Mozgalmas október

Már rég nem meséltem a munkámról. Azt hiszem, nem említettem, hogy már nem Accounts Payable vagyok, hanem G/L accountantá nemesedtem. G/L azt jelenti, hogy general ledger, ami magyarul a főkönyvet jelenti. Szóval, az egyik oldalról könyvelek át dolgokat a másik oldalra :D A feladataim közé tartozik az ún. reconciliation, amikor pl. egyeztetem a bankszámlakivonatokat a G/L-el. Tehát, főleg bogarászom a számlák közt és megtalálom a hibákat. Persze, sokszor besegítek a többieknek is, ha van időm és gyakran tanulok új dolgokat. Változások álltak be a cégnél, ugyanis megvettünk egy másik olajcserékkel foglalkozó céget és így felvettünk több alkalmazottat is, meg átvettük a megvásárolt cég embereit is, de ők Floridában vannak. Ezáltal a volt főnököm már nem a főnököm, úgyhogy már nem idegesít annyira. :D Az új főnököm egy jófej lány, aki 1-2 évvel lehet idősebb nálam. Most tényleg nincs okom panaszra, persze azért vannak húzós munkanapok. 

Egyáltalán nem említettem az új magyar családot, akik tavaly költöztek ki és elég sok programot szervezünk velük együtt és a BORI családdal (ki kell találni egy új becenevet, mert megérkezett egy új családtag hozzájuk). Szóval, ebből az imént említett viszonylag újonnan kiköltözött családból az egyik tag, nevezzük T-nek, a kolleganőm lett. Én ajánlottam őt be, pedig akkor még alig ismertem, de milyen jól tettem és azt már csak a kiváló képességeinek köszönheti, hogy fel is vették. Általában együtt ebédelünk és tanítjuk a kollegákat magyarul. :D

Itt a munkában van havonta az a pénteki nagy meeting, amin a legtöbb alkalmazott részt vesz. A cégünknek vannak ilyen ún. core value-i, tehát ilyen alaptulajdonságok, amiket figyelembe véve kell dolgoznunk, pl. tisztelet, bizalom, elhivatottság stb. Minden meeting előtt kivesézünk egy ilyen kifejezést. Általában, mikor ezek szóba jöttek, senki sem akart megszólalni, szóval a vezérigazgató megelégelte ezt és mondta, hogy minden meetingre ki lesz valaki jelölve, aki kiválaszt egy ilyen kifejezést és mond róla pár mondatot. Két hónappal ezelőtt rám került a sor. Én az “accountable” tulajdonságot választottam, ami azt jelenti, hogy felelősségteljes, felesősségre vonható. Találtam egy nagyon jó cikket, amit forrásként használtam. Igazából, csak nagyjából egy 5 perces prezentációt állítottam össze és összegyűjtöttem néhány tippet, hogy lehet az ember munkában felelősségteljes. Nem is értem, hogyan, de akkora sikere volt a kiselőadásomnak, hogy mindenki jött gratuálni, még a vezérigazgató szóban és emailben is megdícsért. Kicsit olyan volt, mint egy amerikai filmben, mindenki tapsolt és bólogatott, hogy ez igen. :D A marketingigazgató mondta, hogy nem szívesen prezentálna utánam, mert magasra tettem a lécet. Kicsit vicces volt, de azért jól is esett. :D

Akkor most mesélek arról, hogyan jártuk meg egy hétvége alatt New Yorkot. B felvetette, hogy milyen király lenne, ha elmennénk NY-ba Tankcsapdára. B le is foglalt egy ingyenes szobát, mert ugye B és R egy szállodában dolgoznak, tehát nekik köszönhetően megtörténhet, hogy a Wall Streeten lesz az embernek ingyenes szállása. Szóval, már csak a repjegy és a belépő hiányzott, de úgy gondoltuk egye fene, elindulunk NY fele. :) Október 7-én marha korán indultunk a reptérre. B és Ricsi nyugodtan reggeliztek a reptéri mekiben, mikor mondtam, hogy szerintem már menni kéne, de B úgy emlékezett, hogy 7:20-kor van a beszállás. Aztán megnéztük a jegyen és már javában tartott a boarding. Szóval, szinte utolsóként beszálltunk és 7:20-kor már gurultunk a kifutópályára. Vicces lett volna, ha így késsük le a gépet.

