A gyakrabban jelentkezéssel kapcsolatban tett ígéretemet, azt hiszem, nem sikerült betartanom :D Nagyjából 5 hét telt el az előző írásom óta. Csak azt tudom mondani, hogy rendkívül gyorsan telik az idő, nem én vagyok a hibás. :O
Nos, kezdeném először az unalmasabb résszel, az új munkával. Augusztus 16-án még dolgoztam reggel 7-től délután 5-ig a SALban. Kaptam egy hatalmas tortát a húsrészlegen dolgozóktól. Mindenki sok sikert kívánt. Bejött Ch is eköszönni, tudjátok, aki a menedzserpéldaképem volt és akit tavaly áthelyeztek egy másik üzletbe. Aztán Horhé is. Kivéve G-t. Meg ugye ez vasárnap volt és ő aznap nem szokott dolgozni, de valahogy azt gondoltam, hogy bejön elköszönni, mivel szombaton mikor beértem, ő már hazament. Meg szerintem megérdemeltem volna egy köszi-t a store managertől. Aztán másnap írt egy sms-t, hogy sajnálja, hogy nem tudott elköszönni és köszi mindenért, amit tettem és hogy tartsuk a kapcsolatot, aztán felvett facebookon is. :D Végülis jól záródott az egész.
Másnap mentem is az új helyre. A cég neve Grease Monkey és Ricsi úgy jellemezte, hogy úgy kell
elképzelni egy GM műhelyet, mint a Forma 1-ben a box utcát, hogy
behajtasz oda és megvárásra kicserélik mondjuk az olajat a kocsidban
vagy bármilyen más autószereléssel kapcsolatos szolgáltatást elvégeznek.
Hozzánk tartozik kb. 30 ilyen műhely és nekem az egyik feladatom befizetni az
összes közüzemi számlájukat és persze a legtöbbre csekket kell
nyomtatnom és nem lehet online fizetni. Minden csütörtökön le kell
bonyolítanom az ún. "check run-t", mikor leglább 100 csekket kinyomtatok
és azokat először párosítanom kell a számlával, aztán odaadom a
menedzseremnek, aki leellenőrzi és mind a 100-at külön be is kell
borítékolnom. Képzelhetitek, ez milyen sok időt vesz igénybe. Már voltam
3 meetingen is, ott mindig kapunk kaját, az jó szokott lenni :D Egy kis "cubicle-m" van, ilyen kis elkerített fülke, van ablakom is! Nem mindenkinek jut :D Két képernyővel és egy nagy íróasztallal. Nagyon sok munkával. Rögtön az első nap elém is raktak egy nagy stósz számlát, megmutattak kb. 3-at hogyan kell bekönyvelni a rendszerbe, aztán magamra hagytak. Majd jött egy "check request", azt is egyszer megmutatták, hogyan kell csekket nyomtatni és aztán már egyedül kellett. Vagy olyat mond a főnököm: "L megmutatja, hogyan kell bekönyvelni az American Express-t és aztán már te leszel érte a felelős." Kicsit úgy kezelnek, mintha már tudnám mit kell csinálni, de igazából minden új nekem. :D Azt gondoltam, hogy tényleg betanítanak és valaki figyelni fog, mit csinálok. Sajnos, nem így van, ezért először mindig én próbálok magam rájönni, hogy kéne megoldani a problémát aztán, ha nem megy, akkor kérdezek. A kollegáim nem nagyon beszédesek, mert mindenki el van foglalva a munkával. Szóval, várom a napot, mikor már mindent megtanulok és fütyörészve fogok bemenni a munkába és sikerül mindent 8 óra alatt elvégeznem :D Egyébként a túlórát jól megfizetik :D Az épület meg egy labirintus, első napokban mindig eltévedtem. Szóval, még sokat kell tanulnom, de nem bántam meg a munkaváltást. Amit igazán élvezek, azok a szabad hétvégék :)
Azoknak köszönhetően egyszerűbbé vált a szabadidőnk egyeztetése a többiekkel és megszaporodtak a kirándulások számai.
