Mizu?

A múltkori bejegyzés kicsit negatív lett, köszönöm a kedves visszajelzéseket. Nem vagyunk elkeseredve, de néha azért előtörnek az érzelmek :)

Azóta történt egy s más.

Megtanultam kirakni a Rubik-kockát :D

Megszereztem a jogsimat, biztos azt kérdezitek, hogy: Csak most??? A válasz az, hogy igen, csak most, mert nem szeretek vezetni. Eddig csak ilyen ún.: instruction permit-em volt, tehát engedély, amivel már vezethetek, de csak ha ül mellettem egy olyan, akinek már van jogsija. Viszont az lejárt volna május elsején, ezért úgy gondoltam, ideje letenni a forgalmi vizsgát. Ricsivel elmentünk vezetni, de majdnem elütöttem egy gyalogost, ezért úgy gondoltam, hogy inkább egy autósiskolában folytatom a gyanútlan gyalogosok megfélemlítését. Voltam háromszor 2 órát vezetni szombatonként. Egyébként, nagyon hasznos volt, bejártuk az egész várost, gyakoroltuk a felgyorsulást az autópályára érkezéskor, álltunk dugóban is, mert mindenki lelasított, mikor a bölények közel merészkedtek a hegyi úthoz stb. Végül náluk le is tehettem a vizsgát az ő autójukkal. Mert itt ugye általában a saját autóddal vizsgázol. Természetesen, ahogy rákanyarodtam az útra vizsgakor, rögtön meghallottam a szirénázó mentőautót, de félreálltam és jól megoldottam. Továbbra sem szeretek vezetni, de ha muszáj lesz, akkor majd vezethetek. Munkába busszal és villamossal megyek, ami nagyon bejön. Hazafele meg Ricsi felvesz vagy a munkahelyemnél, ha ő is ott végez vagy a villamosmegállóban.

Egyszer régebben, még úgy 4 évvel ezelőtt írtam a Blogilatesről, hogy azt tornázom. Ebben a bejegyzésben, az utolsó bekezdésben említem.

Ennek most már létezik a PopPilates verziója és már nem csak youtubeon keresztül lehet tornázni, hanem már igazi élő órára is lehet menni, főleg a 24 Hour Fitness nevű edzőtermekben láttam meghirdetve. Aztán azt is láttam, hogy részt lehet venni workshopon is USA szerte, majd utána belőled is PopPilates oktató válhat. Láttam, hogy lesz egy oktatás Denverben, így arra gondoltam, megpróbálom. A workshop után aztán 60 napod van, hogy beküld a videódat, amin 3 ember előtt letanítod az órát. A koreográfia és az ún. Class skeleton, tehát az órafelépítés meg vannak adva, ezen nem lehet változtatni, ezeket meg kellett tanulnom és aztán levezényelni az órát. Azért is kételkedtem magamban, mert nem volt kamerám, nem tudtam kivel és hol vegyem fel a videót, de aztán minden megoldódott és az itteni magyar bariknak köszönhetően minden simán ment. Épp a múlt héten küldtem be a videót és átmentem. Küldtek egy részletes elemzést minden részről és mostmár én is taníthatom. Akit érdekelné, itt olvashat róla bővebben.

Most majd fogok jelentkezni edzőtermekbe, aztán meglátjuk mi lesz. Úgy gondolom, hogy csak hétvégente tartanék órákat, csak így hobbiként, a rendes állásomat megtartom. :)

Na most elolvastam a régi bejegyzést és még mindig ugyanazt a sütőport használjuk, amit ott említek :D

A legutóbb írtam az idős hölgyről, akit felvettünk és borzasztó nehezen ment a betanítás. Az első két hétben 200 dollár értékben összerendelt magának irodai kellékeket. Pl. adtam neki egy tűzőgépet, azt mondta, hogy ez túl nehéz neki, mármint súlyra és ezért rendelt ilyen automata tűzőgépet, ami alá csak beszúrod a papírt. Rendelt címkézőt is és hetente többször átcímkézte és átrendszerezte a papírjait, úgyhogy ha vittem neki valamit, mindig máshova kellett letennem :D Saját irodai széket hozott be, mert nyilván az nem volt jó, ami ott volt. Ezenkívül rengetegszer járt orvoshoz, volt olyan is, hogy mondta, hogy most hosszabb ebédet vesz ki, mert a belvárosba megy orvoshoz, aztán csak hagyott egy hangpostaüzenetet a főnökömnek, hogy már nem jön vissza. Szóval, az ő munkáját és a sajátomat is csinálnom kellett, mert különben elmaradtunk volna. 20 év accounts payable tapasztalattal olyat is megcsinált, hogy ugyanazon a csekken 2x befizetett egy számlát, de ő észre sem vette. Valami baj volt a memóriájával is, mert pl. nem emlékezett kivel telefonált aznap reggel, mondta, hogy meg kell nézni a jegyzeteit, pedig az volt az egyetlen hívása aznap. Szóval, láttuk, hogy túl sok ez neki és felajánlottuk neki, hogy csak adatbevitelre fogjuk használni, mert azt még úgyahogy tudta, de ezen meg megsértődött, sírt, hogy lefokoztuk, elkezdte kidobálni a papírjait, mert, hogy már úgyse lesz rá szüksége, eltűnt 2 órára. Szóval már tele volt vele a tökünk, hogy még azt se fogta fel, hogy csak a stresszt akarjuk levenni a válláról, ugyanannyi maradt volna a bére. Aztán még neki állt feljebb és elment a HR-eshez panaszkodni, de végül őt rúgták ki.