A repülőút gyorsan eltelt, ezt az utasszórakoztató kijelzőknek is köszönhettük, amin ilyen földrajzi helyeket megtippelő játékot játszottunk. NY-ban a JFK repülőtéren landoltunk és innen elindultunk átvenni a szállást. Mikor ez megtörtént, akkor gyalogosan indultunk tovább, megnéztük a wall street-i bikát, a Charging Bull-t. Itt mindenki sorban állt, hogy megérinthesse a bika tökét meg lefényképezkedjen ott. Mi csak megnéztük és valóban nagy volt a sor és fényes a bika töke.

Innen aztán a Ground Zero-hoz sétáltunk, ahol megnéztük a 2 szökőkutat, ami az ikertornyok helyén fekszik. Eldöntöttük, hogy másnap majd meglátogatjuk az itt található 9/11 múzeumot is. Nagyon szépen rendbehozták ezt a részt és itt tisztaság van. Manhattan sok része koszos és csak úgy kivágják a teli kukászacskókat az utcára, ami nem nyújt túl szép látványt és a szag sem a legjobb.

Metróra szálltunk és Brooklyn fele vettük az irányt. Nem messze a koncerthelyszíntől beültünk egy német sörkertbe, ahol kajáltunk és sört ittunk. Elég nagy volt itt a nyüzsgés és a kocsma kinti részében fellépett egy zenekar is. Ezután a koncert helyszínére, azaz Knitting Factory-ba mentünk. Itt először egy pub részbe érkeztünk, még a színpad rész nem volt nyitva. Beléptünk és a bárnál ülő fickó ránk nézett és így szólt: “Ricsi” :D Kiderült ugyanis, hogy ez a fiú volt Ricsi első zenekarában a gitáros és most NY-ban él. Ki gondolta volna, hogy ismerős is lesz.

A TCS előtt még játszott egy The Dissidents névre hallgató előzenekar. Azt hiszem, főleg feldolgozásokat játszottak és hogy a gitáros-énekes magyarul beszélt, de angolul sem volt akcentusa. Ezután következett a szájonb***ott Tankcsapda Debrecenből. Elnézést a kifejezésért, de Lukács Laci is így mondja.

A terem egyébként elég kicsi volt, kisebb, mint a galántai kultúrház esztrádterme, ahol egyszer szintén játszott a TCS.

Az első sorba kerültem, Sidi elé. Jó ötletnek tűnt akkor, de aztán a koncert után 2 napig süket voltam és zúgott a fülem. Gazdagodtam egy Sidi-s pengetővel, B egy Lukácsossal, aztán felugrottam a színpadra és elhoztam a setlistet, dalsorrendet. Ezt nézegetve vettem észre, hogy az Agyarország helyett a Szextárgyat játszották, sajnos. Örültem volna egy jó kis Báránynak is, de azt nem játszották, hiába kiáltottam oda minden szám közt, hogy bárány. :D

Szuper volt a koncert egyébként. Érdekes volt, hogy mindenki magyarul beszélt, kivéve persze az ott dolgozókat.

A szállásra überrel mentünk vissza. B és Ricsi mondták, hogy milyen jó volt, mikor a Brooklyn Bridge-n autóztunk át, nekem viszont fel sem tűnt, hogy egy hídon mentünk volna át. 

Fejes nagyon boldog

Másnap tehát meglátogattuk a 9/11 múzeumot. Elég felkavaró volt olvasni és hallgatni az áldozatok és túlélők történeteit, megnézni személyes tárgyaikat, a missing feliratú fotókat, amikkel a családtagok keresték hozzátartozóikat. Kicsit olyan hangulata volt, mintha egy temetőben sétáltunk volna, mármint olyan csendes és bánatos. Meghagytak néhány eredeti vasoszlopot is, néhány teljesen ki van csavarodva. Szánjatok legalább 2-3 órát a múzeum bejárására, nagyon megéri, és nem árt lelkileg is felkészülni. 

