Új munka / Kirándulások 1.rész

A gyakrabban jelentkezéssel kapcsolatban tett ígéretemet, azt hiszem, nem sikerült betartanom :D Nagyjából 5 hét telt el az előző írásom óta. Csak azt tudom mondani, hogy rendkívül gyorsan telik az idő, nem én vagyok a hibás. :O

Nos, kezdeném először az unalmasabb résszel, az új munkával. Augusztus 16-án még dolgoztam reggel 7-től délután 5-ig a SALban. Kaptam egy hatalmas tortát a húsrészlegen dolgozóktól. Mindenki sok sikert kívánt. Bejött Ch is eköszönni, tudjátok, aki a menedzserpéldaképem volt és akit tavaly áthelyeztek egy másik üzletbe. Aztán Horhé is. Kivéve G-t. Meg ugye ez vasárnap volt és ő aznap nem szokott dolgozni, de valahogy azt gondoltam, hogy bejön elköszönni, mivel szombaton mikor beértem, ő már hazament. Meg szerintem megérdemeltem volna egy köszi-t a store managertől. Aztán másnap írt egy sms-t, hogy sajnálja, hogy nem tudott elköszönni és köszi mindenért, amit tettem és hogy tartsuk a kapcsolatot, aztán felvett facebookon is. :D Végülis jól záródott az egész.

Másnap mentem is az új helyre. A cég neve Grease Monkey és Ricsi úgy jellemezte, hogy úgy kell elképzelni egy GM műhelyet, mint a Forma 1-ben a box utcát, hogy behajtasz oda és megvárásra kicserélik mondjuk az olajat a kocsidban vagy bármilyen más autószereléssel kapcsolatos szolgáltatást elvégeznek. Hozzánk tartozik kb. 30 ilyen műhely és nekem az egyik feladatom befizetni az összes közüzemi számlájukat és persze a legtöbbre csekket kell nyomtatnom és nem lehet online fizetni. Minden csütörtökön le kell bonyolítanom az ún. "check run-t", mikor leglább 100 csekket kinyomtatok és azokat először párosítanom kell a számlával, aztán odaadom a menedzseremnek, aki leellenőrzi és mind a 100-at külön be is kell borítékolnom. Képzelhetitek, ez milyen sok időt vesz igénybe. Már voltam 3 meetingen is, ott mindig kapunk kaját, az jó szokott lenni :D Egy kis "cubicle-m" van, ilyen kis elkerített fülke, van ablakom is! Nem mindenkinek jut :D Két képernyővel és egy nagy íróasztallal. Nagyon sok munkával. Rögtön az első nap elém is raktak egy nagy stósz számlát, megmutattak kb. 3-at hogyan kell bekönyvelni a rendszerbe, aztán magamra hagytak. Majd jött egy "check request", azt is egyszer megmutatták, hogyan kell csekket nyomtatni és aztán már egyedül kellett. Vagy olyat mond a főnököm: "L megmutatja, hogyan kell bekönyvelni az American Express-t és aztán már te leszel érte a felelős." Kicsit úgy kezelnek, mintha már tudnám mit kell csinálni, de igazából minden új nekem. :D Azt gondoltam, hogy tényleg betanítanak és valaki figyelni fog, mit csinálok. Sajnos, nem így van, ezért először mindig én  próbálok magam rájönni, hogy kéne megoldani a problémát aztán, ha nem megy, akkor kérdezek. A kollegáim nem nagyon beszédesek, mert mindenki el van foglalva a munkával. Szóval, várom a napot, mikor már mindent megtanulok és fütyörészve fogok bemenni a munkába és sikerül mindent 8 óra alatt elvégeznem :D Egyébként a túlórát jól megfizetik :D Az épület  meg egy labirintus, első napokban mindig eltévedtem. Szóval, még sokat kell tanulnom, de nem bántam meg a munkaváltást. Amit igazán élvezek, azok a szabad hétvégék :)

Azoknak köszönhetően egyszerűbbé vált a szabadidőnk egyeztetése a többiekkel és megszaporodtak a kirándulások számai.

