahol a Penn Stationnél. Hát nem volt egy megőrző sem ott helyben, holott az egy hatalmas vasútállomás, állítólag 9/11 óta beszüntették, nehogy valaki bombát tartalmazó bőröndöt adjon le. Volt egy megőrző kb. 4 sarokra, de azt mondtuk nincs értelme oda még elbattyogni, aztán úgyis nemsokára jöhetnénk vissza. Szóval beültünk egy McDonald's-ba, persze ez pont olyan volt, ahol fel kellett lépcsőzni az emeletre :D Aztán végre leültünk és rájöttünk, hogy pontosan ugyanebben a mekiben voltunk még 2010-ben is, mikor még Estával elkirándultunk New Yorkba és még létezett egyenes NY-Budapest járat. Egyébként nem szeretem a McDonald's-ot, meg úgy általában a fast foodot, de nagyon jól esett a sült krumpli. :D Itt aztán nemsokára megjelent a volt általános iskolás barátnőm, Bius. Nagyjából 3-4 éve nem találkoztunk, de ez valahogy nem érződött, jót beszélgettünk és nagyon örültem a találkozásnak. :) Egy kicsit még sétáltunk a környéken és azért is a Penn Stationön találkoztunk, mert innen indult a vonatunk a newark-i reptérre. Bius feltett minket a vonatra :) Miután leszálltunk a vonatról, át kellett szállnunk az ún. airtrain-re, ami kivisz a terminálokhoz. Hát vártunk, vártunk, egyre több ember gyűlt össze, de csak nem jött az airtrain. Aztán 15 perc után bejelentették, hogy meghibásodott egy szerelvény és hogy késésre kell számítani. Már páran idegeskedtek, hogy lekésik a gépüket, nekünk még volt egy csomó időnk. Eltelt újabb 10 perc és semmi, aztán mindenkit kitereltek a megállóból, mert hogy érkezik egy pótlóbusz az épület elé. Az úgy 10 perc elteltével meg is jött, de egy szempillantás alatt megtelt emberrel, mert akkorra már kb. százan is lehettünk. Azt mondták, jön még egy busz, de végül nem jött, aztán megint visszatereltek minket az emergency exit-es lépcsőházon keresztül a megállóba, ahova mi, meg még egy csomóan nem jutottunk már be, mert valaki felrúgta az ajtókitámasztót és bezáródott az ajtó, amit csak belülről lehetett kinyitni, szóval a többieknek lifttel kellett visszamenni, de oda meg kb. 8 ember fért be :D Pont mikor vártuk a liftet, kilépett belőle a szerelő, szóval úgy gondoltuk, nemsokára megint működni  fog már a vonat. Így is volt, végülis sikerült kijutni a reptérre. Persze, ha szorított volna az idő, biztos rohantunk volna, hogy feljussunk a pótlóbuszra, de volt még 3 óránk az indulásig. Meg azt mondtuk, inkább ez a vonat hibásodjon meg, mint a repülőgép. :) Este 9:50-kor indult a gépünk és a Swiss airlinesszal utaztunk. Öregem, olyan jó volt a kiszolgálás és fejlett az utas-szórakoztató rendszer, hogy szószerint elrepült az idő :D Megnéztem 2 filmet, kajáltunk, aludtam és hopp ott is voltunk Zürichben. Itt azért már fáradtak voltunk és a Budapest felé tartó járaton bealudtunk, így még snacket sem kaptunk :D Aztán május 13-án, délután 2-kor épségben megérkeztünk Budapestre, juhúúú. Kijött értünk Ricsi anyukája, húga és nagymamája. Úton hazafelé az első gondolatom az volt, hogy milyen kicsik az autók és keskenyek az utak. :D Természetesen, Ricsiéknél rögtön pálinkával kínáltak és brassóit ettünk. Végül csak olyan éjfél körül feküdtünk le, másnap viszont olyan délig aludtunk :D Az egész ott tartózkodásunk alatt, talán ekkor aludtunk a legtöbbet, aztán már a sűrű program miatt nem volt alkalmunk a pihenésre. De majd erről meggyőződhettek, ha tovább olvassátok a bejegyzést. 

