Helló!
Eltűnésem okai:
1. munka
2. munka
3. ihlet nem jövetele
...
:)
Júliusban sokat dolgoztam és gyakran kimerültnek és motiválatlannak éreztem magam. Írtam ugye, hogy jött az a fiú, legyen a neve M, akivel most G-nek foglalkoznia kell. Még azóta is nálunk van. Jófej meg minden, de nem csinál az égegyadta világon semmit. Mostanában M számolja a pénzt, de állandóan elrontja. Volt olyan hét, amikor egy csomó pénztáros kasszája 80 meg 60 dollárokkal volt pluszba. Ami nagyon ritka, hiszen ha egy vásárlónak 80 dollárral kevesebbet adnál vissza, azt észrevennék :) Szerintem, csak valamit nagyon elrontott M, de nem tudtak rájönni és persze arra a következtetésre jutottak, hogy ez a pénztárosok hibája. Természetesen, a figyelmeztető intéseket nekem kellett kiosztanom. Amúgy ez az M 22 éves és az apja valamilyen élelmiszergyárnak az alelnöke. Szerintem ezért a semmit tevésért jobban meg van fizetve, mint én... de nem panaszkodom.
Viszont kaptunk egy nagyon jó "supervisort" is, amolyan "pót Moisest". Nagyon szeretek vele dolgozni és sok mindent megtanítottam már neki én is, a neve A.
G meg válik a feleségétől. Muszáj volt válóperes ügyvédet fogadnia, mert a feleségével nem tudnak semmin megegyezni. Éjszakánként nem alszik és aztán a munkában nem tud koncentrálni, ez már alapból nehezen ment neki, de most még borzasztóbb. Semmilyen neki szóló emailre nem válaszol, mindig én szoktam. Sokszor elfelejti a tejet megrendelni. Elrontja a beosztást, mert nem veszi figyelembe, hogy ki mikorra kért szabadnapot, pedig szoktam neki készíteni egy szép listát, hogy ki melyik nap nem tud dolgozni, volt hogy ez működött, de már nem. Aztán mindig jönnek hozzám kétségbeesetten a munkatársak, hogy márpedig fél éve kikérte azt a napot és hogy nem lehetne-e valakivel cserélni. Szóval, szombaton megírja a beosztást és a vasárnapom egy része azzal telik, hogy kijavítom. Meg sok-sok apróságon felhúzom magam. Pl. ki kell tölteni naponta a "sales report"-ot, hogy lássuk mennyi volt a bevétele az egyes részlegeknek, hány vásárló volt, mennyi órát "fogyasztottunk" - itt kulcsfontosságú a jó beosztás stb., ezeket mostanában G elfelejti kitölteni :D Nem is értem, hogy nem megy csődbe ez az üzlet :D Szóval, sok a stressz és akkor még nem említettem a vásárlókat, ők is sok feszültséget tudnak okozni.
Volt egy nő, aki mondta, hogy ő az összes hozzávalót a Tamales-hez (mexikói étel) nálunk vette meg. Az étel nagyon rossz lett és szeretné visszakapni a pénzt. Nem volt már meg a nyugtája. Mi csak akkor térítjük vissza a költségeket, ha megvan a nyugta. Így nem is tudtuk, hogy mégis mennyi pénzt akarna visszakapni. Azt mondta, hogy vett nagyjából 5 csomag húst. Szerencsére, a másik menedzserrel veszekedett. Én csak annyit láttam, hogy ez a mérges nő elszelel az irodából, majd 5 perc múlva visszajön egy nagy fazékkal és kiönti a tartalmát az üzlet közepén :D Hogy még ezt tetézze, újból visszajött a nőci és mondta, hogy keressük meg a kulcsait, mert szerinte kiesett a kezéből, mikor kiöntötte a tamalest.