Kezdjük is az első attrakcióval, ami nem más, mint a mesés Seven Falls. Itt 7 darab vízesést lehet megtekinteni, ahogy zúdul le 55 m magasról és egy kanyont váj maga köré. Ezt a helyet épp augusztus közepén nyitották meg újra, majdnem 2 év felújítás után. Az eredeti terv az volt, hogy a Garden of the Gods-nál (itt jártunk áprilisban a tesómékkal is) találkozunk Zsuzsiékkal és Ritáékkal. Sajnos, Ritáék defektet kaptak, így ők csak később tudtak csatlakozni. Úgyhogy Zsuzsival, a férjével és a gyerekekkel körbejártuk a helyet, de ezúttal teljesen más sziklákat néztünk meg, mint áprilisban. :D Végül Ritáék is megérkeztek és elindultunk a vízesésekhez. Aki Colorado Springsben jár, mindenképpen látogasson el ide. Ja és ha kipróbáljátok az itteni Restaurant 1858 névre hallgató éttermet is, akkor nem ajánlom, hogy "trout fritters"-t rendeljetek. A trout pisztrángot jelent és azt gondoltam, hogy kapok valami halas cuccot, de igazából olyan volt, mikor a panírozás utáni hozzávalókat összekevered, szórsz bele pisztráng darabokat és golyókat formázol belőle és kisütöd, de a halat alig érzed benne és olyan, mintha zsemlemorzsa galacsinokat ennél. Aki ismer, az tudja, hogy én mindenevő vagyok, de ez még rajtam is kifogott :) A látvány viszont kárpótolt mindenért :)

Szeptember 7-én, tartották a Labor day-t, ami egy nemzeti ünnep és nagyjából a munka ünnepének felel meg. Képzeljétek, mindkettőknek fizetett szabadnapunk volt, juhú. Ricsinek már korábban is az az ötlete támadt, hogy el kéne autóznunk a Rushmore-hegyhez. Mivel, "csak" 6 óra az út, ezért egy nap alatt meg akarta járni, ez az egész egy péntek este jutott eszébe és szombaton hajnalban akart indulni. Ekkor mondtam neki, hogy jobb lenne, ha eltölthetnénk ott egy éjszakát és így nem kell 1 nap 12 órát vezetni és csak futtában körülnézni - de ehhez ugye az új céghez kellett először kerülnöm, hogy ezt egy hétvégén lebonyolítsuk. Utoljára akkor nem dolgoztam hétvégén, mikor hazalátogattunk... meg ugye most. Egy szó mint száz, úgy gondoltuk, ezen a hosszú hétvégén fog eljönni ennek a kirándulásnak az ideje. Bepakoltunk Olíviába (az autónkba), amiben egyébként már 281 000 mérföld (452 226 km) van :D Wyomingot keresztül szelve jutottunk el Dél-Dakotába. Wyomingban, mikor nem figyeltünk egy pillanatra a sebességmérőre és a kietlen úton mentünk a semmi közepén, egyszer csak mögénk került egy rendőrautó. Ricsi így szólt: "Amíg nem villog, addig jók vagyunk" és abban a pillanatban el kezdett villogni :D Végül kaptunk 170 dollár büntetést, mert 80 helyett 92-vel mentünk :( De mondta a rendőr, hogy csak 170 lesz, mert kaptunk 10 dollár kedvezményt, mivel be volt csatolva a biztonsági övünk. :D Nagyon kedves volt ez tőle...Délután 4 fele megérkeztünk a szállásunkra, Rapid Citybe. Itt épp csak lepakoltunk és el is indultunk ahhoz a bizonyos hegyhez, ahol 4 elnök feje néz vissza ránk. Én mondom, nagyon király! Pont olyan, mint a "A világ száz csodája" című könyvben, amit kiskoromban szívesen fellapoztam a nagyszüleimnél. Most meg élőben is láthattam. Magukhoz a fejekhez nem lehet felmenni, de végig lehet sétálni az ún. Presidential Trail-en és így különböző szögből láthatjuk. Állítólag, Jefferson elnöknek köszönhető az első feljegyzett fagyirecept is Amerikában, így itt épp az ajándékbolt mellett egy fagyizó is megtalálható. Tartozik ide még egy amfiteátrum is, ahol minden este 8-kor egy vadőr nagyon hazafias beszédet elmond és levetítenek egy rövid dokumentumfilmet is az emlékműről, majd kivilágítják a szobrokat és persze nem maradhat el a himnusz éneklés sem. Másnap szétnéztünk Rapid City belvárosában is, ahol minden sarkon egy elnök szobra található. Aztán visszamentünk a Rushmorehoz újra. Itt simán el lehetett volna tölteni több napot is még, de megbeszéltük Ricsivel, hogy még ide visszatérünk.