14-én meglátogattuk Ricsi apja felőli nagyszüleit, de ők ugyanabban az utcában laknak, mint az anyukája felőli nagymamája, szóval hozzá is még beugrottunk. Ja ez mind természetesen Csepelen zajlott. Meg ugye lány és legénybúcsúra készültünk a 23-án tartott esküvő előtt, szóval még ezzel kapcsolatban is volt egy megbeszélése a fiúknak, de én is velük tartottam a Rizmajer sörözőbe. 

Pénteken elmentünk Ricsivel a Budai Várhoz meg a Halászbástyához, hogy onnan kitekintsünk a Parlamentre, amit végre váz nélkül is láthattam, mert most épp nem volt felújítás alatt :) Egyébként kocsival mentünk és Ricsi egyszer átment a szembesávba, mert megszokta, hogy Amerikában sárga vonal választja el a menetirányokat, Magyarországon meg ugye minden felfestés fehér :D Még elintéztünk ezt-azt, pl. Ricsi vett magának egy telefonkártyát, mert egyikünknek sem működött az amcsi kártyánk. Aztán irány a lány és legénybúcsú, mindkettő Csepelen kezdődött, én itt már a lánycsapattal voltam, de mi aztán egész a Morrison's Opera-ba mentünk karaokezni. Előtte még mindenféle vetélkedők voltak, meg egy ponton találkoztak a fiúk a lányokkal és itt a vőlegény szerenádot adott a menyasszonynak. A lánycsapat aztán buszra, hévre majd villamosra szállt és pezsgőt ittunk útközben meg énekeltünk. Nem vagyok benne biztos, hogy ez így Denverben is sikerült volna. Viszont nem lehet ezt összehasonlítani, mert itt tutira egy limuzint béreltünk volna, mert kicsit eltartott volna tömegközlekedéssel eljutni valahova. De azért megnézném egy itteni buszsofőr fejét, ha felszállna 20 éneklő és alkoholt fogyasztó lány a buszra :D Biztos vagyok benne, hogy kihívná a rendőröket. Aztán a Morrisonsban kiválasztottam Péterfy Boritól a Hajolj bele a hajamba c. számot, amit rá 1 órára le is adtak, de mások kértek más számot, amit hamarabb lejátszottak, szóval nem értettem miért kell ennyit várni, szóvá is tettem és mondták, hogy még kb. 20 perc, biztos a  DJ utálta ezt a számot vagy nem voltam neki szimpi. Miután elénekeltük valami olyat szólt be, hogy köszi, hogy ezt így bevállaltátok :D Aztán olyan hajnali 2 fele haza is értem. 

Izgultam, ugyanis másnap már a reggel 7 órai vonattal mentünk Ricsivel Galántára. A szüleim már vártak ránk az állomáson, annyira jó volt hazaérni :) Egyáltalán nem is volt furcsa, mintha egy hosszabb nyaralásról hazatértem volna. Aztán sorban jöttek hozzánk a családtagok, először a nagymamám a testvérével, majd megérkezett a tesóm Londonból :) majd a nagybácsik, nagynénik, unokatesók, végre láthattam az unokatesóm kisfiát először élőben, aki pont akkor született, amikor mi már kint voltunk. Apu gulyást főzött az udvaron, nagymamám sóletet hozott, annyit ettem :D Természetesen, itt is először innom kellett apu fincsi sajátkészítésű pálinkájából. Majd estére meghívtam a barátaimat, szuper volt az idő, így kertiparti lett az egészből. Talán kicsit sokan voltunk ahhoz, hogy mindenkivel mély beszélgetést folytassak, de mindenkivel próbáltam értekezni és nagyon jól éreztük magunkat. Majd vasárnap jött egy újabb adag család, ezúttal az apukám felől főleg. Megint sok-sok kaja és beszélgetés, vidámkodás. Annyira feltöltődtem otthon a sok család és barátok által :) (hogy most meg is hatódom, ahogy írok róla :)) 

Hétfőn elmentünk fogorvoshoz, mert Galántán létezik egy nagyon jó fogorvos, Ricsi nem is hajlandó máshoz menni :D Ebédmeghívásunk volt még a nagypapám testvéréhez, szóval megint evés :D Majd ezután elvittük tesómat a pozsonyi reptérre, sajnos vissza kellett mennie, mert vizsgái voltak. Visszafele meg még villámlátogatást tettünk a nagynéniméknél, akik családi házba költöztek és még sosem jártam az új házban, meg itt is van egy unokatesóm, aki még alig tudott beszélni, mikor eljöttünk, most meg már szép választékos mondatokat alkot.:) Még megújítattam a szlovák személyimet, mert lejárna már júniusban. Elég hosszú sorokat kellett kiállnom, de igazából nem zavart. 

