Salt Lake Cityben jártunk 2 hónappal ezelőtt

Akkor folytatnám is a Salt Lake Cityben tett látogatásunkkal, ahol május 28. és 30. között voltunk. A Memorial Day-t május utolsó hétfőjén ünneplik, ez épp 30-a volt, ezért úgy gondoltuk kirándulunk egy kicsit. Utah államra esett a választásunk, azon belül is Salt Lake Cityre, mert az "csak" 8 óra vezetésre van tőlünk. Pénteken autót béreltünk és szombaton nagyon korán elindultunk. Az út viszonylag gyorsan eltelt. Ricsi mindig hattal túllépte a sebességhatárt, mert afelett még általában szemet hunynak a rendőrök, viszont egy ilyen hosszú utazás során akár 30-45 percet is megspórolhatunk. Szép tájakat láttunk útközben, sok tehenet, egy Lincoln emlékművet a semmi közepén és aztán hopp meg is érkeztünk. Elmentünk a szállást átvenni, ahol először nem találták meg a foglalásom, mert a rendszerükben keresztnevem volt a vezetéknevem és a vezetéknevem a keresztnevem. Aztán nem működött a szobánk ajtaját nyitó kártya sem, de aztán minden megoldódott. A szobánk mennyezetén volt egy öntözőberendezés, amit tűz esetén bekapcsolnak és a plafonon ott volt egy matrica, hogy ne használjuk fogasként. Nekem mondjuk eszembe sem jutott volna a plafonból kilógó cuccra felakasztani valamit is, de a felhívás elolvasása után már igen, na jó nem :)

Kicsit szusszantunk itt majd el is sétáltunk a belvárosba. Az egyik  legnagyobb látványosságnak a Salt Lake Temple tartható, ami a mormonok fontos temploma. Éredekes lehet hívőknek és nem hívőknek egyaránt, azoknak is, akik egy South Park epizódból ismerkedtek meg ezzel a vallással. A vallást egyébként Joseph Smith alapította, majd halála után Brigham Young vezette a mormonokat Utah területére, ahol 40 év alatt meg is építették ezt a templomot. Fallal van körülvéve a templom, de a belépés ingyenes. Viszont magába a templomba nem szabad belépni, csak a hívőknek és nekik sem mindig, ha jól tudom. A többi épület látogatható, így mi a látogatóközponttal kezdtük, ahol rögtön le is szólított minket egy kedves, fiatal apáca, aki útbaigazított és megkérdezte, honnan jöttünk. Itt aztán megnéztük egy maketten, hogyan is nézne ki belülről a templom. Aztán átmentünk a Joseph Smith Memorial Building-be, ahol meg akartuk nézni Joseph Smith szobrát. Ahogy ott bolyongtunk az épületben, egy másik kedves hölgy beinvitált minket a moziterembe, ahol valamilyen a mormon vallással kapcsolatos, 125 perces filmet készültek vetíteni. Mikor leoltották a lámpákat, mi kiszöktünk a terem túlsó oldalán :D Olyan kedvesek az emberek, hogy nem tudsz nemet mondani.A templom körüli kert a szökőkutakkal is csodálatos. 

Mikor itt kibámészkodtuk magunkat, elindultunk az International Peace Gardens-be, ami egy botanikus kertnek is mondható park. Itt láttuk pl. a Matterhorn kicsinyített mását is, meg kopjafákat, amire különböző nyelveken rá volt írva, hogy legyen béke az adott országban. Úgy gondolom ez utóbbikat a 2002-es téli olimpia alkalmából helyezték ott el. 

Ezután a kapitóliumot vettük célba. Meg is lepődtem a méretén, sokkal nagyobb, mint a denveri kapitólium. Ide be lehetett menni és szabadon körülnézni. Itt egy ismertető táblát olvasva megtudtam, hogy az itteni mormonok egy saját államot akartak megalapítani, aminek Deseret lett volna a neve, de sajnos a Kongresszus nem hagyta ezt jóvá. Feltűnően sok volt itt az ázsiai turista, néhány meg is kért, hogy fotózzam le őket a kapitóliummal.