Egy hétre rá elérkezett a új mexikói vakációnk időpontja. Ezt már régebb óta szerveztük a Rita és Bálint párossal, akik a Hyatt hotelláncnál dolgoznak és így ingyenes illetve kedvezményes szállást élveztünk mi is. Ehhez a kiránduláshoz béreltünk egy kocsit és az első hely, ahova ellátogattunk a Royal Gorge volt, ami még Coloradoban található. E fölött a kanyon fölött található Amerika legmagasabb függőhídja. Mi itt átgondoláztunk a kanyon felett, majd a hídon visszasétáltunk. A híd kb. 300 méter magasan függ az Arkansas folyó felett és jót nevettünk, mikor a hídon egy "No fishing from the bridge" (a hídról horgászni tilos) feliratú táblát találtunk.:D 2013-ban egy futótűz következtében megsemmisült a létesítmény 90%-a, úgyhogy mi már az új látogatóközpontot láttuk és az új gondolán utaztunk, de Ritáék jártak itt a tűzvész előtt is. Sőt a tűz előtt volt itt egy kis park is, ahol ritka fehér buffalo meg mindenféle állatok pl. jávorszarvasok, vadjuhok stb. éltek, de szerencsére mindet evakuálni tudták, így egyik sem pusztult el, mitöbb a fehér buffalo életet adott pár napra rá az új helyen egy újabb ritka fehér buffalonak, amit "Smokey"-nak (Füstösnek) neveztek el. :)

Ezek után kipróbáltuk, milyen az a bizonyos "tailgate"elés, mikor felnyitod a csomagtérajtót és eszel :D Gondolom, az igazi amerikaiak még grilleznének is, de mi csak megettünk pár szendvicsünket.

Majd délnek vettük az irányt, az első szállásunk felé, ami a Tamaya Resortban volt, már Új Mexikóban. Az egész szálloda indián stílusban volt berendezve, ahogy a videóban és a képeken is láthatjátok. Sajnos, ide nagyjából este 7-kor érkeztünk meg és másnap már reggel 10 magasságában útnak kellett erednünk, mivel sűrű volt a programunk. Viszont este még résztvettünk egy sütögetésen, de ne higgyétek, hogy jó kis szalonna került a botunk végére, hanem s'mores. Erről Bálint írt egy nagyszerű bejegyzést, olvassátok el, annyi a lényeg, hogy nagyon édes a végeredmény :D Majd vacsoráztunk és közben egy indián zenekar többek közt a Frozen betétdalát is játszotta pánsípon :D Reggel még muszáj volt kipróbálnunk a medencéket is, végül elbúcsúztunk a helytől, de nagyon szívesen visszalátogatnánk ide is valamikor.

