Ezer éve nem
jelentkeztem már, te jó ég, nincs is 2019-es bejegyzés. Jöjjön tehát egy nem
Amerikával kapcsolatos írás.
2019-et egy
rendhagyó kirándulással kezdtük, méghozzá Bangkokban. Miiiiii? Hogy kerültünk
oda?
Bátyámnak
thaiföldi felesége van és a lány nagypapája kiszámolta számmisztikával, hogy az
esküvőnek 2019 január 12-én kell lennie, így esett, hogy Bangkokba utaztunk 1
hétre.
Az utazás előtt
kb. 2 hónappal vettük csak a repjegyet, mert nem tudtuk, hogy el tudunk-e menni
egy másik dolog miatt, amiről még azt hiszem nem írtam. Beadtuk a kérvényeket
az amerikai állampolgárságra és nem tudtuk, hogy mikor fognak behívni. Annyit
elárulhatok, hogy végül nem akkor volt az interjú, így nem volt gond. A másik
dolog meg ugye a munka miatt, de azt is megoldottuk.
Denverből
Bangkokba.... volt vagy 20 órás az út. Először Los Angeles-be repültünk január
4-én este. Ja igen, ez egy pénteki nap volt és Ricsi főnöke Ricsit direkt
beosztotta egy észak-denveri céghez délutánra, közben tudta jól, hogy egy
kicsit hamarabb szeretne végezni, hogy elérjük az este 7-kor induló gépet,
szóval izgultunk, hogy el tudunk-e indulni időben a forgalom miatt, ám
szerencsére sikerült elérni a gépet. Los Angelesben megszálltunk egy reptérhez
közeli hotelben, amit épp felújítottak, még éjszaka is, úgyhogy a zajtól, nem
nagyon tudtunk aludni. Majd valami gyorsulási verseny lehetett az utcán, a
hangok alapján, mikor már végre el tudtunk volna szenderülni, a szomszéd
szobában elkezdtek hangoskodni. Szóval, január 5-én, mint a mosott szarok,
indultunk neki a nagy repülőútnak. Los Angelesből Shanghai-Pudong reptérre
érkeztünk, majd innen Bangkokba, ekkor már hajnal 1 volt és január 7. Egyébként
a China Eastern légitársasággal repültünk, amiről sok rossz véleményt olvastam,
de én csak jókat tudok róluk mondani. Remek volt az ellátás, igazából nem is
jut eszembe semmi rossz. :)
Shanghai cola |
Kijött elénk a Suvarnabhumi
névre hallgató reptérre a tesóm, a felesége és az unokatestvére, aki a sofőr
volt. Nagyon örültünk egymásnak, most találkoztunk először személyesen a
sógornőmmel, eddig csak skypeon keresztül beszéltünk. Az első éjszakát a
sógornőm családjának a házában töltöttük. Amint lefeküdtünk egy fura
állathangot hallottunk, először azt hittem, hogy egy majom makog, de kiderült,
hogy valóban egy apró madár volt az. Mindenesetre egy jót aludtunk végre és
másnap kipihenten ébredtünk, egyáltalán nem volt jetlagem. Aztán jött a
reggeli, ami egyáltalán nem olyan reggeli, mint amihez mi vagyunk szokva,
sógornőm és az anyukája egy kis terülj terülj asztalkámat rittyentettek, volt
ott rizs, többféle hús, gyümölcs stb. Már akkor feltűnt, hogy a thaiok nagyon
szeretnek enni és mindent az evéshez igazítanak. Miután jól laktunk, a sógornőm
és az unokatestvére már azon gondolkoztak, hogy mit fogunk ebédelni. Ekkor
megismerkedtünk még a nagyszülőkkel, nagynénivel, nagybácsival és egy másik
unokatestvérrel, aki Angliában él. Majd nagypapa egy fura ízű desszerttel
kínált, ami úgy nézett ki, mint egy tojás, Ricsi szerint papír ízű volt, de
muszáj volt mindent megkóstolni. :)
Majd kocsiba
szálltunk és elmentünk esküvői ruhákat próbálni. Ekkor láttam nappali fényben
is Bangkokot és nagyon tetszett a szemeimnek, az időjárásról nem is beszélve.
Denverben röpködtek a mínuszok, Bangkokban meg nyár volt. Ezután ettünk egy
bevásárlóközpontban, Ricsi és a tesóm pizzát, én meg a többiekkel bevállaltam a
thai kaját. Ezután még pénzt váltottunk, majd elmentünk becsekkolni a
szállásunkra.