Másnapra az Antelope Island State Park látogatása volt betervezve, ami a híres Nagy-sóstó egyik szigete. Ahogyan közeledtünk a sziget felé, feltűnt, hogy egyre több bogár ütközik frontálisan a szélvédőnknek. A park bejáratánál ki is volt írva, hogy nem vállalnak felelősséget a bogárcsípésekért. Pont a hotelszobában felejtettem a rovarriasztó spray-t. Kicsit izgultam, hogy agyoncsípnek a bogarak, de az ajándékboltban dolgozó hölgy megnyugtatott, hogy azok akkor is csípnek, ha befújom magam. :) Végül nem is támadtak meg a sóstavi bogarak. A tó lélegzetelállítóan szép volt és érezni lehetett a levegőben a sót. Voltak, akik fürödtek is benne, mi csak merítettünk egy üvegbe a sós vízből. Képzeljétek, azóta otthon kikelt benne 3 kicsi sórák(brine shrimp) is. Mindig tartok tőle, hogy belekortyolok véletlenül.

Ezután az élmények után elgurultunk egy helyi sörfőzdébe, ahol leöblítettük a sótól kiszáradt torkunkat. Annyira nem ízlett a sör, de azért sikerült meginnom. Majd sétáltunk a kissé kihalt belvárosban, aztán a hotel kis medencéjében fürödtünk egy kicsit.

Utolsó nap a 2002-es téli olimpia egyik helyszínére látogattunk, a Utah Olympic Parkba, ami Salt Lake Citytől 30 percre keletre található, egy kis hegyi városban. Itt kb. 2 órát töltöttünk csupán, mert egy hosszú autóút állt még előttünk. Először megnéztünk itt egy kiállítást, kipróbáltuk a síugró és a bob szimulátort végül libegővel felmentünk a hegy csúcsára, ahonnan a síugrók is indultak az olimpián. Volt egy medence is, amibe a lejtőről lecsúszva estél, teljes sífelszerelésben, azt hiszem angolul "pond skimmingnek" hívják. Láttunk is néhány tagot, akik így ugrottak a medencébe. Lehetett volna még drótkötélpályán, bobbal vagy hófánkkal is lecsúszni, mi csak a  libegővel jöttünk le. Rendkívül kalandos park ez, télen és nyáron is érdemes meglátogatni. Innen aztán már Denver felé vettük az irányt.

Ezzel a kis beszámolóval még el voltam maradva, pedig már nagyon régen meg akartam írni. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi szép helyre van lehetőségünk eljutni. 

A kirándulás előtt, május 26-án Florence + the Machine koncerten jártunk. Ahogy beléptünk a Pepsi centerbe, rögtön odajött egy fényképész, hogy lefotózhatna-e minket a Westword újságba. Le is fényképezett. Volt egy előzenekar is, a Grimes, ami Ricsinek annyira tetszett, hogy megvette a cd-jüket, azóta az szól az autóban és mindig hangosan énekelünk pl. ilyen elborult számokat. Ezután jött a Florence + the Machine. Az énekesnő, Florence Welch mezítláb végigrohanta a koncertet, balettmozdulatokkal vegyített táncait is megcsodálhattuk, emellett egy hamis hangot sem adott ki. Nagyszerű volt ő is meg a 11 tagú zenekara is, egy teljesen szokatlan kategóriát képviselnek zeneileg, mindenkinek csak ajánlani tudom. Az egyik szám előtt megkérte a közönséget, hogy rakják félre a telefonokat és csak élvezzék a számot, aminek el is mesélte a megírásának történetét. Aztán olyat is kért, hogy vegyünk le egy ruhadarabot magunkról és lóbáljuk a fejünk felett :D Ez itt látható is 3:40-nél, (nem túl jó a videó minősége), aztán a végén egy csomó ruhát feldobnak neki a színpadra. Ezeket a számokat játszották, ha esetleg érdekelne valakit. Ez is egy rendkívüli élmény volt számomra, de gondolom még eljutok a koncertjükre, vagyis azon leszek :) 

Már ekkortájt nagy izgalomban voltunk, mert már csak 1 hónap volt anyukáink látogatásáig. Erről majd egy külön bejegyzésben fogok írni. Elszomorít, hogy már azóta haza is mentek, de mindannyian életreszóló élményekkel gyarapodtunk. Szerintem, a következő bejegyzésre nem kell majd 2 hónapot várni, de inkább nem ígérek semmit. Addig is puszi!