Kedden, május 19-én megint vonatra ültünk és elmentünk Brünnbe, ahol 4 évig laktunk Ricsivel. Itt is elfogott minket egy olyan kellemes nosztalgikus érzés :) Az egyik fő ok amiért mindenképp el kellett ide jutnunk az azért volt, hogy megszüntessük a cseh számláinkat, mivel csak személyesen lehet. Ez sikerült is. Itt is gyönyörű volt az idő, sütött a nap hétágra, így beültünk a Starobrno sörfőzdébe egy finom cseh sörre. Később elmentünk az irodába, ahol dolgoztam ezelőtt és találkoztunk a volt főnökömmel. Ez is egy remek találkozásra sikerült, jót beszélgettünk, ebédre is meghívott minket :) Szerettem ott dolgozni, persze átszámítva itt többet keresek, de az ottani fizetésem elég volt az ottani életre és mellette járhattam egyetemre is :) Ezek után Ricsi találkozott a volt cseh kollegáival, én meg a volt cseh osztálytársaimmal. Ez megint csak nagyszerű érzéssel töltött el, megint mintha csak tegnap váltunk volna el :) Aztán csatlakozott hozzánk G a barátnőjével, tudjátok, aki a Lufthansánál dolgozik és meglátogatott minket Denverben is hálaadáskor. Náluk aludtunk, nagyon kényelmes volt az ágy és finom reggelit készítettek nekünk és olyan finom teát még soha nem ittam, Baliban, Indonéziában vették :D Majd elfelejtettem, vettünk hermelin sajtot, amiből Ricsi szigorúan csak a Sedlčanský márkájút szereti. 

Másnap, szerdán viszont el kellett búcsúznunk ettől a várostól és egymástól is, mert én visszamentem Galántára, Ricsi meg Csepelre. Ekkor épp egy hete voltunk már otthon :) 

Folytatom is a csütörtökkel. Aznap apuval együtt főztünk ebédet, elolvastuk az Új Szót és tévéztünk :D Direkt kivett egy egész hét szabadságot, hogy engem tudjon mindenhova hordozgatni és hogy sokat együtt lehessünk. Aztán anyu is csatlakozott hozzánk munka után és elmentünk olyan dolgokat beszerezni, amik nem kaphatóak itt. Jó sok édességet, teákat - szeretek reggelente teát inni, de itt nem találtam még finom teát, igaz van Lipton, de nincs Pickwick vagy Teakanne. Pár kozmetikai dolgot, pl. golyós dezodort, mert itt komolyan eddig csak ezt a kemény vagy ilyen zselés dezodort találtam. Volt, hogy találtam egy golyóst, de annak macskahúgy szaga volt. Szóval vennem kellett finom illatú Garnier golyós dezodorokat :D Illetve Elmex fogkrémet is. Este átmentem a LÖB-ömhöz (Legjobb Örök Barát), Anikóhoz :) Ő meg az államvizsgáira tanult akkoriban, de azóta már sikeresen levizsgázott :) 