Aztán, múlt héten kezdett az új nő, meglátjuk, milyen lesz, szóval most megint betanítok :) Bezzeg, engem senki sem tanított be, de nem baj, feltaláltam magam.

Egyébként, nem nagyon bírom az új főnököm, de azért el tudom őt viselni. Már eleve úgy kezdett nálunk, hogy azt hitte, hogy azért vagyunk elmaradva, mert hülyék vagyunk és nem tudjuk, mit kell csinálni. Kicsit javult a helyzet, de azért elég leereszkedően tud hozzánk beszélni és olyanokat magyaráz el, amit már rég tudunk. …

Ricsi új munkát keres, most várja a választ egy ígéretesnek tűnő munkahelyről, bárcsak összejönne :)

Elég sok koncertjegyet vettem, de arra gondoltam, hogy ez okoz örömet, akkor miért is ne, vannak nők, akik cipőket vásárolnak ilyenkor. Szóval megyünk Sum41-ra, Primusra, Soundgardenre, Metallicára, Green Dayre :D Márciusban lett volna a Red Hot Chili Peppers koncert, de áttették októberre, mert az énekes, Anthony beteg volt, így is csoda, hogy túlélte a 90-es éveket, szóval már kibírom azt a fél évet.

Ja és tudtátok, hogy James Hetfield a Metallicából Coloradoba költözött?! Mióta ezt tudom, arra várok, hogy összefussak vele a King Soopersben :D

Ricsinek nagyon bejön a karatézás, április 30-án lesz az első övvizsgája. Itt a karatén megismerkedett egy cseh fickóval, aki Brünnből származik, mi meg ott éltünk kiköltözésünk előtt. Hihetetlen! :)

Hazalátogatunk augusztus 23. és szeptember 11. között, juhúúú, ééééljeeeen, ezaaaaaz!!!!

Májusban 2 nagyvárosba is ellátogatunk, San Francisco-ba egy hétvégére és Seattle-be egy hosszú hétvégére, Memorial Day-kor. Nagyon várom ezeket a kirándulásokat, remélem minden jól sikerül.

Ricsinek egyébként tanulnia kéne a vizsgákra, de általában addig halogatja a tanulást, míg kiveri őt a hideg veríték 2 nappal a határidő előtt, amikor is aztán elkezd fogni az agya.

Az elmúlt időszak képekben:

Western karácsonyi buli

Wings Over the Rockies Air and Space Museum-ban

A befagyott Grand Lake-n

Winter Park

Jófej szomszéd

Lemmyvel

Puszi!

Egy kis panaszkodás

Hahó!

Erre a hétvégére direkt nem terveztünk semmilyen programot, mert Ricsinek is tanulnia kell és így nekem is jut egy kis időm magamra és pihenni és akkor hirtelen felötlött bennem a gondolat, hogy írhatnék valamit a blogba.