Na végre

Helló!

Vissza akartam olvasni, hogy mit írtam tavaly márciusban, de rá kellett jönnöm, hogy semmit. Úgy tűnik márciusban elhagy az ihlet :) (közben átcsusszantunk áprilisba) De ebből is látszik, hogy már idejekorán elkezdtem írni a bejegyzést, csak nem sikerült befejeznem. :)

Akkor írok egy kicsit a munkámról, ha már az időnk nagy részét ott töltjük. Már nagyjából fél éve vagyok ennél a cégnél. Ami tetszik az az, hogy hétfőtől péntekig kell dolgozni és szabadok a hétvégék. Tetszik továbbá, hogy a hónap utolsó péntekén reggel egy meetinget tartunk, ami reggelivel van összekötve. Tetszik, hogy bármikor elmehetek szünetre és ha van valami elintéznivalóm, akkor könnyedén meg tudom beszélni, hogy később jövök csak be vagy hamarabb végzek stb. A főnököm néha kicsit paranoiás és mintha megbízhatatlannak tartana, de az utóbbi időben ezzel nem volt már gond. Eleinte is azért, mert senki sem tanított be, holott azt ígérték az interjún, hogy mindent megtanítanak. Így utólag rájöttem, hogy azért is volt olyan nyomasztó az első 1-2 hónap, mert tele volt az asztalom még az előző nő papírjaival. Halmokban álltak a papírok a földön és az asztalom bal felét sokáig nem is tudtam használni, mert ott is iratok voltak A főnököm csak annyit mondott, hogy majd rakjam el őket és ami nem kell azt dobjam ki. Viszont csak hozta és hozta a sok könyvelnivalót és egyszerűen nem volt időm elrakodni és én egyre jobban merültem el a papírhegyekben. Nagyjából 2 hónap után végre volt időm hozzányúlni az iratokhoz és kiderült, hogy voltak ott még befizetetlen rezsi számlák, ami miatt kaptam értesítőket, hogy kikapcsolják az áramot meg hasonlók. Ennek persze nem örült a főnököm, de hiába mondtam, hogy nem is kaptam meg a számlát, nem nagyon hitt nekem. Most már készítettem táblázatot a 33 üzlethez és mindig tudom, mi hiányzik, de az elején fogalmam sem volt, hogy mire kell odafigyelnem. Vagy a főnököm főnöke kérte az egyik számla másolatát, amit még az előző nő rakott be a rendszerbe és magát a számlát nem találtam, mert azt sem tudtam, hogy hol kéne keresnem és úgy tűnt senki más sem tudja. Aztán mondta a főnököm, hogy ha ez az ő főnöke valamit kér, akkor válaszoljak 10 percen belül. Ilyesmik miatt rosszul éreztem magam, hogy még ilyen apróságokat sem tudok elintézni. Néha nem vagyok benne az e-mail levelezésekben és aztán csak a végén küldik el, hogy pl. nyomtassak ki egy csekket. Múltkor meg aztán jött a főnököm, hogy na akkor meg van-e a csekk. Kérdőn néztem rá, hogy mégis milyen csekk. Aztán kiderült, hogy végül elfelejtette nekem elküldeni az e-mailt, amit nekem fogalmazott, csak épp nem voltam a címzettek között.

Már tudom, hogy ilyen izgulós a főnököm, ezért mindig berakom őt is a "cc-be", hogy lássa, miket válaszoltam, hogy oldottam meg a problémákat stb. Emellett mindig segít, ha már el vagyok havazva. Szóval, már egyre jobb a kapcsolatunk, de azért néha elég nyersen tud válaszolni és kevésszer dícsér meg, ami azért jól esne néha. Legalább most már van kivel ezeket kibeszélnem, J-vel, aki mögöttem ül :)

Jelenleg ennyi papír vár, hogy elrakjam, de ezt már én termeltem.

