Wednesday, December 27, 2017

Kis összefoglaló



Már elkezdtem írni egy bejegyzést múlt hónapban, de végül nem publikáltam. Azt is több részletben írtam, így végül egy nagy összevisszaság lett belőle. Ezért most elkezdek egy újat és bevágok részleteket az előzőből. :)
Ez még Halloweennel kapcsolatos:
Október 31-én volt Halloween. A messengeren volt ilyen tök-gomb, amit megnyomva lehetett készíteni félelmetes képeket. Nagyjából ennyi volt az ünneplésünk, meg a tökfaragás, amit múltkor említettem már. Munkában épp traininget tartottak az újaknak 31-én, ezért az egyik kolleganőm kitalálta, hogy vicceljük meg a strébereket, akik elmentek a továbbképzésre. Az egyiknek bepókhálóztuk az irodafülkéjét, egy másiknak alufóliával lefedtük a dolgait az asztalán és körülötte, egy harmadiknak teleragasztgattuk a fülkéjét újságokból kivágott celebek képeivel. Nem én voltam a főkolompos, csak besegítettem. :D Végül, mindenki jót derült az egészen. 

Majd itt van ez a velős Hálaadásos történet:
Már csak 1 nap választ el a hálaadástól (mire ezt megosztom, lehet, hogy túl is leszünk rajta). Szerencsére, megkapjuk a pénteket is szabadnapnak. Lehet, hogy erről akkor írok, miután letudtuk :) Átmegyünk B és R-ékhez.
Frissítés: Elmúlt a hálaadás. Idén, nem mi sütöttük a pulykát, hanem egy élelmiszerboltból rendeltünk egy egész menüt. Sokat ettünk, aztán társasoztunk. Remek volt. :)”

Összefoglaltam a múzeumok éjszakáját is:
November 4-én délután 5-től este 10-ig nyitva tartottak a múzeumok és ingyenes volt a belépés, ilyen múzeumok éjszakája szerűség volt és ingyenes buszok közlekedtek a múzeumok között. Mi a tűzoltó múzeumot és a Molly Brown villát látogattuk meg. Ami itt Amerikában tetszik, hogy a nonprofit szervezetek is jól tudnak működni, mivel rengetegen támogatják. Jó példa erre ez a tűzoltó múzeum is, amit cégi és egyéni támogatásokból és a belépő árából tartanak fent és sikerült megőrizni az eredeti épületet 1909-ből. Európában meg sok értékes műemlék elveszik, tönkremegy, mert nincs pénz a karbantartásukra.
Molly Brown-ról ha szeretnétek többet megtudni, akkor ide kattintsatok.

Itt van ez a történet a történetben:
Továbbá voltunk még a karácsonyi vásárban is, de idén nem találtunk sült gesztenyét. :O Erről jut eszembe egy történet, mikor sok évvel ezelőtt, rajzsuliból elmentünk egy rajzkiállításra meg a pozsonyi karácsonyi vásárba és anyukám tanácsolta, hogy majd egyek ott sült gesztenyét. Mivel akkor ettem először ilyet, nem tudtam, hogy ki kell bontani, így héjastól ettem meg és végig arra gondoltam, hogy ez nem is finom. :D Amióta ettem héj nélkül is, már ízlik, ezért örültem volna, ha lett volna. :)”

Bobi:
Ez a neve a hullámos papagájunknak. Már 2 hónapja velünk van és imádjuk őt. Eleinte nagyon félős volt, volt, hogy egy helyben ült egész nap. Első nap nem evett semmit. Most már bátor és az ujjunkra is fel tud ülni. :) Ricsi majd további trükkökre meg akarja tanítani. 