Tesómmal |
Ruhapróba |
Még mindig január 7.volt és estefelé megérkeztek a szüleim is, juhúúúú.
Felvettük őket is a reptéren és visszajöttünk a szállásunkra, ugyanott szálltak
meg ők is, ahol mi Ricsivel. Annyira örültünk egymásnak, hogy csak na!
Hirtelen
elvesztettük az időérzékünket és azon kaptuk magunkat, hogy ébredni kell, mert
megjött értünk a kisbusz, amivel Pattayába utaztunk. Gyorsan összekaptuk
magunkat és elindultunk, anyu, apu, tesóm, Ricsi, megálltunk a sógornőméknél,
felvettük őt és az unokatestvérét. Útközben megálltunk egy úszópiacon, ahova a
thaioknak ingyenes volt a belépés, a többieknek meg belépőt kellett fizetni. :D
Na itt aztán tényleg mindenféle szag összekeveredett és a legfurább dolgokat
lehetett volna enni pl. kacsacsőrt vagy skorpiót. Bánom, hogy nem vettem meg
azt a halpapucsot.
Nyami csirkeláb |
Végül
megérkeztünk Pattayába. Itt egy nagyon pöpec szállást foglalt nekünk a tesóm a Grande
Centre Point nevű hotelben. Annyira hívogatott a pihe-puha ágy, de végül inkább
a medencéhez mentünk le. Sogornőm családja is megérkezett Pattayába és az egyik
nagynénije mindenkinek vett belépőjegyet egy ladyboy showra, ami egy
táncos-énekes előadás. A ladyboyok olyan férfiak, akik nőnek operáltatják át magukat.
A legtöbbnél rendkívül jól sikerült a transzformáció. Egyébként a thai személyi
igazolványon akkor is férfinak tüntetnek fel, ha már fizikailag nő vagy, szóval
ebből ki lehet deríteni a nemet. A showban nagyon sokat adtak a különféle
kosztümökre és a díszletre, mindenképp érdemes egy ilyen előadást megnézni. Az
előadás után le lehetett pénzért fényképezkedni a fellépőkkel.
Az angol
unokatestvér folyton azzal viccelődött, hogy el akar menni egy ping-pong
showra...azt kell erről csak tudni, hogy ott Pattayában ezt nem ütőkkel
játszák... Na mindegy, végül ilyenre nem mentünk :D
Ricsi és én nem
szeretjük a tengeri herkentyűket, csak a halat, ami talán nem is számít
herkentyűnek. Kiderült, hogy a szüleim sem rajonganak a seafood-ért. Ezt a
tényt valahogy nehezen fogadta el tesóm thai családja, mert meg szerettek volna
hívni bennünket valamilyen legjobb seafood étterembe, sajnos, mi inkább
találtunk egy német éttermet magunknak.
Szerencsére, a bátyám meg imádja ezeket a nyálkás izéket és ez a lényeg.
:)
Itt épp nagyon finomakat ettünk |
Másnap, elmentünk
a tengerpartra, ami nem mondható gyönyörűnek, de azért úszkáltunk egy kicsit és
napoztunk. Majd visszaindultunk Bangkokba.
Thaiföldön már 2562-t írnak |
Karácsonyfákkal is találkoztunk, ja és a kábelrendszert is érdemes megfigyelni |
Bangkokban
találhatóak ún. éjszakai piacok, ahol mindent IS lehet kapni. pl. hörcsögöt is
XD De főleg a márkás olcsó ruhákról és cipőkről híresek ezek a helyek. Ha jól
emlékszem, még aznap, mikor megérkeztünk Pattayából, elmentünk egy ilyen
piacra. Azt hiszem, itt vásároltam magamnak egy új pénztárcát, Ricsi meg
felvarrókat.
Következett 2
nap, amit csak négyesben töltöttünk el a szüleimmel, mert tesómék bőszen
készülődtek az esküvőre.