 

Egy nagyjából 4 órás autóút következett és elérkeztünk a következő úticélunkhoz, a White Sands National Monumenthez. Ez a hely a hófehér homokdűnéiről híres. Úgy nézett ki, mintha minden havas lenne körülöttünk, ráadásul még popsi-tepsit is lehetett bérelni és csúszkálni a dombról, ezt mi sem hagyhattuk ki. Volt egy út, amin autóval lehetett közlekedni és a kijelölt helyeken parkolni, gyalog aztán bármeddig el lehet menni. Felhívják a figyelmünket arra is, hogy legyen nálunk sok víz. Éppen augusztus elején meghalt itt egy francia páros a hőség miatt, mert itt aztán tényleg még egy bokor sincs és telibe kapod a hőhullámot és még a nap visszaveri a fényt a fehér homokról. Szóval, mi nem sétáltunk túl messzire. Állítólag, itt végeztek valamilyen kísérleti atomrobbantást is és a sivatag nagy része le van zárva, mert máig katonai kísérletek folynak ott. Mindenestre mi jól szórakoztunk itt.:) 

 

Innen aztán Albuquerque-be, Új Mexikó legnépesebb városába vezetett utunk. Megint ránkesteledett, így már csak a szálláson pihentünk, de másnapra nagy terveink voltak.

Ricsi a távcsövével épp a hotelszoba ablakából kinézve az autópályát vizslatta, mikor meglátott egy táblát, amelyen az állt, hogy azon a lehajtón kell lemenni a történelmi 66-os útra. Így másnap meg is néztük merre haladt az az út. Ezután ellátogattunk a hőlégballon múzeumba. Albuquerqueben rendezik meg minden évben a világ legnagyobb hőlégballon fesztiválját, épp október 3-án fog kezdődni az idei. A múzeumban a legnagyobb érdekesség számunkra a hőlégballon szimulátor volt. 

 

Na most ezt be is rekesztem és amint tudom, megírom a folytatást, csak már nem akarom tovább halasztani és ma már tuti nem tudom befejezni, viszont összecsapni se szeretném. De így talán izgalmasabb lesz :D Az új mexikós képek nagy részét Ritáéknak köszönehtjük. Nemsokára jövök!

Újra

Helló!

Eltűnésem okai:

1. munka

2. munka

3. ihlet nem jövetele

...

:)

Júliusban sokat dolgoztam és gyakran kimerültnek és motiválatlannak éreztem magam. Írtam ugye, hogy jött az a fiú, legyen a neve M, akivel most G-nek foglalkoznia kell. Még azóta is nálunk van. Jófej meg minden, de nem csinál az égegyadta világon semmit. Mostanában M számolja a pénzt, de állandóan elrontja. Volt olyan hét, amikor egy csomó pénztáros kasszája 80 meg 60 dollárokkal volt pluszba. Ami nagyon ritka, hiszen ha egy vásárlónak 80 dollárral kevesebbet adnál vissza, azt észrevennék :) Szerintem, csak valamit nagyon elrontott M, de nem tudtak rájönni és persze arra a következtetésre jutottak, hogy ez a pénztárosok hibája. Természetesen, a figyelmeztető intéseket nekem kellett kiosztanom. Amúgy ez az M 22 éves és az apja valamilyen élelmiszergyárnak az alelnöke. Szerintem ezért a semmit tevésért jobban meg van fizetve, mint én... de nem panaszkodom.

Viszont kaptunk egy nagyon jó "supervisort" is, amolyan "pót Moisest". Nagyon szeretek vele dolgozni és sok mindent megtanítottam már neki én is, a neve A.