Pénteken reggel anyukám elköszönt tőlem, mielőtt munkába ment, de akkor még túl kómás voltam szomorkodni. Aznap megszüntettem a szlovák számlámat is. Aztán újra összepakoltam, elbúcsúztam a szobámtól, a teknőstől, a kutyánktól, a 2 cicától, a gyönyörű udvartól, a háztól :D Na igen, megint tovább kellett állnom és még az idő is beborult. Apu kivitt az állomásra, na és akkor mikor leültem a vonatban és integettünk egymásnak és a szitáló esőben ott állt apukám bambán és szomorúan, eltört a mécses és nem tudtam abbahagyni a sírást majdnem egész Újvárig, ahol aztán át kellett szállnom. Hát igen, a búcsúzkodás nem tartozik az erősségeimhez :) Aztán megérkeztem a Keletibe, várt rám Ricsi, az anyukája és húga. Majd este kimentünk a Szőlőskertbe egy-két macifröccsre a barátokkal, akik szintén mentek másnap az esküvőre. Megint csak pár óra alvás és megint mehettünk az állomásra, ugyanis az esküvőt Győrött tartották, mert a menyasszony győri. :) 

Ekkor már május 23.-nál tartottunk. Találkoztunk a többiekkel a kelenföldi állomáson reggel és most először utaztam Railjettel :D Győrben meg kellett találnunk a Révész hotelt, ahol a szállásunk volt és ott tartották a lagzit is. Aztán páran közülünk még tartottunk egy táncpróbát ugyanis egy flash mob volt betervezve, amiről csak néhányan tudtunk :D A szertartást a Zichy-palotában tartották, nagyon szép volt, sokan sírtak a meghatódottságtól, de én ekkor már nem tudtam sírni, meg ilyen helyzetekben nem szoktam meghatódni :D Majd a téren fényképezkedtünk. Ugye a férj is csepeli és egyébként Ricsi legjobb barátja, ovis koruktól ismerik egymást. Szóval sokan voltak Csepelről és az egyik elkezdte énekelni ezt a dalt . Szóval míg mindenki a fényképezkedésnél általában "csííízt" kiáltott, mi azt hogy "csepeli vééér" :D Majd kíváncsi leszek azokra a képekre. Amúgy én is tiszteletbeli csepeli vagyok :D Maga a lagzi hibátlan volt, a díszítéstől kezdve, a kaján, a vőfélyen keresztül a zenekarig minden szuper volt. Ricsinek az ülésrenddel volt problémája, mert 3 hosszú asztal volt és ő a legszélére került, közel a zenekarhoz. Akik elkezdtek zenélni míg vártuk a vacsorát és mindenki beszélgetett, de Ricsi nem hallott semmit sem, így nem tudott bekapcsolódni a beszélgetésekbe, ami kedvét szegte. Annyira, hogy már a flash mob táncban sem akart részt venni, de végül rábeszéltük. Ez a mi meglepetés táncunk akkor volt, mikor a házaspár eljárta az első táncot és hirtelen átváltott a zene a Party Rock Anthem-re, akkor kellett hatunknak feltenni a party szemüveget és befutni a táncparkettre és együtt lenyomni egy kis koreográfiát a házaspárral együtt. :D Majd visszaültünk és a pár keringőzött tovább, mintha mi sem történt volna. Ők egyébként valamilyen menedzsment akadémián ismerkedtek össze és ott tanulták ezt a táncot, szóval ezért is illesztették be ezt a táncukba az esküvőn :) Sokat ettünk, ittunk és táncoltunk. Nagyon jók voltak a vetélkedők is. Egy baj volt csupán, elfogyott a pálinka :O 

Aztán megint egy rövidke alvás következett, reggel a fél tizes vonattal mentünk is vissza Budapestre. Előtte még elfogyasztottunk egy pompás reggelit a hotelben. Nem tudtunk előre jegyet venni a vonatra, mivel nem tudtuk, melyik vonattal megyünk vissza, viszont arra a gyorsra kötelező volt helyjegyet váltani. Azt mutatta a rendszer, hogy eladták az összes helyjegyet és mondta is a jegyeladó, hogyha felszállunk, akkor fejenként 705 forintra fog büntetni a kalauz. Mondtuk, hogy ez "szuper", úgyhogy vettünk 2 sima jegyet és felszálltunk. Amúgy a fél vonat üres volt! Nem tudom, hogy adhatták el az összes pót és helyjegyet. Nem is ültünk be a kabinba, csak a folyosón lehajtható ülésen ültunk, hátha úgy nem büntetnek meg. Aztán jött a kalauz és elkérte az 1410 forintot, de nálunk már csak 1400 volt összesen, úgyhogy azt a 10 forintot elengedte. Ezek után beültünk a kabinba, köszi MÁV, remekül ki van ez találva.

