Mozgalmas október

Már rég nem meséltem a munkámról. Azt hiszem, nem említettem, hogy már nem Accounts Payable vagyok, hanem G/L accountantá nemesedtem. G/L azt jelenti, hogy general ledger, ami magyarul a főkönyvet jelenti. Szóval, az egyik oldalról könyvelek át dolgokat a másik oldalra :D A feladataim közé tartozik az ún. reconciliation, amikor pl. egyeztetem a bankszámlakivonatokat a G/L-el. Tehát, főleg bogarászom a számlák közt és megtalálom a hibákat. Persze, sokszor besegítek a többieknek is, ha van időm és gyakran tanulok új dolgokat. Változások álltak be a cégnél, ugyanis megvettünk egy másik olajcserékkel foglalkozó céget és így felvettünk több alkalmazottat is, meg átvettük a megvásárolt cég embereit is, de ők Floridában vannak. Ezáltal a volt főnököm már nem a főnököm, úgyhogy már nem idegesít annyira. :D Az új főnököm egy jófej lány, aki 1-2 évvel lehet idősebb nálam. Most tényleg nincs okom panaszra, persze azért vannak húzós munkanapok. 

Egyáltalán nem említettem az új magyar családot, akik tavaly költöztek ki és elég sok programot szervezünk velük együtt és a BORI családdal (ki kell találni egy új becenevet, mert megérkezett egy új családtag hozzájuk). Szóval, ebből az imént említett viszonylag újonnan kiköltözött családból az egyik tag, nevezzük T-nek, a kolleganőm lett. Én ajánlottam őt be, pedig akkor még alig ismertem, de milyen jól tettem és azt már csak a kiváló képességeinek köszönheti, hogy fel is vették. Általában együtt ebédelünk és tanítjuk a kollegákat magyarul. :D

Itt a munkában van havonta az a pénteki nagy meeting, amin a legtöbb alkalmazott részt vesz. A cégünknek vannak ilyen ún. core value-i, tehát ilyen alaptulajdonságok, amiket figyelembe véve kell dolgoznunk, pl. tisztelet, bizalom, elhivatottság stb. Minden meeting előtt kivesézünk egy ilyen kifejezést. Általában, mikor ezek szóba jöttek, senki sem akart megszólalni, szóval a vezérigazgató megelégelte ezt és mondta, hogy minden meetingre ki lesz valaki jelölve, aki kiválaszt egy ilyen kifejezést és mond róla pár mondatot. Két hónappal ezelőtt rám került a sor. Én az “accountable” tulajdonságot választottam, ami azt jelenti, hogy felelősségteljes, felesősségre vonható. Találtam egy nagyon jó cikket, amit forrásként használtam. Igazából, csak nagyjából egy 5 perces prezentációt állítottam össze és összegyűjtöttem néhány tippet, hogy lehet az ember munkában felelősségteljes. Nem is értem, hogyan, de akkora sikere volt a kiselőadásomnak, hogy mindenki jött gratuálni, még a vezérigazgató szóban és emailben is megdícsért. Kicsit olyan volt, mint egy amerikai filmben, mindenki tapsolt és bólogatott, hogy ez igen. :D A marketingigazgató mondta, hogy nem szívesen prezentálna utánam, mert magasra tettem a lécet. Kicsit vicces volt, de azért jól is esett. :D

Akkor most mesélek arról, hogyan jártuk meg egy hétvége alatt New Yorkot. B felvetette, hogy milyen király lenne, ha elmennénk NY-ba Tankcsapdára. B le is foglalt egy ingyenes szobát, mert ugye B és R egy szállodában dolgoznak, tehát nekik köszönhetően megtörténhet, hogy a Wall Streeten lesz az embernek ingyenes szállása. Szóval, már csak a repjegy és a belépő hiányzott, de úgy gondoltuk egye fene, elindulunk NY fele. :) Október 7-én marha korán indultunk a reptérre. B és Ricsi nyugodtan reggeliztek a reptéri mekiben, mikor mondtam, hogy szerintem már menni kéne, de B úgy emlékezett, hogy 7:20-kor van a beszállás. Aztán megnéztük a jegyen és már javában tartott a boarding. Szóval, szinte utolsóként beszálltunk és 7:20-kor már gurultunk a kifutópályára. Vicces lett volna, ha így késsük le a gépet.

A repülőút gyorsan eltelt, ezt az utasszórakoztató kijelzőknek is köszönhettük, amin ilyen földrajzi helyeket megtippelő játékot játszottunk. NY-ban a JFK repülőtéren landoltunk és innen elindultunk átvenni a szállást. Mikor ez megtörtént, akkor gyalogosan indultunk tovább, megnéztük a wall street-i bikát, a Charging Bull-t. Itt mindenki sorban állt, hogy megérinthesse a bika tökét meg lefényképezkedjen ott. Mi csak megnéztük és valóban nagy volt a sor és fényes a bika töke.