Utóbbi időben nem írtam, mert szerintem túl Amerika ellenes lett volna és hát nem erről kéne szólnia a blogomnak. Valahogy olyan érzések kavarognak néha bennem, hogy minél több időt töltünk el itt, annál jobban nem szeretek itt lenni. Ez főleg abból alakult ki, hogy kezdtem megelégelni, hogy nincs spórolt pénzünk és itt minden drága és mi mindig valamiért fizetünk. Az volt a tervünk, hogy havonta félreteszünk egy bizonyos összeget, de egyszerűen nem sikerül. Ráadáasul autót is kellett vennünk hitelre, mert az előző elromlott és amúgy rengeteg pénzt beleöltünk Olívia II javíttatásába. Viszont nem szeretnék panaszkodni, mert tudom, hogy a mi helyzetünk eltörpül néhány ember gondja mellett. Csak nem szeretek anyagi bizonytalanságban és jövőkép nélkül élni, arra ott lenne Magyarország :D Arra is gondoltam, hogy fizetéstől fizetésig otthon is lehetne élni és legalább közel lenne a család és a barátok. Nekünk úgyis az volt a tervünk, hogy kijövünk, spórolunk, utazgatunk, megszerezzük az amerikai állampolgárságot és visszaköltözünk Európába. Vannak napok, mikor szívesen összepakolnánk és hazamennénk, de nem akarjuk feladni, ha már ennyit dolgoztunk, hogy itt életben maradjunk. Rátett még egy lapáttal az is, hogy egy idióta az új főnököm. Valamint be kell tanítanom egy idős hölgyet, akinek elmondok valamit és másnapra semmire sem emlékszik, úgy hogy mindent lejegyzetelt magának. Ebből is látszik, hogy nem jó a nyugdíjrendszer és kénytelen dolgozni, hogy eltartsa magát. Még szerencse, hogy a munkatársnőimmel jól kijövök, különben gyűlölnék bejárni. Ha munkát szeretnék váltani, akkor meg elveszítenénk az egészségügyi biztosításunkat, mert Ricsi is az én csomagomban van benne, mert az ő cége nem fedez ilyesmit és megint előlről kezdődne számolódni a fizetett szabadságok száma. Meg hát nem igazán tudom megint, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Szóval, azt szoktuk mondani, hogy még 2 évet kihúzunk itt, aztán visszaköltözünk Csehországba. Már szoktunk is ott lakás és álláshirdetéseket nézni és elég bizalomgerjesztőek. Itt sajnos, nagyon messze vagyunk még a lakásvásárlástól és a denveri lakásárak a csillagos eget súrolják.

Mikor arra gondolok, hogy ha majd gyereket szeretnénk, akkor adósodnánk csak el igazán.  3 hónap után vissza is kéne mennem dolgozni szülés után és akkor hova tennénk a gyereket? Az egészségügyi rendszer is egy vicc, egy komolyabb betegség csődbe juttathat egy egész családot.

Ha nem laksz jó iskolakörzetben, akkor meg a gyereked csak rossz színvonalú suliba járhatna a harmadik világbeli gyerekekkel. Szóval, a családalapítást is Csehországban képzeljük el. Az oktatás drága és az egyetem utáni elhelyezkedés egyre nehezebb. A 32 éves amerikai kolleganőm még mindig fizeti vissza a diákhitelét és csak egy helyi kis főiskolára járt.

A középosztálynak elég nehéz itt a megélhetése, nem is csodálkozom, hogy megválasztották Trumpot elnöknek a bevándorlóellenes eszméivel.

Aztán olyan dolgok is bosszantóak, hogy 2 autóbiztosításunk volt, megszüntettük az egyiket, mivel eladományoztuk a tönkrement autónkat. Valahogy a másik biztosítást szüntette meg a biztosítócég és valamit nagyon elrontottak, mert nem vonódott le a havidíj, így Ricsi credit score-ja is lecsökkent egy olyan hiba miatt, amit nem is mi követtünk el.

Hát szóval ettől tartottam, hogy így lehúzom a nagy USA-t. De hát ezt is össze kellett foglalnom pár mondatban.

Persze, mint mindig, inkább a jó dolgokra szeretek gondolni és nem panaszkodni. Tudom, hogy az élet nem habostorta és hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik :)  Szerencsére, nem vagyunk betegek, nem fenyeget éhhalál és van fedél a fejünk felett  :)  

Pár említésreméltó dolog:

Még pár évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy majd egyszer el szeretném adományozni a hajamat és végre összejött 20 cm haj, amitől megválhattam decemberben. 

Voltunk a Star Wars-os kosztümkiállításon, nagyon király volt.

Ismét van 4 napos síbérletünk a Winter Parkba, már egyszer voltunk is síelni. 

Gyarapodott a magyarok száma Denverben, együtt ünnepeltük a karácsonyt és az új évet. Még tudok egy lányról, aki a barátjával nemsokára költözik Denverbe. ( A szerencsétlenek! Neeem, csak viccelek :D)

Ricsi elkezdett karatézni, már kiskorában is karatézott, de most újfent belevágott.

Kiolvastam jópár könyvet, az egyik, ami nagyon megfogott az Böszörményi Gyula, Leányrablás Budapesten c. kötete, alig tudtam letenni, most már olvasom a második részt A Rudnay-gyilkosságok címűt, ami hasonlóan izgalmas, mint az első.

Valószínűleg már elveszítettem olvasóim nagy részét, de akik még itt vannak, azoknak is, de amúgy mindenki másnak is boldog új évet kívánok!

Jó lenne, ha részletesebben tudnék írni az eseményekről, de valahogy nem megy ez nekem mostanában, de nem adom fel :)

Szeretettel,

Major Richárd Ferencné Mészáros Ágnes (Bc.)   :D