Egyik ilyen napon
taxival elmentünk egy skytrain (magasvasút) megállóba, majd innen beljebb a
városba, a Siam megállóig. Itt egy bevásárlóközpontba keveredtük, ám hülyék
lennénk ott vásárolni, mikor vannak a jó kis piacok, ahol minden olcsóbb :D
Szóval, elég gyorsan kijöttünk onnan, majd egy tuk-tuk sofőr leszólított
minket, és tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ezek a sofőrök csak lehúzzák a
turistákat, de úgy gondolom, hogy jól tettük, hogy szóba álltunk vele. Egyébként
a sofőr nagyon jól beszélt angolul, ami nem mondható el az összes thairól. Ez a
sofőr, akinek sajnos elfelejtettem a nevét, jó pár órán át furikázott minket, megvárt,
amíg thai masszázson voltunk, elvitt szuvenír boltokba. Persze azért megállt
olyan helyeken, amit nem mondtunk neki pl. selyem bolt meg egy titkos bolt egy
pincében XD de ezeknek is próbálta hozni a vevőket. Végül, úgy emlékszem 500
baht-ot fizettünk a fél napos fuvarozásért, ami soknak tűnhet, de igazából csak
16 dollár.
Most voltam
először ilyen thai masszázson és nagyon szuper volt, annyit ropogtam. :D Egyébként
itt ki volt írva, hogy ez csak sima thai masszázs, semmi több :)
A tuk-tukkal való
utazás is eléggé emlékezetes, főleg ha hatsávos úton mentek majdnem gyorsabban,
mint az autók. :P
Ezután a Hard
Rock Cafeban vacsoráztunk, ami ugyanolyan volt, mint minden ehhez hasonló
étterem.
Tuk tuk és Chang sör |
Tömeg a megállóban |
A hazafele út
kicsit macerásabbra sikerült, mivel nagyon rossz lett a forgalom. A szállásunk
kicsit kijjebb volt és ide már nem járt a vonat. Beültünk egy taxiba, a
taxisofőr 1 óra után a dugóban, úgy döntött, hogy nem visz tovább, ezért
kiszálltunk. Gyalogoltunk talán fél órát még. Majd nagy nehezen egy taxis
hajlandó volt felvenni minket. Az itteni taxisokkal egyébként meggyűlt a
bajunk, ha pl. a hotel recepción keresztül rendeltünk taxit, akkor mindig
bekapcsolták a taxiórát, pedig ők is csak az utcáról hívták, vagy ha a thai
rokonok intézték a taxit, akkor is volt taxi méter. Amint mi szólítottunk le
egy taxist, nem kapcsolták be az órát és alkudozni kellett az áron. Szóval,
majd erre készüljetek fel, ha esetleg mennétek. Létezik még a Grab telefonos szolgáltatás,
ami hasonlít az Überhez, csak itt készpénzzel kell fizetni. De sajnos nem
töltöttem le ezt az applikációt, pedig pl. ebben a helyzetben jó lett volna.
Végülis, szerencsésen visszaérkeztünk a hotelbe.
Mielőtt Bangkokba
utaztunk volna, nézelődtem a neten blogok után, amik Thaifölddel foglalkoznak,
mert azt gondoltam, hogy majd én szervezek egy kis városnézést. Rátaláltam
viszont Bangkok Charlie weboldalára és itt kész programokra lehetett
befizetni. Felvettem velük a kapcsolatot és nagyon segítőkészek voltak, meg is
egyeztünk egy városnéző túrában péntekre. Még azt is el tudták intézni, hogy
jöjjön értünk a kisbusz, mivel főleg csak a belvárosi turistákat szokták
felvenni, de egy kis felárért végül megoldották a fuvarunkat. Velünk jött még
maga Charlie, egy thai idegenvezető és még 1 magyar pár.
Igazából, akit
érdekel, itt elolvashatja, mert pont ezeket néztük meg.
Persze,
kiegészítem a személyes élményekkel. :)
Wat Traimit – A
kolostor előtt volt egy üst, előtte csengőkkel. Ezeket a csengőket először meg
kellett csengetni, majd az üstbe bedobni egy pénzérmét, ez állítólag szerencsét
hoz. Ricsi sajnos túldobta, de én beletaláltam :D
Az összes ilyen
szenthelyere csak mezítláb lehet bemenni, szóval ajánlatos olyan cipőt viselni,
amit egyszerű le- és felvenni.