G meg válik a feleségétől. Muszáj volt válóperes ügyvédet fogadnia, mert a feleségével nem tudnak semmin megegyezni. Éjszakánként nem alszik és aztán a munkában nem tud koncentrálni, ez már alapból nehezen ment neki, de most még borzasztóbb. Semmilyen neki szóló emailre nem válaszol, mindig én szoktam. Sokszor elfelejti a tejet megrendelni. Elrontja a beosztást, mert nem veszi figyelembe, hogy ki mikorra kért szabadnapot, pedig szoktam neki készíteni egy szép listát, hogy ki melyik nap nem tud dolgozni, volt hogy ez működött, de már nem. Aztán mindig jönnek hozzám kétségbeesetten a munkatársak, hogy márpedig fél éve kikérte azt a napot és hogy nem lehetne-e valakivel cserélni. Szóval, szombaton megírja a beosztást és a vasárnapom egy része azzal telik, hogy kijavítom. Meg sok-sok apróságon felhúzom magam. Pl. ki kell tölteni naponta a "sales report"-ot, hogy lássuk mennyi volt a bevétele az egyes részlegeknek, hány vásárló volt, mennyi órát "fogyasztottunk" - itt kulcsfontosságú a jó beosztás stb., ezeket mostanában G elfelejti kitölteni :D Nem is értem, hogy nem megy csődbe ez az üzlet :D Szóval, sok a stressz és akkor még nem említettem a vásárlókat, ők is sok feszültséget tudnak okozni.

Volt egy nő, aki mondta, hogy ő az összes hozzávalót a Tamales-hez (mexikói étel) nálunk vette meg. Az étel nagyon rossz lett és szeretné visszakapni a pénzt. Nem volt már meg a nyugtája. Mi csak akkor térítjük vissza a költségeket, ha megvan a nyugta. Így nem is tudtuk, hogy mégis mennyi pénzt akarna visszakapni. Azt mondta, hogy vett nagyjából 5 csomag húst. Szerencsére, a másik menedzserrel veszekedett. Én csak annyit láttam, hogy ez a mérges nő elszelel az irodából, majd 5 perc múlva visszajön egy nagy fazékkal és kiönti a tartalmát az üzlet közepén :D Hogy még ezt tetézze, újból visszajött a nőci és mondta, hogy keressük meg a kulcsait, mert szerinte kiesett a kezéből, mikor kiöntötte a tamalest.

Szerintem Ricsi láthatta rajtam, hogy néha mennyire megviselten érek haza :D Ő meg szemtanúja volt az egyik cégben, ahol a számítógépeket tartotta karban, ahogy kidobnak egy könyvelőt. Erre beajánlott engem, mert hogy én ilyesmivel foglalkoztam Csehországban. Mondták neki, hogy akkor küldjem be az életrajzom. Beküldtem és pár napra rá behívtak interjúra. Elmentem az interjúra, komolyan mondom, még a Starbucksos interjúra is többet készültem. :D Lement az egész, jól éreztem magam, nagyon kedvesek voltak és fura volt, hogy az interjú végén körbevezettek az irodaházban és bemutattak embereknek. Majd elindultam haza és már hívtak is, hogy akkor felvennének :O Ilyen könnyen még sosem zajlott ez az egész folyamat. A pozíció megnezevezése: Accounts Payable és a feladata a szállítói számlák feldolgozása, kapcsolatfelvétel a cégekkel a problémás számlákkal kapcsolatban meg ilyesmi :D Azt mondták betanítanak, majd meglátjuk, hogy fog menni :) Nos, ebből ki is derült, hogy elfogadtam az ajánlatot. Itt Amerikában ún. 2 hetes felmondólevelet kell beadni. Ezt be is vittem a SALba. G eléggé kiakadt, de ugyanakkor azt is mondta, hogy megérti. Meg írt Lou-nak, aki annak idején előléptetett és felajánlottak ugyanannyi pénzt, amennyit az új helyen kapnék. Viszont itt hétfőtől péntekig kéne csak dolgoznom és reggel 7 és 9 között kell beérnem és 8 órát dolgozni. A SALban 10 órákat dolgozom, néha ebédszünet nélkül, mert nincs alkalmam szünetet kivenni. Augusztus 17-én kezdek az új helyen, majd beszámolok, hogy milyen. :)