A mi gépünk a La Guardia reptérről szállt fel, így Queens fele indultunk el. Visszafele tartó úton már sajnos nem voltak kijelzőink, így nem tudtuk játszani azt a jó játékot, ezért csak aludtunk és hallgattam a fülem zúgását. Kár, hogy R nem tudott velünk tartani, de most anyai feladatait kellett ellátnia.

Októberben még eljutottunk Queens of the Stone Age és Red Hot Chili Peppers koncertre is, valamint T-vel és a recepcióssal voltunk a Colorado Symphonyban is és meghallgattuk Richard Strauss Halál és megdicsőülés c. szimfonikus költeményét illetve Mozart Requiemjét.

Rájöttem, hogy nagyon szeretek koncertekre járni, imádom az élő zenét. Mivel elkezdtek meghalni a kedvenc zenészeim, ezért megragadok minden alkalmat, hogy eljussak egy-egy koncertre és állandóan koncertjegyeket nézek és ha lehet elővételben megveszem őket.

QOTSA a Red Rocksban (legfentről hallgattuk, mert még halláskárosultak voltunk a TCS után)

RHCP

Október 23-án lesz 4 éve, hogy Denverbe érkeztünk, aztaaa. Így lassan a blogom is 4 éves lesz. Most október 23-án kiveszik 2 bölcsességfogamat, remélem, nem lesz túl durva.

Jajajaja, még az hogy új családtag érkezik. Papagájunk lesz, már rendezzük be a ketrecét. Ha esetleg van névötletetek, ami passzolna egy hullámos papagájnak, akkor írjátok meg. Mi a Bodri névre gondoltunk.

Puszi

 

Ismét faragtunk

1 hét elteltével

Bocsi Olivér

Európai turné II

Épp munkában vagyok és ilyen még nem történt, hogy üresjáratom van, ami lehet, hogy nemsokára elmúlik, de addig is elkezdem összegyűjteni a gondolataimat az európai látogatással kapcsolatban.

Talán nem fogok minden egyes apró részletre kitérni, ami ez alatt a remek 3 hét alatt történt, mert nem biztos, hogy érdekes lenne.

Augusztus 22. volt a nap, amit már annyira vártunk és mikor megvettük a repjegyeket januárban, olyan távolinak tűnt. Aznap csak 14:00-kor indult a járatunk először Chicagoba, aztán egy nagyon gyors átszállás következett ott, majd egy tök új Boeing Dreamlinerrel (aki már járt a Boeing gyárban, annak illik tudnia, hogy milyen géppel utazik, főleg, ha Boeing :O) nagyjából 7 óra múlva Írország fővárosában, Dublinban landoltunk. Itt volt időnk reggelizni és meginni egy-egy Guinness sört. Majd innen Bécsbe repültünk, ekkor már augusztus 23. volt. Most felmerülhet a kérdés, hogy miért Bécsben landoltunk...sokkal olcsóbbak voltak a repjegyek Bécsbe, mint Budapestre januárban, mikor néztük őket. Egyébként nagyjából $1500-ért vettük a két retúr repjegyet, ami borzasztó jó ár, még most sem hiszem el, hogy sikerült ilyet kifogni a British Airways-nél. Na meg Bécs nincs messze az én városomtól, Galántától.  A landolás Bécsben eléggé megviselt, ilyen még sosem történt velem, de mondtam Ricsinek, hogy adja oda a hányószacskót, mert még bármi megtörténhet. Végül nem kellett használnom, de kivert a veríték és falfehér lettem, mármint a szokásosnál is még fehérebb. Szüleim biztos kicsit megijedtek, mikor megláttak, de aztán hamar rendbejöttem, biztos a belőlük áradó szeretettől :) Innen aztán hazavezettünk és kezdetét vette a végtelen evészet, ivászat és szórakozás. Este 7 fele megérkezett Ricsi anyukája és húga is.