Wat Pho – A
legnagyobb látványosság talán az óriási fekvő buddha volt, nem is fért rá a
képekre. Ezen a helyen alakult az első masszázsiskola is, és megtekinthettük az
ember anatómiáját ábrázoló falfestményeket. Valamint egy csomó kisebb buddhát
is láttunk. Volt ennek egy szépen karbantartott kerti része is tóval, ezer éves
fákkal stb. Az egyik oroszlán szobor szájába bele volt építve egy kőgolyó, akinek
ezt sikerül kivenni, az sok pénzt kap...már nem tudom kitől :D
Idegenvezetőink
rendkívül sok háttérinformációval láttak el bennünket, lehetetlen volna
mindenre emlékezni. :O
Épp gyereknapot ünnepeltek |
Grand Palace- Nem
azért voltunk hosszúnadrágban, mert annyira fáztunk, hanem azért mert néhány
szenthelyre tilos rövidnadrágban vagy szoknyában bemenni. Itt a Királyi
Palotánál is ez volt a helyzet. Mi ezt természetesen tudtuk, csak Ricsi nem
akart farmerben sülni egész nap, ezért úgy döntött, hogy majd itt vásárol egy
lenge elefántos nadrágot, majd láthatjátok a képeken :) (otthon is gyakran
viseli ezt a gatyát). Ide nem jöttek be velünk idegenvezetőink, csak megvették
nekünk a jegyet és elláttak instrukciókkal. Rengeteg itt a turista és a legtöbb
kínai, ugyanis itt található egy zöld Buddha, amihez minden kínai el szeretne
zarándokolni az életében. Sok rossz véleményt lehet erről a helyről olvasni,
hogy drága a belépő, sok a turista, nincsenek angol feliratok, szigorú dress
code...de mi ezekre mind fel voltunk készülve és így nem ért minket semmi
attrocitás, kivéve talán csak a legelején, mikor Charlie beállított minket egy
csoportképre és egy horda kínai turista konkrétan lesodort minket terepről.
Végül aztán pár méterrel arrébb fényképezkedtünk. :) Valamint arra is kell vigyázni,
hogy nem mindenhol lehet itt fotózni, elveszik a telefonod és jó drágán adják
vissza az őrök. Miután kijöttél onnan, arra is ügyelni kell, hogy nehogy
rágyújts vagy alkoholt fogyassz az utcán, mert figyel a thai gestapo és szintén
megbüntet.
Nekem ez a hely
is nagyon tetszett, csak ámultunk, mi európaiak nem ilyen építészethez vagyunk
szokva. :)
A csónakázás is
emlékezetes volt, először is majdnem bezuhantam a folyóba, ahogy szálltam be a
csónakba, nem örültem volna, ha ez megtörténik, ugyanis nem tűnt nagyon
tisztának. A csónakkal meg úgy száguldottunk, mint a fityipaldi (Fittipaldi). :D Óriási napozó varánuszokat figyelhettünk
meg.
Napozik a varánusz |
Szerencsésen
átjutottunk a folyó túloldalára.
Wat Arun-
Megmondom őszintén, nekem ez a templom tetszett a legjobban. Itt a szerzetes
olyan jófej volt, hogy bárkit szívesen megáldott, így anyukámat és engem is,
majd kaptunk egy kis karkötőt tőle. A templom körül épp valamilyen esemény
zajlott, voltak körhinták, emberek népviseletben. Charlie megkóstoltatott
velünk valamilyen palacsintába csavart vattacukor ízű édességet, nem is volt
rossz.
Tuk tuk tuning |
Wat Prayura
Wongsawat Woravihan- Alig volt itt turista, holott ez is gyönyörű templom.
Papájával etettük a teknősöket, óriási élmény volt. A képek magukért beszélnek.
Hazafele Bangkok
ismét bedugult, de szerencsére a hotelig szállítottak minket. Aznap estére már
csak pihenés volt betervezve, ugyanis másnap már hajnali 3-kor jöttek értünk.
Szombat, a
várvavárt esküvő napja.
Ez az esküvő
hagyományos buddhista stílusban volt megtartva és mivel én keveset tudok erről
a vallásról, főleg csak a személyes megfigyeléseimet írom le.
Az egész már
reggel 7-kor kezdődött. Mi azért indultunk már hajnali 3-kor, mert anyukámnak
és nekem sminkest és fodrászt is foglalt a sógornőm és mire elkezdődött az
egész, mi nagyon thaiul festettünk, de majd meglátjátok a képeken.
Először 9
buddhista szerzetes érkezett, akik egy rituálé közepette megáldották a
családot, az esküvőt és valamit kántáltak közben és mielőtt az útjukra
eresztették volna őket, még étellel látta el őket a család. Gondolom, azért is
kezdődött ilyen korán az egész, mert a szerzetesek délután már nem ehetnek
semmi szilárdat.
Khan Maak –
eljegyzési szertartás. Ennek a résznek kicsit utána olvastam. Még a régi
időkben, a férfi gyalog indult útnak a kedveséhez. Nem egyedül sétált, hanem a
családjával, barátaival stb., ajándékokat vittek magukkal és útközben
énekeltek. Mi is ezt demonstráltuk, mikor bevonultunk a férj mögött, énekelve
és mindenféle bambusz- és banánlevéldekorációkat hordozva.