Vasárnap volt és a szüleim is nagyjából akkor értek a Keletibe, amikor mi. Így Ricsi anyukája összeszedett minket és ezt a napot az én szüleim a Ricsi családjával töltötték, de mi tulajdonképpen már egy család vagyunk :)  Ricsi anyukája már 2 napja főzött és takarított erre az alkalomra. Átjött Ricsi nagymamája, nagybácsija, unokatesói, az amerikai rokonok - Ricsi nagypapájának a testvére is Amerikában él, de most épp ő is Magyarországon volt a feleségével, úgyhogy ők is tiszeletüket tették. Pünkösd nem ünnep Szlovákiában, ezért a szüleimnek másnap dolgozniuk kellett, így nem tudtak ott aludni. Ricsi és én kivittük őket ismét a Keletibe, de megbeszéltük, hogy nem nézem meg, ahogy elmegy a vonat, mert az belőlem nehezen feldolgozható érzéseket vált ki, csak elbúcsúzunk a parkolóban, mintha 1 hét múlva újra találkoznánk. Szóval még vicces történeteket meséltünk és jó kedéllyel váltunk el. :) A buli tovább folytatódott egész hajnalig :) 

Másnap, hétfőn átmentünk Ricsi apja felőli nagyszüleihez ebédre és ott volt Ricsi apja is meg az egyik féltestvére. Megint csak nagyon sokat ettünk :D  Majd végül kimentünk pár baráttal utoljára a kedvenc "internet borozónkba", a Szőlőskertbe. Azért internet borozó, mert épp az a fiú, akinek voltunk az esküvőjén bevezette ide a wifit :D Itt már kicsit szomorkásabbak voltunk, mert már csak 1 nap volt hátra a visszaútig.

Volt még egy dolog, amit mindenképp akartunk venni, a Túró Rudi - most megkívántam és meg is eszem az utolsó szemet.

Kedden még találkoznom kellett volna az egyik barátnőmmel, akit meghívtam a bulira is, csak ő már időközben Budapestre költözött, sajnos, nem sikerült végül találkoznunk. :( Ezen a napon vásároltam egy gyönyörűséges Tisza cipőt is magamnak. Meg elugrottunk a Gellért fürdőbe is, mert ott recepciós az egyik barátunk. Kaptunk tőle gellértes úszósapkát meg papucsot is :D Utaztunk a 4-es metróval. Majd délután elmentünk Ricsi volt nevelőapjához, aki 9 éves koráig volt velük. Itt is ettünk és régi képeket néztünk :)

Aztán összepakoltunk. Ricsi anyukája szépre manikűrözte a körmeim :) Ricsi húga sírdogált, mert hogy fogunk neki hiányozni. Másnap megint korán kelés és irány a Lisztferi. Elbúcsúztunk újra és eljöttünk. Sajnos, csak ennyi fért bele 2 hétbe, de minden percét élveztük.