Innen aztán a Ground Zero-hoz sétáltunk, ahol megnéztük a 2 szökőkutat, ami az ikertornyok helyén fekszik. Eldöntöttük, hogy másnap majd meglátogatjuk az itt található 9/11 múzeumot is. Nagyon szépen rendbehozták ezt a részt és itt tisztaság van. Manhattan sok része koszos és csak úgy kivágják a teli kukászacskókat az utcára, ami nem nyújt túl szép látványt és a szag sem a legjobb.

Metróra szálltunk és Brooklyn fele vettük az irányt. Nem messze a koncerthelyszíntől beültünk egy német sörkertbe, ahol kajáltunk és sört ittunk. Elég nagy volt itt a nyüzsgés és a kocsma kinti részében fellépett egy zenekar is. Ezután a koncert helyszínére, azaz Knitting Factory-ba mentünk. Itt először egy pub részbe érkeztünk, még a színpad rész nem volt nyitva. Beléptünk és a bárnál ülő fickó ránk nézett és így szólt: “Ricsi” :D Kiderült ugyanis, hogy ez a fiú volt Ricsi első zenekarában a gitáros és most NY-ban él. Ki gondolta volna, hogy ismerős is lesz.

A TCS előtt még játszott egy The Dissidents névre hallgató előzenekar. Azt hiszem, főleg feldolgozásokat játszottak és hogy a gitáros-énekes magyarul beszélt, de angolul sem volt akcentusa. Ezután következett a szájonb***ott Tankcsapda Debrecenből. Elnézést a kifejezésért, de Lukács Laci is így mondja.

A terem egyébként elég kicsi volt, kisebb, mint a galántai kultúrház esztrádterme, ahol egyszer szintén játszott a TCS.

Az első sorba kerültem, Sidi elé. Jó ötletnek tűnt akkor, de aztán a koncert után 2 napig süket voltam és zúgott a fülem. Gazdagodtam egy Sidi-s pengetővel, B egy Lukácsossal, aztán felugrottam a színpadra és elhoztam a setlistet, dalsorrendet. Ezt nézegetve vettem észre, hogy az Agyarország helyett a Szextárgyat játszották, sajnos. Örültem volna egy jó kis Báránynak is, de azt nem játszották, hiába kiáltottam oda minden szám közt, hogy bárány. :D

Szuper volt a koncert egyébként. Érdekes volt, hogy mindenki magyarul beszélt, kivéve persze az ott dolgozókat.

A szállásra überrel mentünk vissza. B és Ricsi mondták, hogy milyen jó volt, mikor a Brooklyn Bridge-n autóztunk át, nekem viszont fel sem tűnt, hogy egy hídon mentünk volna át. 

Fejes nagyon boldog

Másnap tehát meglátogattuk a 9/11 múzeumot. Elég felkavaró volt olvasni és hallgatni az áldozatok és túlélők történeteit, megnézni személyes tárgyaikat, a missing feliratú fotókat, amikkel a családtagok keresték hozzátartozóikat. Kicsit olyan hangulata volt, mintha egy temetőben sétáltunk volna, mármint olyan csendes és bánatos. Meghagytak néhány eredeti vasoszlopot is, néhány teljesen ki van csavarodva. Szánjatok legalább 2-3 órát a múzeum bejárására, nagyon megéri, és nem árt lelkileg is felkészülni. 

A mi gépünk a La Guardia reptérről szállt fel, így Queens fele indultunk el. Visszafele tartó úton már sajnos nem voltak kijelzőink, így nem tudtuk játszani azt a jó játékot, ezért csak aludtunk és hallgattam a fülem zúgását. Kár, hogy R nem tudott velünk tartani, de most anyai feladatait kellett ellátnia.

Októberben még eljutottunk Queens of the Stone Age és Red Hot Chili Peppers koncertre is, valamint T-vel és a recepcióssal voltunk a Colorado Symphonyban is és meghallgattuk Richard Strauss Halál és megdicsőülés c. szimfonikus költeményét illetve Mozart Requiemjét.

Rájöttem, hogy nagyon szeretek koncertekre járni, imádom az élő zenét. Mivel elkezdtek meghalni a kedvenc zenészeim, ezért megragadok minden alkalmat, hogy eljussak egy-egy koncertre és állandóan koncertjegyeket nézek és ha lehet elővételben megveszem őket.

QOTSA a Red Rocksban (legfentről hallgattuk, mert még halláskárosultak voltunk a TCS után)

RHCP

Október 23-án lesz 4 éve, hogy Denverbe érkeztünk, aztaaa. Így lassan a blogom is 4 éves lesz. Most október 23-án kiveszik 2 bölcsességfogamat, remélem, nem lesz túl durva.

Jajajaja, még az hogy új családtag érkezik. Papagájunk lesz, már rendezzük be a ketrecét. Ha esetleg van névötletetek, ami passzolna egy hullámos papagájnak, akkor írjátok meg. Mi a Bodri névre gondoltunk.

Puszi

 

Ismét faragtunk

1 hét elteltével

Bocsi Olivér