Másnap már jöttek is a családtagok és grilleztünk. Most találkoztam először az egyik unokatesóm kisbabájával, aki mindenkire mosolyog. Szerencsére, a kamionos nagybácsim és unokatesóm is még pont otthon voltak, mert 2 éve, mikor hazalátogattunk, velük nem tudtam találkozni. Meg persze az egész családnak nagyon örültünk. Nagymamám túrótortáját már alig bírtam megenni, de muszáj volt, hisz úgy hiányzott az íze.

Szóval, az első napok főleg a már említett eszem-iszomról és a családtagok ölelgetéséről szóltak, de azért más programok is voltak.

Augusztus 25-én elmentem a legjobb barátnőm lánybúcsújára, amit közösen szerveztünk. Nagyon jól sikerült, végül az egyik faluban kötöttünk ki és roptuk a latino zenére, ami annyira nem hiányzott, mármint az a fajta zene :)

Másnap, pár óra alvás után, a szüleimmel, Ricsivel, anyjával és húgával Alsóörs fele vettük az irányt, hogy részt vegyünk a Zorall Sörolimpián, na meg hogy fürödjünk a Balcsiban. Élmény volt 40 fokban sátrat állítani, de aztán a Balaton kellemes vize és a Borsodi mindannyiunkat megnyugtatott. Azért is jöttünk ide, mert Ricsi anyjának az élettársa itt volt biztonsági őr, aztán kiderült, hogy minden második ember csepeli volt. Itt rájöttem, hogy már útálok sátorban aludni, de végülis túl lehetett élni, szerencsére nagyon jó volt az időjárás. Ricsi meg nem mert elmenni WC-re, mert a campingben található WC-kben hemzsegtek a pókok. Van egy megegyezésünk, miszerint a pókok és ufók elől én védem meg Ricsit, a többitől ő is meg tud engem védeni, főleg így, hogy már zöld öves karatés :) Már csak a Zorall és a Road zenekarok fellépését értük el. Roadot már 1000 éve nem hallgattam és nagyon jól esett. Ricsi anyukája közben csak hozta és hozta a söröket :D De hát végülis SÖRolimpián voltunk. Innen aztán következő nap Badacsonyba vezetett utunk, hisz sörre bor bármikor. Itt már elég fáradt voltam, de azért elindultunk egy túrára Ricsivel. Viszont mi Badacsonytördemicről indultunk fel a dombra és az ottani borozók már zárva voltak. Meleg volt, szomjasak voltunk, végül egy borozóban, ami épp bezárt, mert szüret volt, kaptunk kútvizet, ami erőt adott és áttúráztunk egész Badacsonyba és itt aztán megittunk egy-egy hosszúlépést. Vettünk egy üveg Szürkebarátot is későbbre és vonattal visszajutottunk Tördemicre. Itt a szálláson egyébként nagyon kedvesek voltak és finom volt a kaja és végre ágyon alhattunk és milyen szuper volt.

Másnap a szüleim, Ricsi és én még lementünk a badacsonylábdihegyi strandra, a többiek visszamentek Budapestre. Itt strandröplabdáztunk és fürödtünk, Ricsi békákat fogott :D (visszaengedte őket, csak gondoltam leírom, mielőtt a PETA-sok ránk törik az ajtót)

A szüleim innen hazamentek Galántára, mi meg Ricsivel Budapestre, de előtte még beugrottunk az örvényesi szabadstrandra is, csak mert a Balatonból sosem elég. Majd eldöntöttük, hogy egyszer, ha lesz pénzünk veszünk egy nyaralót a Balatonnál.

Augusztus 29-én Ricsi nagymamáit látogattuk meg, akik egy utcában laknak, már azt hiszem, említettem ezt a 2 évvel ezelőtti bejegyzésben is. Mondanom sem kell, hogy nagyon finomakat ettünk ismét. Este egy barátunkkal kimentünk a Szőlőskert borozóba. Ugyanennek a barátunknak a munkahelyét látogattuk meg másnap még egy másik baráttal együtt. Ez a bizonyos barát a HungaroControlnál dolgozik és így alkalmunk adódott körbenézni ott és megnézni, hogyan dolgoznak többek közt a légiforgalmi irányítók. Ilyen repülős dolgok alkalmával mindig meghallhatjuk Korda György Reptér c. számát.