A visszaút sokkal rosszabb volt. Még a Budapest Zürich járat rendben volt, kivéve, hogy mögöttem a nőnek be nem állt a szája és olyan furán besípolt mindig az "s" hangja :D De aztán a mellettem ülő amerikai fickó rászólt, hogy nem szívesen bár, de megkérné, hogy fogja be, mert amióta felszálltunk csak beszél :D Ekkor aztán csönd lett. Zürichben aztán volt még egy kis útlevél és zöld kártya ellenőrzés. Aztán felszálltunk a New Yorkba tartó járatra. A repülőgép kicsit üresnek tűnt. Odafele tele volt. Ismét hozta a Swiss a formáját és nagyon finomakat ettünk és ittunk. Megnéztem a Cake c. filmet, ami egyébként a vígjáték kategóriába volt besorolva, hát nagyon nem volt vígjáték, inkább dráma, szóval még azon is pityeregtem :D Ezúttal a JFK-re érkeztünk New Yorkban. Kicsit káosz volt, mert az összes nemzetközi utasnak, akik továbbutaztak, ki kell venniük a bőröndöt és újra becsekkolni. Persze előtte még be kellett, hogy engedjenek az országba és sorbanállás, útlevélellenőrzés, ujjlenyomatvétel és fényképkészítes következett. Aztán felvettük a bőröndöket és észrevettük, hogy Ricsi vadonat új bőröndjének ki volt törve az egyik kereke és el volt törve az egyik cipzárja, ezért elmentünk még panaszt tenni. Kaptunk egy Fedexes papírt, hogy majd a bőröndöt vissza kell küldenünk New Yorkba, ahol a Swissnek van egy leszerződött bőrönd javítója és ha nem tudja megjavítani, akkor visszakapjuk az árát. Ezt már Denverből intéztük teljesen ingyen. Na de még a JFK-en megint be kellett sorakoznunk a Deltás check in-hez, hogy feladjuk csomagjainkat. Hatalmas sorok voltak és valamiért, talán a viharok miatt sok járatot töröltek, a miénket szerencsére nem, de csak 2 szerencsétlen nőhöz lehetett sorakozni, aztán lefagyott a rendszerük. Feladtuk egy 20 perc sorbanállás után végre a bőröndöt. Majd át kellett mennünk egy másik terminálba, itt megint biztonsági ellenőrzésen kellett átesnünk. A gép késett, majd mikor felszálltunk, bemondta a pilóta, hogy átterelik az összes gépet egy másik kifutópályára és hogy ott sorban kell majd állnunk. Úgyhogy még a gépen ülve kellett várnunk egy fél órát mire felszállhattunk. Többször is olyan légörvénybe kerültünk, hogy mondtuk is, milyen kátyús az út :) Este fél 10 fele kellett volna megérkeznünk és végül olyan 11 magasságában landoltunk. Kijött elénk Zsuzsi és Darcy és hazahoztak. Aztán Ricsi már másnap, csütörtökön reggel ment dolgozni, én csak pénteken mentem munkába. Végül ez a két hét szabi mindkettőnknek fizetetlen volt, ez van, de legalább pont úgy jött ki, hogy megkaptam a negyedéves bónuszom, mert jól teljesített az üzlet :)

Ezt az egész történetet tegnap egy ültő helyemben megírtam és most gondban vagyok a befejezéssel.

Mindent összevetve nagyon jó volt, csak rövid, mint ahogy az elején is említettem. Nagyon gyorsan beilleszkedtünk odaát, nem volt semmi sem különösebben furcsa. Valahogy Európában áteruópaiasodunk, itt meg szintén simán újra beépültünk az amerikai életbe. Az bizonyos, hogy a családunkat és az ottani barátainkat itt semmi sem tudja pótolni, nagyon erős ez a kötelék és még nem tudom hosszútávon, hogy tudna ez így működni. Még mindig az a tervünk, hogy itt megszedjük magunkat, megszerezzük az állampolgárságot és visszaköltözünk Európába. Ha meg mégsem tetszene, akkor megint csak kijönnénk a tengerentúlra, mert már szabadon mozoghatnánk :) Persze, ez nem zajlik le egyik napról a másikra, 5 év zöld kártya után jelentkezhetünk az állampolgársági vizsgára, szóval még van 3,5 évünk, addig még sok minden változhat. Egy szó mint száz, itt még ki kell aknáznunk minden lehetőséget, szeretnénk még többet utazni és jól érezni magunkat :) 

Nemsokára jövök a denveri történésekkel :*

Gondolom, a családos képek senkit sem érdekelnek, ezért csak 2 kollázst állítottam össze belőlük, természetesen nem szerepel rajta mindenki :) Sokszor elfelejtettem fényképezni, de rengeteg mentális pillanatképet készítettem, csak azokat nem tudom megmutatni :/

 

még Denverben

már NY felett

régi bari

Empire State Building

a sok kaja egy kis része

csepeli víztorony

A Szabadság hídról fényképezve

Csepel, Szent Imre tér

közben így megnőtt a rózsánk Denverben, mert R&B megöntözték

mama sóletje

brünni csajszik

Brünn a vonatból

Brünn G-ék lakásából

A SÖR

ez a Chäschüechli nagyon finom volt

esküvői ültető csoki

Túró Rudi