Mostanában a könyvelői részlegnek nagyon sok a munkája, ezért a vezérigazgató hálájának jeléül vett csak ennek a részlegnek jegyeket a nyitó baseball meccsre, ami  április 8-án volt délután 2-kor és még 4 órát ki is fizettek nekünk, mintha dolgoztunk volna. Hozhattunk párt is, így jött Ricsi is, szerencsére elengedte a főnöke. Egyébként ilyen 105 dolláros "club" jegyeket kaptunk, amihez kiszolgálás is járt. A megnyitó nagyon szép volt, az amcsik ilyenekre nagyon adnak. A meccsen viszont kikapott a Colorado Rockies, de sebaj jó volt a hangulatunk. Aztán eltűnt a főnököm és később mikor találkoztam vele, eléggé be volt rúgva és valamit magyarázott, hogy elment margaritat venni, de túl erős volt. :D 

A munkában nyertem 2 jegyet egy hokimeccsre, ami a Colorado Avalanche és a Detroit Red Wings között zajlott. Az érdekesség az volt, hogy a baseball pályát alakították át hokipályává. Mi az ún. "alumni" meccsen voltunk, tehát a régi játékosok játszottak egymás ellen, ugyanis ez a két csapat nagy riválisnak számított egykor. Másnap meg az aktuális felállás játszott. Megmondom őszintén jobban szeretem a hokit, mint az amerikai focit. Nagyon remek volt a hangulat és végül a coloradoi csapat nyert. Egyébként az egyik gólt Milan Hejduk lőtte be, aki egy cseh játékos. A mostani detroiti csapatban van 2 szlovák meg egy cseh is, elég menő :) Emlékszem, a csehországi főnököm is nagyon szeretett hokizni és nagyon letörten mesélte, hogy a fiai (6-7 évesek) nem szeretnek jégkorong edzésekre járni, majd egy héttel később kiderült, hogy azért nem, mert nem tudtak még jégkorcsolyázni :D (Aztán megtanultak és már nagyon szerették :D).

A jegyeket úgy nyertem, hogy mondták azon a reggelis meetingen, hogy aki szeretne jegyeket nyerni, az küldjön egy emailt, végül csak négyen jelentkeztek, abból kettőt sorsoltak ki, összesen 4 jegyük volt. 

Jártam szemorvosnál és kiderült, hogy a biztosításom nem fedezi a szemmel kapcsolatos orvosi költségeket. Nem is tudtam, hogy arra is valami külön biztosítás van, mint mondjuk a fogorvosra. Káosz az egész. Muszáj volt elmennem szemorvoshoz, mert vény nélkül nem lehet kontaktlencsét rendelni, Európában simán lehet. Gondoltam, akkor már egy új szemüvegre is befizetek. Borzasztóan drága volt az is. :O

Még februárban voltunk a Black Sabbath koncerten. Muszáj ezt is megemlítenem, mert annyira remek volt. Mondanom sem kell, hogy senki sem maradt ülve, mindenki tombolt, fiataloktól kezdve az idősekig. A zenekar is tele volt energiával és ők is nagyon élvezték, amit csinálnak, nem megfáradt nyugdíjas zenekart láttunk, holott már 46 éve zenélnek együtt. Ez volt állítólag a búcsúturnéjuk, nagyon örülök, hogy láthattuk őket élőben.

Lefényképeztem a pólókínálatot, mert nem láttam a tömegtől

Szereztünk tagságit a Sam's Club-ba, ami leginkább az otthoni Metro áruházra hasonlít, csak itt még nagyobb kiszerelésben lehet kapni dolgokat. A tagsági ára 45 dollár egy évre és a cég, ahol dolgozom, visszafizeti, ezért is gondoltuk, hogy kipróbáljuk. Ellőttem pár képet, majd meglátjátok, miket lehet itt kapni :) Sajnos, a spájzunk nem elég nagy az ilyen termékek befogadására, de azért néhány dolgot onnan szerzünk be.