31-én volt a Junkies koncert az A38 hajón este, még előtte egy finom ebédre hívott meg bennünket Ricsi nagymamája. Megérkezett tesóm is Londonból aznap és Budapesten landolt, szóval szereztünk neki is jegyet a koncertre. Bevallom, ez volt az első Junkies koncertem, Ricsinek a századik kb. Tesómmal pogóztunk is, mint a régi szép időkben. Ezen a koncerten ott volt ugyanaz a repülős barát, meg még más kedves barát.

Másnap a tesómmal Galántára mentünk vonattal, konstatáltuk, hogy tesómnak a London-Budapest útja rövidebb volt, mint nekünk a Budapest-Galánta szakaszunk, mivel késett a hülye vonat, így nem értük el az átszállást és 1,5 órát kellett várnunk Újvárban. Ez alatt egy ír étteremben brindzás haluskát ebédeltünk és hozzá csapolt kofolát ittunk. Aznap este még 2 volt nagyon kedves gimis osztálytársnőmmel pizzáztunk, ezalatt nálunk otthon megint kinti családi buli zajlott, úgyhogy miután hazaértem, megint ennem kellett és újabb családtagokkal beszélgettem. :)

Ricsi szombaton reggel érkezett meg Galántára és aznap a barátnőm esküvőjére voltunk hivatalosak. Elég “busy” volt a szombat délelőttöm, mert egy barátnőm csinálta meg a hajam, aztán siettem a másikhoz sminkre, majd a parkban segítettem a mennyasszonynak a fényképezkedésnél. A vőlegény öccse meg én hordoztuk a fényképész után a kellékeket, meg szoknyát igazgattam, cipőt adtam fel stb.

Egy volt általános iskolás barátnőm sminkelt ki és hát fú nagyon erős lett, szokatlan volt meg vízálló, így nem volt mit tenni. :D Én szeretem az esküvőket, Ricsi meg nem. Úgyhogy, mikor másnap meséltük milyen volt, mindenki azt hitte, hogy nem ugyanazon az esküvőn vettünk részt. Jó volt találkozni ismerősökkel, barátokkal és volt osztálytársakkal.

Hajnalban értünk haza és aztán délben jött az apukám felől a család. Itt is van egy új családtag és úton van a következő. :) Ekkor amerikai fociztunk is, persze egyikünk sem tudta, hogy kell, de ha  már vittünk haza eredeti focilabdát, akkor játszani kellett vele, mókás volt.

Másnap a csehországi Brünnbe indultunk Ricsivel, itt éltünk mielőtt kiköltöztünk Denverbe. Először találkoztunk Ricsi egyik volt kollegájával és annak családjával. Majd beültünk egy régi kedvenc helyünkre, a Pegas-ba és itt aztán sorban jelentek meg a volt osztálytársnőim az egyetemről. Közben Ricsi átült egy másik asztalhoz, ahol meg a brünni magyar barátaink ültek és az egyik párnál aludtunk. Még ezzel a párral egy érdekes koktélos helyre is mentünk ezek után. Majd összebarátkoztunk a kutyusukkal és eltettük magunkat másnapra.

Másnap együtt ebédeltünk a volt főnökömmel, aki elmesélte, hogy így 40 évesen jöttek rá az orvosok, hogy 1 veséje van már születése óta és most életmódot kellett váltania pl. nem hokizhat, pedig egész eddigi életében az volt a hobbija. Durva, mi? Aztán ezután még kávéztunk egyet a vendéglátó barátainkkal és este visszamentünk Galántára. Annyira jól éreztük magunkat Brünnben, hogy még az is felmerült bennünk, hogy nem is kellett volna onnan eljönnünk...De akkor most ezt a bejegyzést sem írnám és lehet, hogy arra gondolnánk, hogy mi lett volna, ha kijövünk Amerikába.

Lehet, hogy kicsit unalmas ezt olvasni, hogy ide mentünk, oda mentünk, blabla, de ebből állt a kirándulásunk. Azt hittük nem lesz olyan rohanós, mint a 2 évvel ezelőtti, de mégis az volt, mert így több programot szerveztünk.