Ez volt a bevezető a bejegyzésben, amit nem publikáltam:
Már 3 hónap eltelt a hazalátogatásunk óta, még mindig gyakran gondolok rá és feltöltődök ezektől a gondolatoktól. :)  A honvágyam mindig felerősödik karácsony környékén, hisz ezt az ünnepet mindig otthon a családdal töltöttük, de már 4 éve erre nem volt lehetőség. Annyira nincs is itt karácsonyos érzésem, mivel csak 1 nap az egész és nincs időnk kicsit lelassítani és megpihenni. Idén viszont december 25. hétfőre esik, ezért az a tervünk Ricsivel, hogy már pénteken kiveszünk egy fél napot és elmegyünk egyet kirándulni. Ha már úgyis ilyen ridegek az itteni karácsonyok, miért ne tölthetnénk Las Vegasban, egy kis kitérővel Moab-ben. Majd erről írok egy beszámolót, remélem, minden a terv szerint halad majd. :)”
Ez a karácsonyi hosszúhétvége is elmúlt. Most ezt fogom összefoglalni.
Úgy kezdődött, ahogy már feljebb írtam, december 22-én délig dolgoztunk, aztán átvettük a bérelt kocsit és indultunk is a road tripre.
Az úticél a Utah állambeli Moab város volt, ami nagyjából 580 km-re fekszik Denvertől, kb. 6 óra vezetésre. Hogy miért pont ide tartottunk? Itt található a Arches National Park, ami egy a homokkő képződményeiről híres nemzeti park. Többek közt az egyik Windowsos háttérkép is ebben a parkban készült a Delicate Arch-ról.
Az út viszonylag jól eltelt, megálltunk tankolni és kicsit nyújtózni Glenwood Springsben, ami kb. félúton volt a 2 város közt. Majd Moab előtt ki volt táblázva, hogy most 60 km-en keresztül nem lesz semmilyen szolgáltatás, csak a sivatag és hogy tankoljunk. Nekünk volt elég benzinünk, de végig azon izgultam, hogy ne történjen semmi, ránkesteledett és korom sötét volt, a hőmérséklet lement -12 °C-ra. Szerencsére, gond nélkül megérkeztünk a szálláshelyünkre. Még csak este 6 óra volt, de olyan volt, mintha este 11 lenne. Aznap már csak vacsoráztunk és eltettük magunkat másnapra, ugyanis koránkelés volt betervezve.



December 23-án, ami Ricsi születésnapja is egyébként, valóban korán keltünk, már reggel 6-kor. Reggeliztünk a szálláson és mikor kicsit világos lett, úgy 7:30 fele, elindultunk a túrára. A már említett Delicate Arch homokkőívhez túráztunk fel. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyi hó lesz mindenütt. Mikor Ricsi mondta még otthon, hogy ő bepakolja a sínadrágját, nem gondoltam volna, hogy ez egy életmentő ötlet. Eredetileg leggingset terveztem felvenni, de mikor megláttam az állapotokat, a sínadrágot is rávettem...nagyon jól tettem :) Másfél óra alatt felértünk ide és úgy döntöttünk, hogy magához az archhoz is odakúszunk. Ez kicsit kalandos volt, ugyanis alattunk szakadék terült el, aminek a pereme havas volt. Elmondhatom, hogy magába az ívbe a fenekemen csúszva érkeztem, ugyanis megcsúsztam, de Ricsi lába megállított. A kilátás lélegzetelállító volt :O
A visszafele vezető gyalogút nagyon vicces volt, összevissza csúszkáltunk és potyogtunk.












A parkolóba visszatérve, átöltöztünk a kocsiban és mentünk is tovább, bár még bőven lett volna itt is látnivaló, ám estére már Las Vegasba szerettünk volna érkezni.
Innen is kb. egy 7 órás út várt ránk és Cedar Citybe volt betervezve a tankolás és kajálás. Az út hosszú volt, de érdekes volt látni, ahogy fokozatosan fogy el a hó. Azért voltak rémisztő szakaszok, pl. mikor egy erdőn keresztül vezetett az utunk, ahol táblák figyelmeztettek, hogy figyelni kell az elénk ugró állatokra, a jeges útra és a lehulló sziklákra is, de végül nem volt semmi gond.
Ahogy terveztük Cedar Cityben, ami még Utahban található, tankoltunk és ebédeltünk. Innen aztán már csak 2,5 órát kellett mennünk és a horizonton végül megpillantottuk Las Vegas fényeit. 




Las Vegasban most voltunk másodszor. Aki el szeretné olvasni az első látogatásunkat, az itt megteheti.
Először átvettük a szállást, ami ezúttal a Flamingo hotelben volt. (A 2 évvel ezelőtti szállásunk az Excalibur hotelben jobban tetszett) Ezt a szállodát még az elsők közt nyitották meg és a legrégebbi hotelnek számít a Stripen. Art Deco stílusban épült és tartozik hozzá egy kis park tóval, amiben flamingók, hattyúk, fekete hattyú is és papagájok élnek.
Miután leadtuk a bérelt kocsit és visszaübereztünk a szállásra, belevetettük magunkat Las Vegas forgatagába. Ricsi kidolgozott egy rulett stratégiát, ami végül nem jött be. :D Az első nap 50 dollárt játszottunk el és mindet vissza is nyertük, szóval 0-val zártunk. Kicsit felszabadultunk, örültünk, hogy sikerült idáig elvezetnünk és még mindig Ricsi szülinapja volt. 