Egyébként, nagyon hálás vagyok a SAL-nak, rendkívül sokat tanultam az amerikai és a mexikói kultúráról, az ügyfélszolgálatról és a sok kellemetlen helyzet miatt gyakran kiléptem a komfort zónámból és sokkal nyitottabb is lettem. Hiányozni fognak a kis pénztárosaim :D Azért bírtam őket, mert olyan kis egyszerűek és kedvesek. Az egyik raktáros mondta, hogy ő rapper lesz vagy világhírű kosárlabdás, aztán lehet, hogy összejön neki, mindenesetre atomfizikus valűszínűleg nem lesz. Felvettem egy afroamerikai fiút is, aki az interjúra szépen kiöltözött, majd az első munkanapján már egy nagy arany feszület lógott a nyakában :D

Az angolom is rengeteget fejlődött :) Ez az elmúlt időszak mindenképpen jótékony hatású volt, de itt az idő, hogy továbblépjek.

Július is hipp-hopp eltelt. Ott volt pl. július 4. Ezúttal Ricsivel Boulderbe mentünk, ahol fürödtünk egy tóban, aztán este meg a boulderi kampusz stadionjába mentünk a tűzijátékot megnézni. Egyébként a boulderi reservoir tetszett eddig a legjobban, jókat fürödtünk, csak aztán mindenkit kiküldtek a vízből a közeledő vihar miatt, ami aztán nem is jött el. Fellépett itt egy zenekar is meg lehetett ingyentetkót is csináltatni. Aztán pont estére lett rossz idő, mikor a "Ralphie’s Independence Day Blast"-en vettünk részt, ahol a főattrakció Ralphie lett volna, aki egy bölény és a coloradoi egyetem élő kabalája. Állítólag ilyenkor körbeszalad a pályán, de idén nem engedték őt ki az időjárás miatt. Aztán a tűzijátékig még volt közös éneklés, pl. ezt a dalt énekeltük, ki volt vetítve a szövege. Majd gyönyörködtünk a tűzijátékban, ami nem volt semmi extra :D

Egyik szombaton, mikor szabadnapom volt, úgy döntöttünk, hogy megmászunk egy "fourteener-t", tehát egy olyan hegyet, ami 14000 láb (4270 m) magasan fekszik. Mi a Mt. Bierstadt nevezetű csúcsot választottuk, mert az állítólag a legegyszerűbb. A gond az volt, hogy összesen csak 2 liter vizet vittünk ill. nem volt nálunk kalap és napkrém sem. Sikerült felérni, de odafele elfogyott az összes vizünk. 4 órát mentünk föl és 3at meg le, mert meg kellett párszor állni, mivel Ricsi napszúrást kapott, én csak szomjas voltam :D Kicsit brutális volt így, de legközelebb jobban felkészülünk. Csak az volt a becsapós, hogy mindenhol a legkönnyebbként emlegették, biztos a profi hegymászókhoz viszonyítva :D Nekem a 2 karom leégett, meg a mellkasomra égett a pólóm kivágása, de ezt csak másnap vettem észre :D Aztán olyan magasan már az oxigén sem túl dús. Hó is nyomokban fellelhető volt, szóval nem is éreztük, hogy közben elégünk. Jó kaland volt :) Ja és azokat a Mt. Bierstadtos papírokat az előttünk ott lévő emberek hagyták ott a többieknek, hogy örüljenek, mikor felérnek.

Ricsi volt fogorvosnál, mert fájt az egyik foga. Olyan királyi kiszolgálásban részesült, hogy kellemes élménnyé alakult a látogatás. Végül gyökérkezelni kellett a fogát és aznap este 8 körül hívta őt valamilyen ismeretlen szám, de nem vette fel, mert az hitte munkával kapcsolatos, de a fogorvos volt az, aki aztán hangposta üzenetet hagyott, mert hogy csak szeretné megtudni, hogy minden rendben van-e és nem fáj-e a fog :D Állítólag a biztosítónk állja a 80%-át, de majd meglátjuk milyen számlát kapunk. 

Most, hogy már szabadok lesznek a hétvégéim, lehet, hogy gyakrabban is tudok majd jelentkezni, de az is lehet, hogy ezentúl mindig kirándulni fogunk Ricsivel :D Meglátjuk :)