San Diego, nyaralunk!

Mióta tavaly otthon jártunk, nem voltunk sehol sem nyaralni, ezért úgy gondoltuk, hogy kiveszünk 1 hetet, mert megérdemeljük. Vaciláltunk Florida és Kalifornia között, végül Kaliforniára esett a választásunk és azon belül San Diegóra. Arra is rájöttünk, hogy mi jobban szeretjük a mozgalmas kirándulásokat, ahol új dolgokat ismerünk meg és nem a lazulósakat, ahol egész nap csak heverünk a tengerparton. Egyszer már próbáltuk és mindketten napallergiásak lettünk. XD

Ez most egy útibeszámoló lesz erről a remek kirándulásról, mert szívesen idézem fel az ott átélt kalandokat. :)

Augusztus 25-én repülőgéppel érkeztünk San Diegóba a reggeli órákban. Átvettük a bérelt kocsinkat, egy Dodge Challenger-t, mert csak 2 napra kellett kocsi és ismét úgy gondoltuk, hogy megérdemeljük, hogy ne csak a GTA-ban legyen menő verdánk, meg mert Ricsinek volt kuponja is. 

Az első megállónk a USS Midway anyahajó múzeum volt, ami San Diego öblében horgonyoz. Ez volt az USA legtovább szolgáló anyahajója, amit aztán 2004-ben múzeummá alakítottak. Az elején kaptunk egy audio guide-ot, amit le lehetett pittyenteni a kijelölt helyeknél és meghallgathattuk a hajó történetét. Betekintést nyerhettünk a tengerészek mindennapjaiba, szinte az összes szoba bejárható volt, be voltak rendezve, viaszfigurákkal élethűbbé téve. A fedélzeten lévő repülők is érdekesek voltak, néhányba bele is lehetett ülni. Meghallgattunk pár veterán katona történetét is, voltak akik még ott szolgáltak a Midway-en. Az egyik pl. nagyon részletesen mesélt a repülők anyahajóról való indításáról. Miután bejártuk a hajó szinte összes szintjét, folyosóját, arra eszméltünk, hogy már 2,5 órája itt vagyunk és meg is éheztünk, ezért elmentünk kajálni egy Applebee’s-be. 

Amikor minden készen áll, az indító ember azt mutatja, amit a képen a Ricsi. Ha a pilóta visszajelez, szó szerint "kilövi" őt az ujjával (lásd: sárga dzsekis ember)

A legtöbb repülőnek behajtható szárnya volt, hogy több elférjen belőlük a fedélzeten és a hajó hasában található hangárban.

San Diego rendkívül közel fekszik a mexikói határhoz, szóval mi is leautóztunk megnézni a falat és akkor már megálltunk az itt található outletekben, ahol nagyon olcsón lehetett márkás cuccokat vásárolni. Ricsi talált is magának egy Levis 501-est, az a kedvenc fajta farmere. Nem mentünk át Mexikóba, nem is hoztuk az útlevelünket. Átláttunk Tijuanába, ott lobogott a nagy mexikói zászló.  

Ilyen kerítésen kell átvergődniük szegény mexikóiaknak, ha át akarnak szökni.

Akinek nincs kedve kerítést mászni, egy ilyen átjárón is átkelhet. Nem tudjuk milyen vízum kell hozzá, de nagyon sok mexikóit láttunk az amerikai oldalon.

A háttérben felfedezhető a mexikói zászló.

Ezután megcéloztuk Coronado szigetet, ahol a szállásunk volt, gyorsan becsekkoltunk és mentünk is tovább a Sunset Cliffs parkba. Benne is van a nevében, a naplementék miatt szoktak idejönni az emberek. Hát mi is elcsíptük itt a naplementét, bár kicsit felhős lett az ég, de így is gyönyörű volt. Ki van táblázva, hogy nem szabad rámenni a szirtekre vagy hogy ugrálni onnan a vízbe, de úgy tűnt ezeket a figyelmeztetéseket, csak mi vettük komolyan. 

Csupán néhány sarokra a szállásunktól, felfedeztünk egy európai kis éttermet/cukrászdát, ami aztán a törzshelyünkké vált. Ide is teszem a címet, hátha valaki arra jár és ki szeretné próbálni. 

5 év alatt ez az első normális cukrászda, amit találtunk. Mondanom sem kell, hogy európai a tulajdonos.