Szerintem Ricsi láthatta rajtam, hogy néha mennyire megviselten érek haza :D Ő meg szemtanúja volt az egyik cégben, ahol a számítógépeket tartotta karban, ahogy kidobnak egy könyvelőt. Erre beajánlott engem, mert hogy én ilyesmivel foglalkoztam Csehországban. Mondták neki, hogy akkor küldjem be az életrajzom. Beküldtem és pár napra rá behívtak interjúra. Elmentem az interjúra, komolyan mondom, még a Starbucksos interjúra is többet készültem. :D Lement az egész, jól éreztem magam, nagyon kedvesek voltak és fura volt, hogy az interjú végén körbevezettek az irodaházban és bemutattak embereknek. Majd elindultam haza és már hívtak is, hogy akkor felvennének :O Ilyen könnyen még sosem zajlott ez az egész folyamat. A pozíció megnezevezése: Accounts Payable és a feladata a szállítói számlák feldolgozása, kapcsolatfelvétel a cégekkel a problémás számlákkal kapcsolatban meg ilyesmi :D Azt mondták betanítanak, majd meglátjuk, hogy fog menni :) Nos, ebből ki is derült, hogy elfogadtam az ajánlatot. Itt Amerikában ún. 2 hetes felmondólevelet kell beadni. Ezt be is vittem a SALba. G eléggé kiakadt, de ugyanakkor azt is mondta, hogy megérti. Meg írt Lou-nak, aki annak idején előléptetett és felajánlottak ugyanannyi pénzt, amennyit az új helyen kapnék. Viszont itt hétfőtől péntekig kéne csak dolgoznom és reggel 7 és 9 között kell beérnem és 8 órát dolgozni. A SALban 10 órákat dolgozom, néha ebédszünet nélkül, mert nincs alkalmam szünetet kivenni. Augusztus 17-én kezdek az új helyen, majd beszámolok, hogy milyen. :)
Egyébként, nagyon hálás vagyok a SAL-nak, rendkívül sokat tanultam az amerikai és a mexikói kultúráról, az ügyfélszolgálatról és a sok kellemetlen helyzet miatt gyakran kiléptem a komfort zónámból és sokkal nyitottabb is lettem. Hiányozni fognak a kis pénztárosaim :D Azért bírtam őket, mert olyan kis egyszerűek és kedvesek. Az egyik raktáros mondta, hogy ő rapper lesz vagy világhírű kosárlabdás, aztán lehet, hogy összejön neki, mindenesetre atomfizikus valűszínűleg nem lesz. Felvettem egy afroamerikai fiút is, aki az interjúra szépen kiöltözött, majd az első munkanapján már egy nagy arany feszület lógott a nyakában :D
Az angolom is rengeteget fejlődött :) Ez az elmúlt időszak mindenképpen jótékony hatású volt, de itt az idő, hogy továbblépjek.
Július is hipp-hopp eltelt. Ott volt pl. július 4. Ezúttal Ricsivel Boulderbe mentünk, ahol fürödtünk egy tóban, aztán este meg a boulderi kampusz stadionjába mentünk a tűzijátékot megnézni. Egyébként a boulderi reservoir tetszett eddig a legjobban, jókat fürödtünk, csak aztán mindenkit kiküldtek a vízből a közeledő vihar miatt, ami aztán nem is jött el. Fellépett itt egy zenekar is meg lehetett ingyentetkót is csináltatni. Aztán pont estére lett rossz idő, mikor a "Ralphie’s Independence Day Blast"-en vettünk részt, ahol a főattrakció Ralphie lett volna, aki egy bölény és a coloradoi egyetem élő kabalája. Állítólag ilyenkor körbeszalad a pályán, de idén nem engedték őt ki az időjárás miatt. Aztán a tűzijátékig még volt közös éneklés, pl. ezt a dalt énekeltük, ki volt vetítve a szövege. Majd gyönyörködtünk a tűzijátékban, ami nem volt semmi extra :D
Egyik szombaton, mikor szabadnapom volt, úgy döntöttünk, hogy megmászunk egy "fourteener-t", tehát egy olyan hegyet, ami 14000 láb (4270 m) magasan fekszik. Mi a Mt. Bierstadt nevezetű csúcsot választottuk, mert az állítólag a legegyszerűbb. A gond az volt, hogy összesen csak 2 liter vizet vittünk ill. nem volt nálunk kalap és napkrém sem. Sikerült felérni, de odafele elfogyott az összes vizünk. 4 órát mentünk föl és 3at meg le, mert meg kellett párszor állni, mivel Ricsi napszúrást kapott, én csak szomjas voltam :D Kicsit brutális volt így, de legközelebb jobban felkészülünk. Csak az volt a becsapós, hogy mindenhol a legkönnyebbként emlegették, biztos a profi hegymászókhoz viszonyítva :D Nekem a 2 karom leégett, meg a mellkasomra égett a pólóm kivágása, de ezt csak másnap vettem észre :D Aztán olyan magasan már az oxigén sem túl dús. Hó is nyomokban fellelhető volt, szóval nem is éreztük, hogy közben elégünk. Jó kaland volt :) Ja és azokat a Mt. Bierstadtos papírokat az előttünk ott lévő emberek hagyták ott a többieknek, hogy örüljenek, mikor felérnek.
Ricsi volt fogorvosnál, mert fájt az egyik foga. Olyan királyi kiszolgálásban részesült, hogy kellemes élménnyé alakult a látogatás. Végül gyökérkezelni kellett a fogát és aznap este 8 körül hívta őt valamilyen ismeretlen szám, de nem vette fel, mert az hitte munkával kapcsolatos, de a fogorvos volt az, aki aztán hangposta üzenetet hagyott, mert hogy csak szeretné megtudni, hogy minden rendben van-e és nem fáj-e a fog :D Állítólag a biztosítónk állja a 80%-át, de majd meglátjuk milyen számlát kapunk.
Most, hogy már szabadok lesznek a hétvégéim, lehet, hogy gyakrabban is tudok majd jelentkezni, de az is lehet, hogy ezentúl mindig kirándulni fogunk Ricsivel :D Meglátjuk :)