Kezdjük is az első attrakcióval, ami nem más, mint a mesés Seven Falls. Itt 7 darab vízesést lehet megtekinteni, ahogy zúdul le 55 m magasról és egy kanyont váj maga köré. Ezt a helyet épp augusztus közepén nyitották meg újra, majdnem 2 év felújítás után. Az eredeti terv az volt, hogy a Garden of the Gods-nál (itt jártunk áprilisban a tesómékkal is) találkozunk Zsuzsiékkal és Ritáékkal. Sajnos, Ritáék defektet kaptak, így ők csak később tudtak csatlakozni. Úgyhogy Zsuzsival, a férjével és a gyerekekkel körbejártuk a helyet, de ezúttal teljesen más sziklákat néztünk meg, mint áprilisban. :D Végül Ritáék is megérkeztek és elindultunk a vízesésekhez. Aki Colorado Springsben jár, mindenképpen látogasson el ide. Ja és ha kipróbáljátok az itteni Restaurant 1858 névre hallgató éttermet is, akkor nem ajánlom, hogy "trout fritters"-t rendeljetek. A trout pisztrángot jelent és azt gondoltam, hogy kapok valami halas cuccot, de igazából olyan volt, mikor a panírozás utáni hozzávalókat összekevered, szórsz bele pisztráng darabokat és golyókat formázol belőle és kisütöd, de a halat alig érzed benne és olyan, mintha zsemlemorzsa galacsinokat ennél. Aki ismer, az tudja, hogy én mindenevő vagyok, de ez még rajtam is kifogott :) A látvány viszont kárpótolt mindenért :)
Szeptember 7-én, tartották a Labor day-t, ami egy nemzeti ünnep és nagyjából a munka ünnepének felel meg. Képzeljétek, mindkettőknek fizetett szabadnapunk volt, juhú. Ricsinek már korábban is az az ötlete támadt, hogy el kéne autóznunk a Rushmore-hegyhez. Mivel, "csak" 6 óra az út, ezért egy nap alatt meg akarta járni, ez az egész egy péntek este jutott eszébe és szombaton hajnalban akart indulni. Ekkor mondtam neki, hogy jobb lenne, ha eltölthetnénk ott egy éjszakát és így nem kell 1 nap 12 órát vezetni és csak futtában körülnézni - de ehhez ugye az új céghez kellett először kerülnöm, hogy ezt egy hétvégén lebonyolítsuk. Utoljára akkor nem dolgoztam hétvégén, mikor hazalátogattunk... meg ugye most. Egy szó mint száz, úgy gondoltuk, ezen a hosszú hétvégén fog eljönni ennek a kirándulásnak az ideje. Bepakoltunk Olíviába (az autónkba), amiben egyébként már 281 000 mérföld (452 226 km) van :D Wyomingot keresztül szelve jutottunk el Dél-Dakotába. Wyomingban, mikor nem figyeltünk egy pillanatra a sebességmérőre és a kietlen úton mentünk a semmi közepén, egyszer csak mögénk került egy rendőrautó. Ricsi így szólt: "Amíg nem villog, addig jók vagyunk" és abban a pillanatban el kezdett villogni :D Végül kaptunk 170 dollár büntetést, mert 80 helyett 92-vel mentünk :( De mondta a rendőr, hogy csak 170 lesz, mert kaptunk 10 dollár kedvezményt, mivel be volt csatolva a biztonsági övünk. :D Nagyon kedves volt ez tőle...Délután 4 fele megérkeztünk a szállásunkra, Rapid Citybe. Itt épp csak lepakoltunk és el is indultunk ahhoz a bizonyos hegyhez, ahol 4 elnök feje néz vissza ránk. Én mondom, nagyon király! Pont olyan, mint a "A világ száz csodája" című könyvben, amit kiskoromban szívesen fellapoztam a nagyszüleimnél. Most meg élőben is láthattam. Magukhoz a fejekhez nem lehet felmenni, de végig lehet sétálni az ún. Presidential Trail-en és így különböző szögből láthatjuk. Állítólag, Jefferson elnöknek köszönhető az első feljegyzett fagyirecept is Amerikában, így itt épp az ajándékbolt mellett egy fagyizó is megtalálható. Tartozik ide még egy amfiteátrum is, ahol minden este 8-kor egy vadőr nagyon hazafias beszédet elmond és levetítenek egy rövid dokumentumfilmet is az emlékműről, majd kivilágítják a szobrokat és persze nem maradhat el a himnusz éneklés sem. Másnap szétnéztünk Rapid City belvárosában is, ahol minden sarkon egy elnök szobra található. Aztán visszamentünk a Rushmorehoz újra. Itt simán el lehetett volna tölteni több napot is még, de megbeszéltük Ricsivel, hogy még ide visszatérünk.