Ahhoz, hogy az
esküvő folytatódjon, a vőlegénynek, el kell jutnia a menyasszonyhoz különböző
akadályokon keresztül. Szimbolikus kapukon kell átlépnie, ami ezen az esküvőn viráglánccal
volt reprezentálva. A feladatok közt volt pl. éneklés, fekvőtámasz stb. Végül
mindent sikerült tesómank teljesítenie :) Ezután a vőlegénynek meg kellett
találnia a menyasszonyt, aki egy ennek kialakított szobában rejtőzködött. Tesómnak
itt beszédet kellett tartania és meggyőzni a családot, hogy nála a lányuk jó
kezekben lesz.
Fontos jelentőséggel
bír a vőlegény hozománya, amivel bizonyítja, hogy képes anyagilag támogatni a
lányukat. Ez az ún. sin sod (anyatej ára). Itt egy csomó thai bahtot kiraktak
egy tálra, hogy bemutassák, a vőlegény anyagilag alkalmas erre a feladatra. Sógornőmnek
van egy gazdag nagynénije és ő szolgáltatta a pénzt. :) Csak szimbolikus
hozomány volt, viszont nagyon fontos szerepe van a thai esküvőkön.
Ha jól emlékszem,
ekkor helyezték fel egymásnak a gyűrűt is, persze guggolva a családtagok előtt.
Ezután a
menyasszony és a vőlegény is egy-egy fejdíszt kapott, ami össze volt kötve egy
pamutcérnával és ez már a házasságot szimbolizálta. Azt hiszem ezt a fejdíszt
is megáldották korábban a szerzetesek. Ekkor már egymás mellett ült a
menyasszony és a vőlegény, majd a család és a vendégek sorban a házaspárhoz
léptek és szentelt vizet öntöttek az összezárt kezükre és jókívánságokat
kívántak nekik. Batyám mondta, hogy annyian leöntötték a kezét hideg vízzel,
hogy már elkezdett fázni és remegni a keze.
Ki volt alakítva
egy hálószoba a házaspárnak, és ide lettek beküldve. Ez egy nyitott szoba volt,
szóval nem mentek igazából aludni, csak befeküdtek az ágyba. Az ágyra is
helyeztek néhány szimbolikus díszt, pl. sétabotot, ami a hosszú életet
jelképezi. Minden tárgy valaminek a jelképe
volt. Az egész ceremónia thai nyelven zajlott és volt egy angol tolmács is, de
sokszor nem pontosan tudtuk/értettük, hogy épp mi zajlik. :)
Eddig az egész
ceremónia kint játszódott, majd ezután bevonultunk egy terembe és asztalokhoz
ültünk.
A pár ez alatt
átöltözött. Tesóm ekkor már nagyon éhes volt, de még várt rájuk egy-két
feladat. Pl. tortával etették a szülőket. Mindenki ekkor szeretett volna még
fényképezkdeni is a párral. Ezután feltálalták az ételeket és a tesóm fogta az
evőpálcákat és tök ügyesen használva ezeket, elkezdte magába tömni a kaját. Mi
otthon sosem főztünk/ettünk ázsiai ételeket, ezért is csodálkoztunk a
szüleimmel, hogy a tesóm meg ennyire imádja. :)
Nem volt ilyen
táncolós, bulizós lagzi rész, hanem délután 3 fele mindenki hazament.
Aznap este
elmentünk még egy másik éjszakai piacra is. Ricsi itt arra az elgondolásra
jutott, hogy jobb adni, mint kapni és ezzel a lendülettel vásárolt magának egy
csomó mindent. :) (Jó persze a nagyszüleinek, anyukájának és húgának is. :) )
Még egy utolsó közös kép |
Ricsi és én már
vasárnap repültünk vissza, a többiek még 1-2 napot maradtak.
Elég rossz volt
visszajönni Denverbe és rögtön munkába menni hétfőn, blööö, szóval nem is írok
róla.
Ó, dicsőséges
Thaiföld, Ricsivel sokat gondolunk az itt eltöltött hétre és vissza szeretnénk
még jutni valamikor, mert annyi ott a látnivaló még. :D
Ajánlanék egy nagyon szuper bejegyzést még, olvassátok el, ha szeretnétek még többet megtudni
Bangkokról.