Másnap, karácsony napján, ellátogattunk először a szervezett bűnözés múzeumába, ami Las Vegas belvárosában található.  Itt 3 emeleten keresztül ismerjük meg ennek történetét, a 3. emeleten kezdődik a móka és lefelé tart. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekes lesz, 2 órát is eltöltöttünk itt. Az épület egykor a bíróság épülete volt és található benne egy igazi tárgyalóterem, amiben most filmet vetítenek az alvilági élet felgöngyölítéséről és eredeti jelenetek vannak bevágva a tárgyalásokról.  Megismertük tovább a legnagyobb maffiavezetőket, életüket, eszközeiket, módszereiket stb. Volt egy külön rész csak Las Vegasról. A hotelt, amiben megszálltunk is egy rosszfiú építette annak idején, Bugsy Siegel. 







Miután itt mindent alaposan megnéztünk, a Rio hotelbe vezetett utunk, hogy itt a Kiss zenekar témájú minigolfot próbáljuk ki. Nem kell Kiss rajongónak lennie az embernek ahhoz, hogy ezt az elfoglaltságot élvezze. Képzeljetek el egy termet, ahonnan élőben jelentkezik a Kiss rádió dj-je, de ezenkívül még Kiss koncertet is vetítenek egy kijelzőn, az egész UV fénnyel van megvilágítva, még a golflabda és a lyuk is világít és mindenféle Kiss-es dolgokon kell átlőnöd a labdát. A falon pedig végig kísérheted a zenekar történetét rajzokon keresztül. A legvégén meg Gene Simmons nyelvén felgurítva kell beütni az utolsó lyukba a golflabdát. Mikor befejeztük a golfozást, még megnéztük itt a Kiss ereklyéket, eredeti hangszereket, aláírt plakátokat stb. Ütős program volt ;)








Vártuk, hogy besötétedjen, ugyanis még volt jegyünk a High Roller nevű oriáskerékre is, ami jelenleg a világ legmagasabb óriáskerekének számít a 168 méterével. A kis kapszulákban kivetítők találhatók, amin mindenféle információkat olvashatunk a kerékről, illetve egy számláló mutatja, hogy mennyi ideje vagyunk bent, ha jól emlékszem, 28 perc alatt fordultunk meg. Gyönyörű volt a kilátás felülről. A Stripen keresztül, a reptéren és a fényeken túl elterülő sivatagig/sötétségig kalandozhatott tekintetünk.







Majd ismét játszottunk és elvesztettük azt az 50 dollárt Black Jacken, ami előző nap visszatérült.

Az utolsó attrakció, amit még hazaindulás előtt megnéztünk, Siegfried és Roy titkos állatkertje volt a Mirage hotel külső részében. Mikor beléptünk, rögtön egy delfin show-ba csöppentünk. Nagyon ügyesek voltak a delfinek és egy másik medencében egy kisdelfin is úszkált a szüleivel. Fehér tigrist és fehér oroszlánt is láttunk itt. Ezután felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon ez a kert megérte-e az árát ($22/fő), de azzal nyugtattuk magunkat, hogy reméljük sok ételt vesznek az itt lakó állatoknak a belépő árából. Szerintem, a ketrecek sem voltak elég nagyok ezeknek az emlősöknek, de nem tűntek szomorúaknak. Láttuk, hogy karácsonyi ajándékdoboz volt széttépve a ketrecekben, biztos kaptak ajándékot, elvégre 25. volt, az amerikai karácsony napja. 







Visszafele már repülővel jöttünk, nagyjából 1 óra 40 perc alatt megérkeztünk a hideg Denverbe.
Lett új telefonom is és úgy gondoltam, hogy csinálok Instagram fiókot, kövessetek, ha úgy gondoljátok, bár nem vagyok túl aktív, de azért rakok fel ezt-azt. :) 
Ezt csak azért, mert cuki

Ők etették Bobit, amíg mi kirándultunk

No comments:

Post a Comment