Szeptember 5-én miután Brünnből megérkeztunk, egy másik volt gimis osztálytársnőmmel és férjével pizzáztunk ugyanabban a pizzériában, ahol pár nappal előtte voltam a másik 2 csajszival. Ők félve kérdezték, hogy mi újság velünk, mert hogy biztos már ugyanazokat a történeteket meséljük századszor. Ez így is volt, de nem bántuk, szívesen szidjuk Amerikát :D na jó nem :)

6-án meglátogattuk Ricsivel anyukámat a gimiben, ahol tanít és ahova én is jártam. Itt beszélgettem a volt osztályfőnökömmel is többek közt és megnéztük a volt osztályom tablóját is, amit véletlenül épp most a tesóm tablója mellé helyeztek el a falon, tök király. :) Ricsi aztán visszament Magyarországra, mert még meg kellett újítania a jogsiját. Én meg elmentem a már bekötött fejű barátnőmhoz, nem lett semmi baja, csak férjhez ment. :)

Másnap vonatra ültem és a Keleti pályaudvaron leszálltam róla. Itt már Ricsi húga szökdelt elém és megölelt, aztán Ricsi is ránk ugrott, vicces volt, de nagyon jól esett.

Budapesten meglátogattuk a Gateway to Space nevű űrkiállítást a Millenárison. Az űrutazás történetét ismertük meg. Mondanám, hogy aki teheti, menjen el, de ha jól tudom, csak szeptember 11-ig tartott a kiállítás, de ha jövőre is lenne, akkor érdemes megnézni. 

Az utolsó napokba belefért még egy grillezés is Ricsi barátjaival. Majd vasárnap a szüleim eljöttek Csepelre, finomakat ettünk és nagyokat nevettünk, eleinte, aztán szomorúbb lett a hangulat. Mivel a szüleim, Ricsi és én visszamentünk Galántára, ugyanis másnap is Bécsből indult a gép. Ricsi vezetett visszafele és egyszer csak így szólt: “Nem is érzem, hogy megittam azt a felest” :D Persze, csak viccelt, mert korábban azon töprengtek apukámmal, hogy ki igyon és ki vezessen. Szóval, azért jól telt az út hazafele, de azért szomorúak is voltunk.

A búcsúzás mindig rossz. Most valahogy azért mégis jobban sikerült feldolgozni, mivel az lebeg a szemünk előtt, hogy vissza fogunk költözni Európába egy, másfél éven belül, miután megszereztük az amerikai állampolgárságot.

Otthon mindenki annyira kedves volt és köszönjük mindenkinek, aki etetett, elszállásolt vagy szórakoztatott. A szüleink hozzánk igazították a szabadságaikat, de egyébként mindenki olyan aranyos volt hozzánk, hogy tényleg hálásak lehetünk, hogy ilyen családunk és barátaink vannak.

Idefele már csak Londonban kellett átszállni. Rohantunk, hogy elérjük a gépet Londonban, mi el is értük, csak a csomagjaink nem. A futószalagnál odajött hozzánk egy finánc kutya és a gazdája. Azt mondta, hogy ételek után szimatol. Mondtam is, hogy ha megjöttek a csomagjaink, tipli, nehogy kiszagolja a túró rudit, de hiába vártuk, nem jöttek ki a futószalagra a csomagjaink. Majd másnap este 10 fele házhozszállították őket, szerencsére. Szeptember 11-én 18:00 körül érkeztünk meg és másnap már munkába is álltuk.

Ettől tartottam, hogy gyorsan el fog telni ez a nyaralás, de azért megpróbáltam a pillanatnak élni. Sajnos, túl sok fotó nem készült, azért készítettem egy kollázst.

Igazából nem panaszkodhatom, mert munkában is mindenki kedves volt és örültek az európai édességeknek. Hoztam egy kis kofolát is, ami érdekes módon ízlett az embereknek. 

Az itteni barátaink is szuperek!  Csak gondoltam, tisztázom ezt is :)

Megjelent Wolf Alice legújabb klipje, amiben egy pillanatra látszunk Ricsivel kétszer is. 3:37-nél és 5:04-nél :D

 

 Csákány!