Másnap reggelre snorkeling (azt hiszem, könnyűbúvárkodás magyarul) időpontunk volt lefoglalva a La Jolla nevű tengerparti városrészben. A felszerelésünk békatalpból, búvárszemüvegből és légzőcsőből állt. Ez a túra úgy volt beharangozva, hogy majd Leopárdcápákat fogunk látni merülés közben, amik nem támadnak emberre, sőt félnek tőlük, sajnos, végül ilyen cápák nem jöttek elő, viszont láttunk sok halat, ráját, korallokat stb. Kicsit izgultam, hogy majd a sósvíz befolyik a szemüvegbe és kiúszik a kontaktlencsém, de szerencsére jól szigetelt. A búvárszemüveget le sem vettem végig a fejemről, a pihenőknél sem, ezért a végén egy hosszú lenyomat maradt a homlokomon, ami egész nap nem múlt el. XD Nagyjából 1 órás volt a vezetett túra és utána egész napra még megtarthattuk a felszerelést. Szóval, még visszamentünk külön Ricsivel is búvárkodni, de a homokszemeken, hínáron és pár kisebb halon kívül, nem láttunk már semmi érdekeset. Azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon el lehet fáradni közben. Ez egy jó kis víz alatti móka volt, remélem, még lesz alkalmunk máskor is snorkelezni. 

A munkatársaimtól, meg másoktól is sokszor hallottuk, hogy “jaj, ha Kaliforniában jársz, ki ne hagyd az In-N-Out Burger-t”. Ezért mi is beiktattuk ezt a gyorséttermet, búvárkodás után. Igazából, nem jöttünk rá, hogy mitől ennyire nagy szám ez a burgerező. 3 féle burger közül lehet választani és jár hozzá sült krumpli. Számomra olyan volt, mint a mekis kaja, amit nem annyira szeretek. Azt olvastam, hogy itt az In-N-Out-ban minden dolgozó kap juttatásokat és jó fizetést, ezért is kedvesebbek, ám ez nekem nem tűnt fel, mármint csak felvették a rendelést, nem voltak bunkók, de nem is voltak szokatlanul kedvesek hozzánk. Mindenesetre jól laktunk néhány órára. 

Ez a vasárnap volt az “egész nap lubickolunk az óceánban nap”, ezért a következő állomás a Mission beach volt. Hagytuk, hogy a hullámok sodorjanak minket, ugráltunk és pancsoltunk. :D 

Guberáló sirály. Többször is úgy találtuk az őrizetlenül hagyott törölközőnket, hogy sirálynyomok vezettek rá és róla.

Még annyi erőnk maradt, hogy visszavittük a ”kis ” Dodge-unkat a kölcsönzőbe és most figyeljetek, KOMPPAL mentünk vissza Coronado-ba, ahol a szállásunk volt. :)

Érdekesség, hogy a kép bal oldalán látható hídnak látszó építmény valójában a Midway anyahajó kivilágított kötélzete. San Diego-ban nem található függőhíd.

Azt is el kell árulnom, hogy nem először jártunk már San Diegóban, hanem most voltunk másodszor. XD Mikor először voltunk, akkor csak egy gyors hétvégére jöttünk a barikkal, mert volt kedvezményük a Seaworldbe és a Legolandba, és még gyorsan a történelmi óvárost néztük meg.

Szóval, most olyanokat néztünk meg, amit 2 évvel ezelőtt nem. Ezért esett a választásunk az állatkertre, ami azért is világhírű, mert itt él, Kína után, a legnagyobb pandapopuláció. Megtudtuk, hogy a nőstény pandánál csak évente 3 olyan nap van, mikor meg tud termékenyülni és ezért fenyegette őket a kihalás, mert a pandák nem tudták, melyik ez a 3 nap, viszont a tudósok rájöttek. Mivel, most megint munkában írom ezt a bejegyzést, nem akarok rákeresni arra, hogy “a pandák szaporodása“, úgyhogy nem tudom leellenőrizni, hogy a fent említettek igazak-e, de én így emlékszem. Nagyon tetszett még a madárvilág, több emeletetes bejárható ”ketrecekben” élnek ott a különböző fajta madarak. Bobi óta, a madarak a kedvenceim. :) Itt is simán el lehet tölteni akár egy egész napot is. 

Ez az állatkert a Balboa park részét képezi, ami szintén egy látványosságnak számít. Tele van múzeumokkal, kertekkel, szép épületekkel, gyönyörű növényzettel. Mi bicikliket bérelve néztünk itt körül, majd a kompmegállóban leadtuk a bringáinkat és visszamentünk a szállásunkra.

Kedd délelőtt bálnalesre indultunk. Ez egy 3 órás hajóút volt, a Privateer nevű hajó fedélzetén. Velünk tartott 2 tengerbiológus lány és a hajókapitány is lány volt. Ide teszem a facebook oldalukat, ahol mindegyik hajóútról írnak egy kis összefoglalót képekkel. 

A nyílt óceánra vezető út kicsit rázós volt, sokan tengeribetegek is lettek. Mi Ricsivel nem hánytunk, de azért enyhén rosszul lettünk. Azt is mondtuk, hogy szívesebben hányunk most, mint dolgozunk. Később aztán már elültek a hullámok és a visszafele út már sima volt. Sajnos, bálnákat nem láttunk, viszont rengeteg delfint, akik produkálták magukat, ugrándoztak, követték a hajónkat. Valamint egy óceáni madarat is megfigyeltünk, angolul Nazca Booby, csak ott úszkált magában a nyílt óceánon. Kaptunk 50%-os kedvezményt a következő bálnalesre, mivel nem láttunk bálnát. Ha valaki menne erre a san diegói bálnalesre, szívesen odaadom a kupont, örökre érvényes.