Vigyázz, nehogy gyermeked megfulladjon a szotyiban

Eléggé sokat havazik idén és így, hogy nem mentünk síelni, annyira már nem élvezzük. Egyszer akkora hóvihar kerekedett, hogy hószüneti napot kaptunk munkában. Engem reggel 6-kor felhívott a főnököm, már azt hittem azért, hogy maradjak otthon, de csak azt mondta, hogy kijön elém a villamos megállóba, hogy ne kelljen a hóesésben gyalogolnom. Majd mire próbáltunk visszaérni az irodába, elakadtunk, kerülőúton bejutottunk, erre kitalálták, hogy bezárják az irodát, mert veszélyes ilyenkor közlekedni. Maradtam kb. 45 percet, elintéztem pár dolgot és hazajöttem. 8 óra munkaidőt megfizettek :) Ricsinek, sajnos dolgoznia kellett, aztán fel kellett raknia a hóláncot, hogy haza tudjon jönni. Amíg ezeket a sorokat írom, éppen havazik :D Már voltak itt 25 celsius fokok is, de most megint havazik egy kicsit a biztonság kedvéért. 

Közben Húsvét is eltelt, amit itt Amerikában vasárnap ünnepelnek -.- Idén főztem sonkát is meg aranyos reggelit készítettem :) 

Részt vettünk egy elég bizarr sporteseményen, az ún. roller derby-n. Erre Ricsi kapott 2 jegyet az egyik ügyfelüktől, mert a csaj, aki ott dolgozik, egy ilyen csapatban korcsolyázik. Ez a sport arról szól, hogy két csapat korcsolyázik körbe-körbe egy ovális pályán és vannak a blokkoló játékosok meg egy akinek pontot kell szereznie, úgy hogy áttöri magát a nagydarab blokkoló lányokon. Megmondom őszintén, ezelőtt sosem hallottam még erről a sportról, de úgy tűnik, én vagyok ilyen tudatlan. :O Van valamilyen Drew Barrymore-os film is, ami ezzel foglalkozik, meg anyukám is látott egy CSI Miami részt, amiben megöltek egy roller derby-s lányt, nekem meg eddig elkerülte a figyelmemet ez a különös sport. Egyébként arról a lányról, aki meghívott minket, miután rájöttünk, hogy mik a szabályok, kiderült, hogy nagyon ügyes pontszerző. 

Elmentünk egy Dave & Buster's-be, ami tele van játékgépekkel és étterem is tartozik hozzá. Ide csak azért tértünk be, mert még volt 1 óránk a film vetítéséig. Vásárolnod kellett egy kártyát, amire vettél pontokat, amiket aztán eljátszhattál és végül a megszerzett kuponokat beválthattad ajándékokra. Mi így jutottunk hozzá egy óriás napszemüveghez, jojóhoz, gumikutyához és fejmasszírozóhoz. Ezután megnéztük a Deadpool c. filmet. Engem sosem hoztak lázba a szuperhősös filmek és képregények, szerintem még a Batmant sem láttam. :O Ennek ellenére egész vagány volt meg volt néhány jó poén, de azért olyan nagyot nem ütött, mint mondjuk a Nagy Lebowski :D Azért is mentünk moziba, mert volt egy 10 dolláros ajándékutalványom és a Discover kreditkártyára is most aktiváltam olyat, hogy 10% cashbacket kapok, ha mozijegyet vásárolok, tehát a vételár 10%-a visszajön a számlára. Ezekből aztán vásárolhatok ajándékutalványt vagy felhasználhatom visszafizetésnél. A cashbackről még lehetne írni, de most nem jött el az ideje még :)

Ricsi kollegájának idén is volt szülinapja (wow :D) Idén úgy ünnepeltük, hogy egy szobából logikai és ügyességi feladatok megoldásával szabadultunk ki és megmentettük a világot. 60 perc állt rendelkezésünkre és épp hogy sikerült, 2 perc maradt hátra, mikor kijutottunk. Nagyon izgalmas volt a játék.  

Néhány érdekes kép:

Amish készítésű vaj

Jól sikerült tárkonyos csirkeragu leves

Facelift

Finom fagyi

Ricsi markolózik

 :* Vigyázzatok magatokra, nemsokára jelentkezem :)