Egy hétre rá elérkezett a új mexikói vakációnk időpontja. Ezt már régebb óta szerveztük a Rita és Bálint párossal, akik a Hyatt hotelláncnál dolgoznak és így ingyenes illetve kedvezményes szállást élveztünk mi is. Ehhez a kiránduláshoz béreltünk egy kocsit és az első hely, ahova ellátogattunk a Royal Gorge volt, ami még Coloradoban található. E fölött a kanyon fölött található Amerika legmagasabb függőhídja. Mi itt átgondoláztunk a kanyon felett, majd a hídon visszasétáltunk. A híd kb. 300 méter magasan függ az Arkansas folyó felett és jót nevettünk, mikor a hídon egy "No fishing from the bridge" (a hídról horgászni tilos) feliratú táblát találtunk.:D 2013-ban egy futótűz következtében megsemmisült a létesítmény 90%-a, úgyhogy mi már az új látogatóközpontot láttuk és az új gondolán utaztunk, de Ritáék jártak itt a tűzvész előtt is. Sőt a tűz előtt volt itt egy kis park is, ahol ritka fehér buffalo meg mindenféle állatok pl. jávorszarvasok, vadjuhok stb. éltek, de szerencsére mindet evakuálni tudták, így egyik sem pusztult el, mitöbb a fehér buffalo életet adott pár napra rá az új helyen egy újabb ritka fehér buffalonak, amit "Smokey"-nak (Füstösnek) neveztek el. :)
Ezek után kipróbáltuk, milyen az a bizonyos "tailgate"elés, mikor felnyitod a csomagtérajtót és eszel :D Gondolom, az igazi amerikaiak még grilleznének is, de mi csak megettünk pár szendvicsünket.
Majd délnek vettük az irányt, az első szállásunk felé, ami a Tamaya Resortban volt, már Új Mexikóban. Az egész szálloda indián stílusban volt berendezve, ahogy a videóban és a képeken is láthatjátok. Sajnos, ide nagyjából este 7-kor érkeztünk meg és másnap már reggel 10 magasságában útnak kellett erednünk, mivel sűrű volt a programunk. Viszont este még résztvettünk egy sütögetésen, de ne higgyétek, hogy jó kis szalonna került a botunk végére, hanem s'mores. Erről Bálint írt egy nagyszerű bejegyzést, olvassátok el, annyi a lényeg, hogy nagyon édes a végeredmény :D Majd vacsoráztunk és közben egy indián zenekar többek közt a Frozen betétdalát is játszotta pánsípon :D Reggel még muszáj volt kipróbálnunk a medencéket is, végül elbúcsúztunk a helytől, de nagyon szívesen visszalátogatnánk ide is valamikor.
Egy nagyjából 4 órás autóút következett és elérkeztünk a következő úticélunkhoz, a White Sands National Monumenthez. Ez a hely a hófehér homokdűnéiről híres. Úgy nézett ki, mintha minden havas lenne körülöttünk, ráadásul még popsi-tepsit is lehetett bérelni és csúszkálni a dombról, ezt mi sem hagyhattuk ki. Volt egy út, amin autóval lehetett közlekedni és a kijelölt helyeken parkolni, gyalog aztán bármeddig el lehet menni. Felhívják a figyelmünket arra is, hogy legyen nálunk sok víz. Éppen augusztus elején meghalt itt egy francia páros a hőség miatt, mert itt aztán tényleg még egy bokor sincs és telibe kapod a hőhullámot és még a nap visszaveri a fényt a fehér homokról. Szóval, mi nem sétáltunk túl messzire. Állítólag, itt végeztek valamilyen kísérleti atomrobbantást is és a sivatag nagy része le van zárva, mert máig katonai kísérletek folynak ott. Mindenestre mi jól szórakoztunk itt.:)
Innen aztán Albuquerque-be, Új Mexikó legnépesebb városába vezetett utunk. Megint ránkesteledett, így már csak a szálláson pihentünk, de másnapra nagy terveink voltak.
Ricsi a távcsövével épp a hotelszoba ablakából kinézve az autópályát vizslatta, mikor meglátott egy táblát, amelyen az állt, hogy azon a lehajtón kell lemenni a történelmi 66-os útra. Így másnap meg is néztük merre haladt az az út. Ezután ellátogattunk a hőlégballon múzeumba. Albuquerqueben rendezik meg minden évben a világ legnagyobb hőlégballon fesztiválját, épp október 3-án fog kezdődni az idei. A múzeumban a legnagyobb érdekesség számunkra a hőlégballon szimulátor volt.
Na most ezt be is rekesztem és amint tudom, megírom a folytatást, csak már nem akarom tovább halasztani és ma már tuti nem tudom befejezni, viszont összecsapni se szeretném. De így talán izgalmasabb lesz :D Az új mexikós képek nagy részét Ritáéknak köszönehtjük. Nemsokára jövök!