A kikötőben találtunk egy büfészerűséget, ami friss halat ígért. Itt ettünk egy lazac és kardhal filét, finom volt, csak kicsit zsíros az ízlésünknek. 

Kedd estére foglaltam egy időpontot a Noble Experiment nevű koktélbárba. Hogy miért pont ide? A kirándulás előtt nézegettem, hogy miket érdemes San Diegoban kipróbálni, megnézni és sok helyen ajánlották ezt a titokzatos bárt. Azt hiszem itt olvastam róla először.

Igazából, egy étterem hátsó részéből nyílik a bejárata, ami úgy néz ki, mintha üres hordókkal fedett fal lenne, de az az ajtó, ami aztán egy kis terembe vezet, ahol egy hölgy ül, aki a foglalásokat kezeli, majd innen egy függönnyel elválasztott részhez érünk, ami nagyjából egy 30 férőhelyes kis bár. Félhomály honolt, a falat koponyák és furcsa festmények díszítették. Azt olvastam, hogy hétvégente egész kint áll a sor, szóval nem nehéz megtalálni, de kedd este nem volt tömeg. Kérdeztük, hogy mi a története a bárnak, hogy esetleg a szesztilalom idején alakult, azért van így elrejtve, de azt mondták, nincs története ez csak így van. :D Mindenesetre a koktélok rendkívül finomak voltak, maradtunk vagy 2 órát, mivel nem sürgettek minket. Ez a bár a „Gázlámpás negyedben” avagy Gaslamp Quarter-ben található, ami  az éjszakai élet központja, tele bárokkal, éttermekkel, régi épületekkel. 

"Pókhálós, koponyák díszítik" - Alan Harper

Hazafele volt egy emlékezetes pillanat, mikor megálltunk a lámpánál, ahol egy kigyúrt hajléktalan vagy 10 felhúzást csinált egy oszlopnál. Néztük, hogy wow, milyen erős, az über sofőr meg megkönnyebbült, mikor végre zöldre váltott a lámpa. :)

Amerikai sportok közül talán a baseballt csípjük a legjobban, ezért határoztunk úgy, hogy megnézünk egy San Diego Padres meccset szerdán a Petco Park stadionban. Épp a Seattle Mariners ellen játszottak. Ez a program elég laza volt, csak együtt szurkoltunk a többiekkel. 

A meccs után Coronado beach-en úszkáltunk egy kicsit. Ricsi rálépett egy rájára véletlenül, pedig mondtam neki, hogy ne lépjen rája...De nem lett semmi baj, csak elúszott onnan. :)

Itt Coronado beach-en található a nevezetes Hotel del Coronado luxusszálloda, ahol sok híresség megszállt és itt forgatták a Valaki forrón szereti c. filmet is.

Valamint Coronado sziget egyik része haditengerészeti bázisként szolgál. Nemcsak hadihajókat láttunk, de időszakonként különboző vadászrepülők gyakorlatoztak felettünk. Ilyenkor bármit is csináltunk, meg kellett állni egy pillanatra és felnézni az égre, hogy Ricsi megfigyelhesse, aztán megmondhassa, milyen fajta repcsit látott. :D 

Coronado partjára ki van írva homokdűnékből a Coronado felirat. A kép jobb felén látható bucka a "C" betű (nézzétek meg Google Maps-en)

P-3 Orion U.S. Navy színeiben. Ezt a repülőt, bármilyen ellentmondásosnak is hangzik, tengeralattjárók felderítésére és elpusztítására használják.

Augusztus 30., csütörtök volt az utolsó napunk a napfényes San Diegóban. Elmentünk a La Jolla Cove-hoz, kicsit távolabb onnan, ahol korábban snorkeleztünk. Ez a rész tele van fókákkal és sirályokkal. Nem volt nehéz szép képeket készíteni. 

Azt is olvastam, hogy San Diegóban érdemes kipróbálni a helyi sörfőzdéket. Szóval még utolsó nap elmentünk egy ilyen sörös étterembe, ahol elfelejtették kihozni a sörömet. XD Végül, megkaptam, de nem ízlett különösebben. :)

Ezután következett a reptér és a hazaút.

Ricsivel mindig olyan jól megszervezzük a kirándulásainkat, hogy több napig tart felépülni belőle és visszazökkenni a valóságba. Szerencsére ezután egy hosszúhétvége következett és csak azután álltunk vissza dolgozni. San Diego nagyon hangulatos város. Ha ott nőttünk volna fel, biztos tudnánk szörfözni is. :)

Olvassátok el Ricsi kép alá írt kommentárjait is. :*